Tudom, hogy a vállalati környezet nehezen előre jelezhető. Az viszont olcsó kifogás csupán, ha egy vezető kiáll a cége elé, és bejelenti: „Emberek, az egyetlen állandó a változás, készüljetek fel arra, hogy mindig minden változhat!” (jóllehet ez persze igaz), majd pedig feleslegesen zsinóron rángatja a beosztottait olyankor is, amikor némi tervezéssel, előrelátással vagy empátiával megtakaríthatott volna felesleges köröket. A rugalmasságot és a fejetlenséget vékony, de határozott vonal választja el egymástól! A rugalmasság óriási erény, sőt manapság túlélési feltétel, a fejetlenségre azonban nincs mentség. (Érdekes tapasztalat, hogy a fontos kérdésekben tanúsított fejetlenség jellemzően együtt jár a kevésbé fontos kérdésekben tapasztalható rugalmatlansággal.) Úgy gondolom, ma vezetőként az egyik legfontosabb érték, amit munkatársainknak adhatunk, a kiszámíthatóság.
Véleményem szerint végső soron azt a kérdést kell tisztáznunk magunkban vezetőként, tulajdonosként: melyik irányzathoz akarunk csatlakozni? Ahhoz, amelyik az „oszd meg és uralkodj” elve alapján is olyan vállalati rendszert működtet, amely egyébként békés embereket egymás ellen uszít a művi úton beépített érdekellentétekkel, és az embereket állandó bizonytalanságban tartja, ezáltal mintegy kényszermotiválva őket? Megtehetjük, és minden bizonnyal lesznek eredményeink, legalábbis rövid távon. A másik irányzat: megtesszük, ami tőlünk telik, hogy kiküszöböljük a felesleges ütközésforrásokat, az együttműködést hangsúlyozó rendszereket helyezzük előtérbe, és munkatársaink számára – ahol lehet – kiszámítható, az ember megbecsülését hangsúlyozó környezetet teremtünk.
Az utóbbi út rögösebb, és csak hosszabb távon hoz sikert. Amint azonban elköteleztük magunkat mellette, világosan fogjuk látni, hol terem a gaz, amit módszeres munkával ki kell gyomlálni a vállalat vezetési kultúrájából.
Konfliktusok és azok kezelése a csoportmunka során
A vállalaton belül sokkal több fronton kell bonyolultabb, körmönfontabb harcokat vívni, amelyek egyre nagyobb felkészültségű munkatársakat igényelnek. Ugyanakkor ezeket a munkatársakat egy működő szervezet részévé kell tenni. Az egyre erősödő individualizmus és a szervezetben való működés azonban igen komoly konfliktusokat szül, amiket tudni kell kezelni.
