A keddi amerikai választások eredményeképpen a Szenátusban 100 helyből 52-t szereztek meg a republikánusok, 45 a demokratáké, 2 független szenátoré, és 1 helyre később fognak szavazni. A Képviselőház 435 helyéből 243 illeti a republikánusokat, 180 a demokratákat, 12 sorsa pedig még bizonytalan. A félidős választások eredménye annyiban nem volt meglepő, hogy a közvélemény-kutatások a republikánus párt győzelmét prognosztizálták, azonban ilyen mértékű fölényre nem sokan számítottak. A Képviselőházban az eddigi republikánus többség tovább növekedett a két évvel korábbi eredményekhez képest, 1940 óta ez a legnagyobb arányú többség az alsóházban. A Szenátusban a jelenlegi – nem végleges – eredményeket figyelembe véve valószínűleg fordított lesz az arány, mint a korábbi ciklusban, 55-45 a republikánusok javára (mivel a független jelöltek is velük szavaznak), és ez 2007 óta először republikánus többséget jelent, de nem abszolút többséget. Általában az elnöki ciklusok utolsó két évében fordul elő hasonló „duplázás” a Kongresszusban, mint ahogy Obama elnök előtt Nixon, Ford, Reagen, Bush, Clinton, W. Bush is hasonló feltételek mellett töltötte ki hivatali idejét. Az tény, hogy ez a választási eredmény megnehezíti az amerikai elnök munkáját, és ez elsősorban a belpolitikában érződhet, mivel itt sokkal nagyobb a Kongresszus beleszólása. Mától már a két év múlva esedékes elnökválasztás a tét mindkét politikai párt számára. Ez azt jelenti, hogy a republikánus pártnak be kell bizonyítania, hogy képes kormányozni, megfelelő döntéseket hozni, viszont ehhez szükségük lesz a demokrata párt segítségére is, mivel nincsen meg az abszolút többségük a Szenátusban.
A republikánusok aktív politizálást ígérnek, az általuk jelenleg tetszhalottnak tartott amerikai politika helyett. Az elnök mozgásterét korlátozni fogja ez az eredmény, azonban nem jelenti azt, hogy teljesen meg fogja bénítani az ország működését, a törvényhozást a Kongresszus. Erre jó példa a tavaly októberben kirobbant költségvetési vita, amely az adósságplafon megemelését is magával vonta volna. Akkor a republikánus többségű Képviselőház blokkolta a döntéshozatalt, és ez a választók körében nemtetszést váltott ki. Az államadóssággal kapcsolatban sokkal inkább ragaszkodnak a fiskális fegyelem betartásához a republikánusok, de a bevezetett „sequestration”-nel, azaz megszorító intézkedésekkel mindkét fél egyetért. A republikánusok által bírált Obamacare visszahívására az abszolút többség hiányában nem kerülhet sor, azonban módosításokat végezhetnek rajta, úgy, mint a költségvetésen is. Elsősorban kompromisszumra törekvés várható a felek között, éles kritikák és viták mellett.
Az amerikai külpolitikában az elnöknek nagyobb a mozgástere, tehát több dologban dönthet a Kongresszus véleménye, illetve hozzájárulása nélkül is. A választók által az egyik legfontosabb kérdésnek tartott ISIS-sel kapcsolatban a republikánusok egyértelműen határozottabban, támadóbban lépnek fel, mint a demokraták, mindez akár szárazföldi csapatok kivezénylését is jelentheti a térségbe, bár azt az amerikai közvélemény jelenleg elítéli, és a republikánus párt is megosztott ebben a kérdésben. Valószínűsíthető, hogy a kommunikációban változás fog következik be, de a konkrét intézkedések már kevéssé megjósolhatóak. Az új politikai viszonyok a transzatlanti kereskedelmi tárgyalások folyamatán is módosíthatnak. Az úgy nevezett „fast track” eljárást használva a Kongresszus vagy felhatalmazza az elnököt, hogy véglegesítse a megállapodást a felekkel, vagy elveti a tervezetet. Jelen esetben a Kongresszus feltételezhetően nem fogja elvetni a tárgyalások folytatását, azonban csak akkor fog zöld utat adni az elnöknek, amennyiben teljesen biztos lesz abban, hogy nem sért amerikai érdekeket a megállapodás. Ez azt jelenti, hogy a tárgyalások további elhúzódására lehet számítani Obama elnök elképzeléseivel szemben, aki 2016-ra a TPP, illetve a TTIP megállapodást is tető alá szerette volna hozni.
A demokraták nem tudták megfelelő mértékben mozgósítani szavazóikat, de mindkét pártnak jelzés értékű lehet, hogy a szavazóknak csupán 13%-a volt 30 évnél fiatalabb. Ez azt jelenti, hogy ezt a társadalmi réteget nem tudták megszólítani, nem tudták érdekelté tenni a szavazásban országos viszonylatban, annak ellenére hogy ez volt minden idők legnagyobb költségvetésű félidős kampánya az USA-ban.
Hegedűs Zsuzsanna
tudományos segédmunkatárs
MTA KRTK
