Hajnali gyapjú
Hajnali gyapjú
A MÁV hőskorában, azaz az ezernyolcszázas évek végén nagyságrendekkel több árut és utast szállított, mint manapság, hiszen a zseniális "vasminiszter", Baross Gábor s ugyancsak hozzáértő utódai vezérlete mellett az államvasutak az egyik - igaz, hogy kincstári tulajdonú, de mégis - legjelentősebb tőkés vállalkozása volt a Magyar Királyságnak. A MÁV-nál dolgozni - a rengeteg kedvezmény és nem utolsósorban a biztos állami nyugdíj okán - rangnak számított, még annak ellenére is, hogy a kezdő kalauzok, váltóőrök vagy kocsikísérők fizetése sohasem volt túl magas.
1897-ben történt, hogy az egyik, központban dolgozó tisztviselőnek feltűnt, hogy az egyik mellékvonalon milyen gyakran történnek apró tolvajlások. S mivel a sok kicsi együtt jelen esetben már igen tekintélyes mennyiségű summát mutatott a főkönyvben, értesítette főnökét, aki őt bízta meg az esetek kivizsgálásával.
A szorgalmas ember rövid időn belül kiderítette, hogy az ismeretlen zsiványok kizárólag a gyapjúszállítmányokat dézsmálják. Néhány nap után az is világossá vált, hogy a MÁV megkárosítása nem a lezárt és leplombált vagonok feltörésével történik, hanem valami egyéb, misztikusnak tetsző úton. Ugyanis a reggeli átvétel során még mázsás bálák az érkezés helyén újra mérve rendre két-három kilogrammal könnyebbnek bizonyultak, s ilyenkor a különbözet értékét természetesen a vasúttársaság fizette. A vizsgálótiszt elsőre a mércékre gyanakodott, ám kiderült, nem itt volt a hiba.
Ebben az időben nem ment ritkaságszámba, hogy az egyes, nagyobb tömegű vagy jelentősebb értékű árufajták feladását maga az állomásfőnök intézte. Hősünk természetesen maga is jelen volt több átvételen, ám a legnagyobb odafigyelés mellett sem tudott szabálytalanságot vagy ne adj Isten csalást felfedni. Már-már kudarcot szenvedett, amikor egy véletlen eset kezébe adta a megoldás kulcsát.
Egyik vasárnapi kirándulásán ifjabb gyermeke beleesett egy patakba. Az aggódó atya természetesen azonnal átöltöztette a vizes apróságot, s a nedves ruhát egy faágra akasztotta száradni. S itt feltűnt, hogy fia kabátkája szárazon mennyivel könnyebb, mint vizesen. (Ne nevessük ki a hajdani közszolgát: mindannyiunkkal előfordulhat olyan eset, amikor nyilvánvalóan egyszerű jelenségekre nem ébredünk rá azonnal...)
Miután titokban meggyőződött róla, hogy feltevése - azaz hogy a gyapjú mázsás kötege akár két-három kilogrammal is többet nyomhat a reggeli harmattól terhesen, mint szárazon - megírta feljegyzését főnökének.
Diszkrét nyomozás árán kiderült, hogy az állomásfőnökök a MÁV által fizetett kártérítésen fele-fele arányban osztoztak a nagykereskedőkkel. Végül közel fél tucat embert bocsátottak el a vállalattól, akik kénytelen-kelletlen belenyugodtak az állásvesztésbe. Hasznos hozadéka volt ez esetnek az is, hogy a cég megalkotta és bevezette azt a módszert, melyet a tömegáruk szállítás közbeni egy-két százalékos térfogat- vagy súlycsökkenésére máig számtalan helyen használnak...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
