Ha a bizonytalan gazdasági környezetben mindent változatlanul hagy a szervezet, nem azonosítja tehetségeit, nem működtet tehetségmenedzsment rendszert, s az ösztönzési eszközök átstrukturálásával sem foglalkozik, akkor – főként, ha a legkiemelkedőbb munkatársai hiányszakmákban dolgoznak – fokozottan fennáll a legjobb szakemberek elvesztésének veszélye.
Ebben az esetben viszont előfordulhat, hogy nem lesz majd kire építeni konkunktúra esetén, és emiatt nem fog tudni kilábalni a válságból az adott cég.
Amely szervezet még most, a gazdasági krízis idején is rendelkezik tartalékokkal, s okosan cselekszik, épp ilyenkor „vásárol be” a munkaerőpiacról, s töredékáron megszerzi a legjobb szakembereket. A „fellendülés” eljövetelekor épp ők lehetnek azok, akik jelentős pozíciókat nyerhetnek, s nem csupán talpon maradnak, hanem jelentős mértékben megerősödnek.
Furcsa ugyanakkor, hogy a dolgozók valós teljesítményét nem csupán a kis- és közepes vállalkozásoknál, hanem még a nagyvállalatoknál sem mindenhol mérik. A 2006 óta évente ismételt, s idén a DGS Global Research és az Ernst&Young által készített Országos HR Benchmark Felmérés legfrissebb eredményei alapján a kutatásban résztvevők 63 százaléka értékeli csupán munkatársai teljesítményét. (E kutatás eredményeit a napokban megrendezésre kerülő II. Országos HR Benchmark Konferencián mutatják be.)
Mi lesz a cafetériával?
Ami ennél érdekesebb, hogy csak kevesen kötik össze azt az ösztönzési rendszerekkel. Márpedig a béren kívüli juttatások terén évről-évre növekszik a felmérés szerint az azt cafeteria rendszer keretében nyújtók száma (most 56 százalék), akárcsak az egy főre eső keretösszeg (233 ezer forint) – számolt be Dara Péter, a DGS Global Research ügyvezető igazgatója, egyben a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola vállalati kapcsolatok igazgatója.
E terjedésnek azonban épp a kutatás lezárását követően igyekezett a gazdasági kormányzat keményen gátat szabni a tervezett megszorító intézkedésekkel. (Költségvetési szempontok miatt ugyanis a természetbeni juttatások megadóztatását tervezik.) Márpedig szinte minden szervezet nyújt béren kívüli juttatásként étkezési hozzájárulást munkatársainak, ahogy örvendetes mértékben növekedett az elmúlt időszakban a munkába járás költségének térítése, az üdülési támogatás/üdülési csekk nyújtása vagy akár az oktatások támogatása is.
Úgy tűnik azonban, hogy a jelentős nyomásnak köszönhetően a vállalatoknak a munkatársaik ösztönzésére erősen kiható lehetőségeit negatívan érintő lépéseket átgondolják, és talán el tudják érni, hogy az étkezési utalványokkal kapcsolatos leendő kormányzati törvényjavaslat elfogadható legyen minden félnek.
