Korábbi, rejtőzködő munkanélküliekről szóló cikkünk után több olvasónkban némi "zavar" merült fel a többféle statisztikai számsort illetően, melyek a munkanélküliség mértékéről képesek információkat szolgáltatni. Éppen ezért arra gondoltunk, hogy ideje levezetni, mi is a különbség az eltérő adatok között.
Először is mindenképpen a Központi Statisztikai Hivatal által rendre hó végén közölt munkanélküliségi statisztikájával érdemes kezdeni, ami munkaerő-felmérésen alapul. Ugyan a kritizáló hangok előszeretettel emlegetik azt, hogy a munkanélküliségi (és foglalkoztatottsági) adatokat nagyban befolyásolja például a közfoglalkoztatásban résztvevők száma (jelentősen mérsékli a munkanélküliek számát), valójában mindezért oktalan dolog a hivatal módszereit hibáztatni. A munkanélküli fogalma és számuk meghatározása ugyanis szigorú, nemzetközi standardoknak megfelelően történik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez (ILO) kritériumai alapján. Az általa bevezetett és nemzetközileg használt fogalom szerint munkanélküli az, aki:
- a vonatkozási héten nem dolgozott
- nincs olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt
- a kikérdezést megelőző 4 hétben aktívan keresett munkát
- két héten belül munkába tud állni, ha találna megfelelő állást,
- illetve az is munkanélkülinek számít, aki bár már talált munkát, de dolgozni csak 90 napon belül kezd.
Az ő számuk tavaly 467 900 volt, ami a 2012-es állapotnál közel 8000-rel kevesebb, viszont a 2011-est 19 ezerrel meghaladja.
Hazánkban a másik módszer, amivel a munkanélküliek számát mérik, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálathoz (NFSZ) kapcsolódik. A szolgálat által közölt nyilvántartott álláskeresői szám azonban definíciójában és a mérési módszerben is eltér a KSH által közölttől. Az NFSZ-nél ezt a létszámot ugyanis a munkaügyi kirendeltségek nyilvántartásai alapján összesítik. Nyilvántartott álláskeresőnek pedig az a személy minősül, aki:
- munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik,
- nem folytat tanulmányokat nappali tagozaton,
- öregségi nyugdíjra nem jogosult,
- nem részesül rehabilitációs járadékban,
- nem áll munkaviszonyban, kivéve alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony, és nem folytat egyéb keresőtevékenységet sem,
- az elhelyezkedés érdekében az illetékes kirendeltséggel együttműködik.
Tavaly éves átlagban hazánkban az NFSZ adatai szerint 527 600 álláskereső volt, vagyis majdnem 60 ezerrel több munkanélküli, mint amit a KSH közölt. Bár ez a differencia az elmúlt években csökkent a két közlés között, teljesen megegyezni valószínűleg nem fog a két adatsor. Vannak ugyanis jelentős különbségek is, miközben megközelítőleg hasonló a két statisztika lefutása.
Egyrészt mindkét számsor tartalmazza azokat a nyilvántartott álláskeresőket, akik az ILO szerinti munkanélküli definíciójának is megfelelnek. Másfelől a tavalyi évre "eső" 60 ezres differencia az úgynevezett passzív munkanélkülieket jelenti. Ők többségében azok a személyek, akik vagy 1-2 órát dolgoztak, vagy inaktívak, így a KSH nem sorolja a munkanélküliek közé őket, az NFSZ kritériumainak pedig megfelelnek. (például regisztrált álláskereső, de két héten belül nem tudna munkába állni)
Vagyis az az olykor gyakori tévhit, miszerint az tekinthető munkanélkülinek, aki a munkaügyi hivatalban regisztráltatja magát, és álláskeresési járadékot kap, nem minden esetben állhatja meg a helyét. Ha egyébként az álláskeresési járadék megszűnt, kikerül ugyan az NFSZ nyilvántartásából a személy, a KSH munkanélküli statisztikájában viszont szerepelhet abban az esetben, ha folytatja az aktív álláskeresést. Ha azonban azt feladja, vagy épp ilyen-olyan okok miatt nem tud egy ideig munkába állni, akkor az inaktívak közé átsorolva az úgynevezett rejtőzködő munkanélküliek táborát, a munkaerő-tartalékot növeli.
Az NFSZ és a KSH számai közötti differenciaként megjelenő 60 ezer főn túl vannak még olyan személyek is, akiket egyik statisztika sem lát. Őket nemrégiben rejtett munkanélkülieknek neveztük, számukat pedig 236 ezer főre kalkuláltuk az Eurostat statisztikájának segítségével. Ez a csoport 226 ezer olyan emberből áll, aki bár dolgozna, de nem keres munkát - vagyis többségében sem az NFSZ és az ILO (KSH) munkanélküli fogalmának nem felel meg. Illetve 10 ezer olyan személyt is tartalmaz, aki dolgozna ugyan, de jelenleg nem tudna munkába állni, tehát az ILO fogalmi kritériumát biztosan nem teljesíti.
Mivel a munkaerőtartalék (rejtett munkanélküliek) a KSH számaira épül, a 236 ezer fő egy részét az NFSZ statisztikája megmutatja nekünk. Tehát 236 ezer mínusz 60 ezer, vagyis 176 ezer olyan állás nélküli lehetett tavaly Magyarországon, melyek mindkét statisztika látóköréből kikerülnek.
Székely Sarolta
mfor.hu
