Nincs könnyű helyzetben a magyar vezetés. Egyrészt úgy tűnik, Donald Trump amerikai elnök teljes mellszélességgel kiáll magyar barátja mellett, hiszen rendszeresen méltatja Orbán Viktor miniszterelnököt. Sőt, még a jövő évi választásokba is beleszólt a szuverenitására oly büszke országban. Ebből akár azt a téves következtetést is levonhatnánk, hogy Orbán Viktor érdemi hatással van a világ fontos történéseire.
Másrészről viszont hazánk egy kis ország, amelynek igényeit aligha veszik figyelembe a globális nagyhatalmak, legfeljebb eszközök lehetnek a játszmáikban.
Nagyon úgy tűnik, hogy most is így járunk, hiszen az Egyesült Államokkal szövetségi és baráti viszonyt ápoló államok közül Szlovákiát és minket érinthet leginkább egy új amerikai intézkedés.
A múlt hét szerdán Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter jelentette be az új szankciókat, amelyek két orosz olajipari vállalatot szorítanának ki a globális piacról. Az intézkedés a Rosznyeftet és a Lukoilt szankcionálja, valamint az 50 százalékos vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett tulajdonukban lévő valamennyi szervezetre vonatkozik. Az amerikai pénzügyminisztérium november 21-ig engedélyezi a kockázatcsökkentő és fenntartási tranzakciókat, ezt követően azonban minden olyan tranzakció, kereskedelmi ügylet és üzletkötés tilos, amely végső soron a Rosneft, a Lukoil és leányvállalataik javát szolgálná.
Azokat a vállalatokat, amelyek a megadott határidőt követően is vásárolnak a két orosz cégtől, a hírek szerint kizárhatják a dollárelszámolásból. Ez, miután az olajiparban az ügyletek döntő többsége ebben a devizanemben történik, kizárja a vásárló céget a piacról.
Érdekesség, hogy hétfő reggelig az intézkedés által érintett magyar vállalat, a Mol hivatalos közleményben nem reagált a történtekre. De talán ennél is beszédesebb, hogy az olajügyekben mindig aktív magyar külgazdasági és külügyminiszter, Szijjártó Péter sem kommentálta semmilyen módon a Facebookon az intézkedést. Pedig a miniszter a múlt szerdán még Washingtonban tárgyalt, tehát biztos, hogy elsőkézből származó információi is vannak, ám úgy tűnik számára a Békemenet, a bizonytalan időre elhalasztott budapesti amerikai-orosz találkozó vagy a Fradi szurkolóinak utazási kérdései sokkal fontosabbak, hiszen ezekről többször is posztolt. Sőt, utóbbi eset miatt még az osztrák nagykövetet is bekérette…
Szijjártó Péter végül hétfőn kora délután, az izraeli külügyminiszterrel tartott sajtótájékoztatóján annyit mondott, hogy „az Oroszországgal szembeni friss amerikai szankciók még nem is léptek hatályba, így egyelőre semmifajta kiesést nem jelentenek Magyarország energiaellátásában, de a kormány vizsgálja a helyzetet”. Érdekesség, hogy az egy hónap múlva hatályba lépő intézkedés kapcsán sokkal nyugodtabb a tárcavezető, miközben az EU által kezdeményezett és 2027 elején hatályba lépő tervezetről folyamatosan éles kritikát fogalmaz meg.
Pedig a szőnyeg alá söpört amerikai intézkedés komoly és azonnali kockázatokat jelent Magyarország számára, hiszen az elmúlt évben – mindenfajta nyugati kérés és tanács ellenére – Szijjártó Péter aktív közreműködésével az orosz olajimportunk még növekedett is a háborút megelőző időszakhoz képest.
A szakértők becslése szerint a nálunk használt olaj 80-90 százaléka származik Oroszországból, ami szakmai szempontból (figyelembe véve a geopolitikai helyzetet) indokolatlanul nagy kitettséget és ezzel együtt kockázatot jelent.
Ezt a független szakértők szerint az sem indokolja, hogy a Mol és a magyar kormány a háborús diszkont miatt nyerészkedni tudott ezen. Hiszen míg az európai piacon szabványnak számító Brent és az orosz sztenderd, az Ural ára a háború előtt paritáson volt, később – ahogy az ábrán is látszik – eltávolodott egymástól, majd megint elkezdett összezárni. Mindez dollárban is milliárdos nyereséget jelentett összességében a magyar cégnek és a különadók miatt az államnak.
Tehát ha egy hónap múlva az orosz forrásból származó olaj elapadna, akkor ellátási nehézségek, magasabb költségek és finomítói kompatibilitási kérdések is felmerülhetnek.
Kaphatunk-e mentességet?
Lehet persze abban reménykedni, hogy „Orbán Viktor majd megoldja”, hiszen az ősz folyamán korábban, amikor szintén felmerült az orosz olaj elleni szankció kérdése, ez látszólag sikerült. Akkor a magyar miniszterelnök telefonon beszélt Donald Trumppal, azt követően pedig az elnök nyilatkozata alapján megértőnek tűnt a magyar kormány érvei iránt.
Fotó: Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
A helyzet azonban most a magyar kormány szempontjából sokkal nehezebb, hiszen az amerikai pénzügyminisztériumban biztosan vannak olyan szakértők, akik tisztában vannak az európai és magyar lehetőségekkel, és aligha lesz elég azzal érvelni, hogy „de nekünk nincs tengeri kikötőnk”, így nem tudjuk kiváltani az orosz olajat.
Ennek ellenére Orbán Viktor vélhetőleg bízik abban, hogy „ki tudja dumálni a helyzetet”, hétfőn ugyanis arról beszélt a Vatikánban tett látogatásakor, hogy a jövő héten az Egyesült Államokba utazik és személyesen tárgyal majd Donald Trumppal, és ott „megoldjuk az olajszankciók kérdését”. A magyar miniszterelnök ezúttal is megismételte azt a szakértők által számtalanszor megcáfolt érvet, mely szerint az orosz energia nélkül a magyar energiaárak „az egekbe szöknek”. Ezért szerinte magyar szempontból Trump hibázott.
Az amerikai jogszabályok szerint elvileg lenne arra lehetőség, hogy Magyarország vagy Szlovákia mentességet kapjon (Pozsony múlt héten jelezte, hogy kérni fog). Ugyanakkor ez önmagában nem oldaná fel a másodlagos büntetéseket, amelyek azokat az amerikai bankokat és biztosítókat fenyegetik, amelyek közreműködnek az ilyen ügyletekben. Persze nagyon különleges esetben akár arra is lenne lehetőség, hogy megszüntessék utóbbi kockázatokat is, de az eddigi információk szerint egy ilyen általános és kiterjesztett mentességre nincs esélye hazánknak.
Ezt jelzi, hogy Matt Whitaker, az Egyesült Államok NATO-nagykövete a hétvégén a Fox Newsnak nyilatkozva arról beszélt, hogy elvárják az érintett országoktól – megemlítve Magyarországot, Törökországot és Szlovákiát –, hogy tervet dolgozzanak ki arra vonatkozóan, hogyan és milyen ütemezéssel válnak le az orosz energiahordozókról.
Hogy ebben az esetben nem a frázisokat puffogtató elnököt, hanem a folyamatokkal tisztában lévő szakértőket kell meggyőzni, jelzi, hogy az interjúban az amerikai politikus azt is mondta: „Magyarország – ellentétben sok szomszédjával – eddig semmilyen tervet nem készített, és nem is tett aktív lépéseket ebbe az irányba.” Az is elhangzott, hogy „az Egyesült Államok segíteni fogja a magyarokat ebben a folyamatban, akik „jó barátok”, és együtt fognak dolgozni velünk, és az olyan szomszédainkkal is, mint Horvátország, akik „tudnak segíteni a leválásban.”
Bár láttunk már az amerikai politikában Donald Trump alatt éles fordulatokat, most egyértelműnek tűnik, hogyha az oroszok nem hajlandók kompromisszumokra, tehát az ukránok és a Nyugat számára is elfogadható békefeltételekre, akkor Vlagyimir Putyin elköszönhet az olajbevételektől. Már csak azért is, mert az amerikai nyomás miatt India és Kína is érdemben csökkentheti az importot.
Mit tehet Magyarország?
Ha a fenti intézkedést az Európai Unió kezdeményezte volna, akkor a kormány és a propaganda már napok óta ezen a témán pörögne, és azt harsogná, hogy Brüsszel sárba tiporja a magyar szuverenitást és veszélyezteti az energiaellátásunkat. Valójában erről nincs szó, hiszen szerencsére van egy alternatív szállítási út, az Adria vezeték.
Persze felmerül a magyar kormány felelőssége abból a szempontból is, hogy eközben az orosz és szerb érdekek miatt 180 milliárd forinttal finanszíroztuk egy dél felé tartó csővezeték építését. Ha elkészül, ez magyar szempontból az Adria vezeték egy leágazásának a magyar határig történő meghosszabbítását jelenti, míg a szerbek számára a Barátság vezetéken érkező orosz olajhoz ad hozzáférést. Így a vezeték a magyar energiabiztonságot aligha szolgálja, olyan pedig, ami ezt segítette volna, nem épült.
Hogy az Adria vezeték csak részben vagy teljes egészében képes lenne ellátni a magyar és szlovák igényeket, arról komoly vita van a Mol és a horvát vezetéket üzemeltető vállalat, a Janaf között. Ehhez évi 14 millió tonna feletti kapacitás kellene, ugyanakkor a tesztek alapján annyi biztos, hogy 11 millió tonnát lehet továbbítani a horvát vezetéken.
Így – feltéve, hogy nem lesz béke és nem változik az amerikai álláspont – nagyon valószínűnek tűnik, hogy a magyar és a szlovák fél számára egy olyan alternatívát kínálnak az amerikaiak, hogy a beszerzésük nagy részét bonyolítsák tengeri úton Omišalj kikötőjén keresztül, és onnan az Adria vezetéken át továbbítsák az olajat a százhalombattai Dunai Finomítóig, illetve a szintén a Mol tulajdonában lévő pozsonyi finomítóig.
Az ellátáshoz esetlegesen szükséges hiányzó mennyiséget pedig a Barátság vezetéken át oldják meg, lehetőleg valamely kaukázusi országból (például Azerbajdzsánból) származó olajjal.
Korábban egyébként Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felajánlotta a szlovák kormányfőnek, Robert Ficónak: Ukrajna partner lenne abban, hogy orosz helyett más országból származó olajat szállítson az országon keresztülfutó vezetéken.
Mit érezne ebből a magyar autós?
A Molnak és az országnak mind nyersolajból, mind finomított termékekből vannak – nagyjából 3 hónapra elegendő – tartalékai, így attól nem kell tartani, hogy hirtelen benzinhiány lesz. Ellentétben azzal, amit a magyar politikusok korábban harsogtak, hogy a „brüsszeli szankciók miatt 1000 forint lesz a benzinár,” a valóság az, hogy csak minimális áremelkedést hozna a leválás az orosz olajról. Hiszen miközben más régiós országok a drágább Brent olajat használják, nálunk az egyik legdrágább a benzin.
Arról nem beszélve, hogy a választások előtt elképzelhetetlennek tűnik, hogy az inflációérzékelés szempontjából is kulcsterméknek számító üzemanyagárak elszálljanak. Ha ez megtörténne, akkor nincs az a kormányzati agymosás, ami elkenhetné a kormány felelősségét, és egy ilyen fejlemény szinte biztosan komoly szavazatvesztést eredményezne.
Az viszont tény, hogy az olcsóbb orosz olaj elvesztése rontani fogja a Mol eredményességét és várhatóan kisebb mértékben, de csökkeni fog a társaság profitja. Ezzel párhuzamosan, a két említett olajtípus közötti árkülönbözetet lefölöző különadó kiesésével százmilliárd forintos nagyságrendű adóbevétel eshet ki jövőre a költségvetésből. Ez az összeg első hallásra soknak tűnhet, a büdzsé szempontjából azonban nem számít jelentősnek.
