Magyarország az élbolyban

Kimagaslóan jó helyezést értek el a visegrádi államok a közvetlen külföldi tőkebefektetések megszerzéséért folyó versenyben az Ernst & Young elemzése szerint. Magyar-, Cseh- és Lengyelország mind a feldolgozóipari telephelyek létesítése, mind az azon kívüli beruházásokban a fejlett nyugat-európai államok által képviselt élbolyban volt 2000-ben. Budapest a közvetlen befektetések célkörzetei sorában az európai ranglista nyolcadik helyére került.

Az új telephelyek, illetve -bővítések formájában megjelenő külföldi tőkebefektetések száma tavaly 5 százalékkal, 2243-ra növekedett Európában -- hangoztatja az Ernst & Young (E&Y) által készített, a nagyobb telephelyek ("corporate facilities") létesítéséről szóló jelentés. Az új komplexumok 26 százaléka (575 projekt) esett Nagy-Britanniára, 15 százalék (353 projekt) Franciaországra.

A sorrendben utánuk következő Németország viszont csak valamivel több mint kétszer annyi létesítményt tudott vonzani, mint a népesség alapján nyolcad akkora Magyarország. A csatlakozásra legesélyesebbnek tartott közép-európai hármas csoporton belül mindazonáltal sorrendi változások zajlottak le 1999-ről és 2000-re.

Magyarország esetében az új, illetve a bővítésként nyilvántartott nagyobb vállalati létesítmények száma tavaly 77-re csökkent a tavalyelőtti 88-ról. A közel négyszer nagyobb lakosságú Lengyelország viszont tavaly tudta 85-re emelni nagyobb külföldi beruházásainak számát az 1999-es 68-ról. Csehország esetében nyilvánvalóan közrejátszott az évtized második felére jellemző válságból való kilábalás is a projektek számának nagyarányú (53-ról 74-re) felfutásában.

Még jobban szerepelt tavaly a szóban forgó közép-európai hármas a szűkebb kategóriaként kezelt feldolgozóipari befektetések körében, ahol közvetlenül Franciaország és Nagy-Britannia után jöttek be az E&Y felmérésében, mégpedig a két vezetőhöz mérhető nagyságrendben. Az irányzatot a jelentés azzal magyarázza, hogy a közép-európaiak nyilvánvalóan jelentős költségelőnyt tudnak nyújtani.

Franciaországnak a vezető helye viszont arra utal, hogy megfelelő hatékonyság mellett nem alacsony bérszintű térségekbe is lehet jelentősebb ipari létesítményeket vonzani. Ez utóbbi esetben a jó infrastruktúra, az euró-övezet által nyújtott stabilitás, a képzett munkaerő és a piachoz való hozzáférés is döntő tényező lehet.

Lényegesen hátrányosabb a kép a három közép-európai állam számára az E&Y jelentésének azon részében, ahol egyéb célú vagy funkciójú telephelyek létesítését elemzik. Az újonnan épített vagy bővített logisztikai bázisok között még csak megtalálhatók, az új vállalati igazgatóságok, ügyfélszolgálati központok ("call centerek") és marketingigazgatóságok között azonban hírmondónak sem maradt közülük. Különösen hátrányos helyzetet tükröz, hogy a jelentős értékképző szektornak tekintett tudásiparban sem találhatók meg a hármak az első tíz olyan európai ország között, ahol jelentősebb kutató-fejlesztő bázist létesítettek újonnan.