A fogyasztói infláció mérséklődésével ellentétben 2005 első háromnegyedében erősödött az ipari termelői árszínvonal emelkedése. Az inflációs növekmény nagyobb része az exporteladásokon elért növekvő forintárszintből adódott, ami a hazai exportőrök szempontjából kedvező - különösen annak fényében, hogy az előző évinél erősebb volt a forint árfolyama. Mindez azt jelzi, hogy a kivitel a tavalyinál jobb árfeltételek mellett zajlott, vagy/és az export szerkezete a magasabb inflációjú termékek javára tolódott el.
2005 szeptemberéig a 2004 decemberi árszinthez képest az ipari termelői árszínvonal 3,4 százalékkal nőtt, míg egy évvel korábban csak 2,1 százalékkal. Az infláció tehát az esztendőn belül jobban erősödött, mint az átlagos áremelkedés tekintetében. Ebben a változásban is az exportárak voltak a meghatározók, hiszen az előző évi csökkenéssel szemben emelkedtek, míg az ipar belföldi értékesítési árszínvonala az esztendőn belül az előző évinél kevésbé nőtt.
Bár a belföldi értékesítés árainál kisebb infláció-erősödés mutatkozott az exportárakhoz képest, a 9 százalékos árszínvonal-növekedés ez idő szerint a legmagasabb a nemzetgazdaságban (ráadásul ilyen nagyságúra emlékeztető utoljára 2001-ben volt). Tény, hogy az energiaágazatok belföldi eladásainak 13,2 százalékos drágulása majdnem harmadában magyarázza ezt a magas ütemet. Ugyanakkor az élelmiszeriparban az előző évi drágulás (7,5 százalék) a negyedére esett vissza a tavalyi kedvező terméseredményeknek és az uniós csatlakozást követően megerősödött versenynek köszönhetően.
Ám, ha kiszűrjük az energiaágazatok és az élelmiszeripar inflációját az ipar belföldi eladási árainak növekedéséből, a kapott alap(mag)inflációs mutató 10,1 százalék - szemben a 2004. I-III. negyedévi 5,9 százalékkal. Tehát az ipar hazai eladásainak legnagyobb árnyomás-erősödése a maginflációs körben következett be. Ebben megmutatkozott az energia- és nyersanyag-árnövekedés begyűrűző hatása, de az is, hogy az ipar közbülső fogyasztóknak történő értékesítése kevésbé van kitéve az importversenynek, mint a végső fogyasztóknak való eladás.
A kedvezőtlenebb piaci helyzetben lévő könnyűipari ágazatok a belföldi értékesítési áraknál ugyanakkor igen alacsony emelést tudtak csak érvényesíteni (0-1,8 százalék), míg az alapanyag-termelők árérvényesítő képessége a belső piacokon is jó volt - összefüggésben a külső árhúzással. Figyelemre méltó, hogy utóbbiakon belül a fémalapanyagot és fémfeldolgozási cikkeket gyártó területeken - a tavalyi rendkívül rapid áremelésekkel szemben (26,5 százalék) - ez év szeptemberében már stagnálás mutatkozott, ami a konjunktúra-élénkülés árhúzó hatásának lecsengésére utal.
Petschnig Mária Zita
