1965-ben a legmodernebb kísérleti chip, amelyet Moore a laboratóriumban láthatott, 60 alkatrészből állt; ma az Intel legmodernebb Itanium processzora 1,7 milliárd tranzisztort tartalmaz, amelyek olyan aprók, hogy 200 millió férne el belőlük egy gombostű fején.
A szilícium nem tűnik el
A szilícium-alapú technológia viszont hamarosan eléri végső határait. A tranzisztorok elektromosságot szabályozó kapu-oxidjai már most is csak néhány atomnyi vastagságúak, ezeket már nem lehet tovább zsugorítani. Moore nézetei szerint viszont egyhamar nem léphet a jelenlegi IC-technológia helyébe egy merőben új eljárás, mivel ennek fejlesztésébe több száz milliárd dollárt öltek a szektor képviselői.
[ajanlo=98][igazitas=left/]Moore 1965-ös cikkében mintegy mellékesen azt is megjósolta, hogy a chipek árának csökkenésével a személyi számítógépek kora is beköszönt majd. Elmondása szerint időközben teljesen megfeledkezett erről a jóslatáról, ami csak akkor jutott eszébe, amikor pár évvel ezelőtt ismét elővette és újraolvasta írását. Amikor az első PC-k megjelentek, ő maga el sem tudta képzelni, mire lehet majd használni azokat. Mint elmondta, a cégnél az volt az egyetlen tippjük, hogy a háziasszonyok majd a számítógépen tárolják receptjeiket, és azzal számítják majd ki a hozzávalók szükséges mennyiségét is.
A termékek árcsökkenése jelentős befektetéseket kívánt meg az iparágtól, ami a gyártási költségek növekedésében jelentkezett. Napjainkban egy mikrochip-üzem több milliárd dollárba kerül, és a legtöbb vállalat ezért nem is engedheti meg magának, hogy saját gyára legyen. Ami a szektor jövőjét illeti, Moore ez alkalommal nem bocsátkozott további jóslatokba, mivel elmondása szerint az új fejlődési területeknek már nem szakértője.
Vámosi Gergő
Menedzsment Fórum
Negyven éves a Moore-törvény
Gordon Moore 1965-ben állította fel a félvezetőgyártás fejlődésére vonatkozó tézisét, amelynek az iparág mind a mai napig meg is felelt. Az időközben nyugdíjba vonult IT-guru a jövőre vonatkozóan már nem bocsátkozott újabb jóslatokba.
