A lóverseny üzletág a szomszédos országokban sehol nincs magánkézben, bár Ausztriában például nemrég egy privát pálya épült 100 millió dollárból. Nyugat-Európában a fogadási jog általában a zsoké- vagy ügetőegyesületek kezében van, de az állam felügyeli ezek tevékenységét is.
Az esetleges privatizáció természetesen hátrányokkal is járna. Ha egy külföldi vagy hazai befektető megvenné az üzletágat, elsősorban befektetései hozadékát szeretné növelni, ennek következtében a döntő többségében már magánkézbe került hazai lóállomány szerepeltetése korlátozódhatna. Nem sok esély van arra, hogy az ágazatot értékének megfelelő áron adják el, mivel az jelenleg veszteséges, továbbá a szakmának egyelőre nincs tudomása komoly szándékú kérőről.
|
A privatizáció szó hallatán egyáltalán nem lelkesedő szakmának a magánosításon kívül jobb ötletei is vannak a lóversenyág felfuttatására. Szerintük megoldódnának az örökös szervezési problémák, ha az ugyancsak állami tulajdonú Szerencsejáték Rt. (SZRT) országosan kiépített hálózatán keresztül a futamokra is lehetne pénzt megtenni.
Szécsi Rezső szerint hihetetlen, hogy az SZRT képes megakadályozni a fogadóhálózat egy szegmensének használatát. "A 90-es évek elején a fogadók megszokták, hogy a lottozókban is lehet lóversenyre fogadni, ez a lehetőség azonban azóta megszűnt" - mondta. A szerencsejáték piacon belül míg régebben 6-10 százalék részesedése volt a lóversenyfogadásnak, mára az összkeret egy százalékát teszi ki a futamok forgalma.
A magánosítást a privatizációs törvény elvileg lehetővé teszi, ugyanis a Nemzeti Lóverseny Kft. nem szerepel a tartósan állami vagyonban maradó ingatlanok 38 tételt felsoroló listáján. Oda ugyanis csupán az országos közüzemi szolgáltatók, illetve a nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségű és a honvédelmi célt szolgáló társaságok tartoznak.
Nagy Vajda Zsuzsa Menedzsment Fórum
