A vállalati ünnepségeknek mindig van egy érdekes bukéja. Alapesetben ugyanis azt kellene ilyenkor beosztottnak, középvezetőnek, kívülállónak ünnepelnie, hogy valakinek sok pénze van, amiből még több pénzt tud csinálni, ezért embereket dolgoztat, meg persze adót fizet, de alapjában véve annak örül, hogy a zavaró tényezők ellenére is sikerül hasznot termelnie.
Abroncsimádat
Az általam eddig látott hasonló jellegű ceremóniákon próbálták az ünneplés jellegéből fakadó kínosságot természetességgel, lazasággal elkerülni.
A keddi Hankook-gyártásindítás viszont alapvetően más felfogásban szerveződött: főszereplője a gumiabroncs volt, méghozzá annak első Magyarországon gyártott példánya, amit szinte vallási buzgalommal vettek körül cégvezetők és politikusok.
Kívülről nézve vicces volt látni ahogy a köszönő, köszöntő és természetesen öndicsérő beszédek elhangzása után, komoly férfiak, cégvezetők, a koreai nagykövet, polgármesterek, valamint természetesen Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter körbeállnak egy kis állványt, amin a fehér vászonnal letakart gumiabroncs kapott helyet, és a műsorvezető lelkes kiáltozása közepette leleplezik, majd körülujjongják az első Magyarországon gyártott terméket.
Amikor már úgy tűnt, nem lehet fokozni a fényjátékkal és hanghatásokkal erősített vallási révületet, Kóka János egyenesen odáig merészkedett, hogy felkapta az abroncsot, és - a jelenlévők nem kis megrökönyödésére - meglóbálta a feje fölött.
A gumiimádó szertartás viszont amilyen hirtelen kezdődött, olyan gyorsan véget is ért: az addig ujjongó műsorvezető színtelen hangon megkérte a tömegként felvonultatott egyen-munkaruhás dolgozókat, hogy "álljanak vissza a napi munkába". Mi pedig kis idő múlva elindultunk, hogy megnézzük, miként állítják elő az "első szent abroncs" leszármazottait.
Titkos látogatás
Az üzem területe tiszta és rendezett, az épület és környezete inkább hasonlít valamiféle kutatóközpontra, mint egy gumigyárra. Azt, hogy nem mondjuk a Google egyik fellegvárában járunk, két dolog teszi egyértelművé. Az egyik, hogy a munkásokon azért látszik: nem az önmegvalósításnak szentelhetik egész napjukat. Magyar és koreai dolgozók unottan szívják a cigarettát a dohányzóhelyen, egy-két elejtett - angol, magyar, koreai - szavukból érződik, hogy várják már a műszak végét. A másik emlékeztető a szag, ami a csarnokba lépve csap meg bennünket. Nyilván égett nyersgumi, csak azért nem ismerjük fel elsőre, mert eddig ilyen töménységben nem találkoztunk vele.
Fotózni, filmezni a gyár területén nem lehet, mivel a cég óvja a technológiáját: attól tartanak, hogy a filmfelvételek kikerülnek, és azok alapján bárki lemásolhatja módszereiket. Az ettől való félelmet egyébként folyamatosan érezni.
Néhányan - kicsit leszakadva a csoporttól - elmegyünk, hogy megtekintsük a vákuumos gumiszállító gépet, de pillanatok alatt előkerül három szürke egyenruhás koreai munkás, akik félreérthetetlenül jelzik, hogy semmi keresnivalónk a területen, húzzunk vissza a helyünkre. (Emlékezzünk: a minisztérium arra hivatkozva nem hozza nyilvánosságra a céggel kötött támogatási szerződést, hogy olyan technológiai részletek vannak benne, amelyek kikerülése a Hankook szerint sértené a vállalat érdekeit.)
Borotvaélen gumiznak
A gumigyártás folyamatának három fő mozzanatát nézhettük meg. Az első lépés, hogy a masszaként kavargó forró nyersgumit rávasalják a "csontvázra", azaz a belső fém és textilrétegre. A második fázisban elkészítik a félkész gumit, méghozzá úgy, hogy a majdani futófelületet összeillesztik az abroncs felnire illeszkedő szélével, rácsavarják egy hengerre, ami "felfújja" az abroncsot. A folyamat végén egy hasonló gép pakolja rá az erezetet a gumira. Ezzel gyakorlatilag kész az abroncs. Ezután a kézi és gépi minőségellenőrzés következik, és talán az abroncsgyártás legviccesebb része: a borotválás.
A kész gumiabroncs futófelületén ugyanis még kitüremkedések, úgynevezett szőrszálak vannak. Ezt kézzel távolítják el, méghozzá úgy, hogy a kész gumi ráesik egy hengeres szerkezetre, ami felpörgeti azt. A munkásnak ezután csak az a dolga, hogy egy "borotvát" tegyen a futófelületre, s a kis szőrszálak pillanatok alatt eltűnnek. A munkafolyamatok jó része egyébként félig automatizált, tehát minden gép mellett áll egy kezelő - akit itt hangzatosan operátornak hívnak.
Azt egyébként a gyárlátogatás előtti sajtótájékoztatón sem sikerült megtudnunk, mennyiért dolgoznak itt a munkások. A korábbi híradásokból viszont annyi tudható, hogy a helyiek keveslik a Hankook által kínált pénzt. Főleg azért, mert jórészt csak érettségizett munkaerőt foglalkoztatna a cég, de sok diplomásra is szüksége van a gyárnak.
Talán lesz emelés
Korábban a gazdasági minisztériumban azt mondták, hogy a tárcának nincs beleszólása abba, mennyit fizet az egyes dolgozóknak a vállalat. A minisztériumban arról sem tudtak, hogy Szlovákiában szabálytalanul toboroznának munkaerőkölcsönző cégektől embereket. A tárca szakértői akkor hozzátették: a fizetések kérdése egy piaci alkufolyamat része. Ha a kínált bérért nem kap megfelelő munkaerőt a Hankook, elképzelhet, hogy emelni fogja az ajánlatát.
Talán ezt a vélekedést erősíti a cég európai vezetőjének nyilatkozata is, amely szerint nem kívánnak spórolni a dolgozókon, mivel nekik jól képzett munkaerőre van szükségük.
L. Nagy GáborMenedzsment Fórum
Kapcsolódó anyagok: Félgőzzel indul a Hankook-gyár Már benyújtott néhány számlát a Hankook Rácalmás és Dunaújváros teszi zsebre a Hankook adóját
