A konferencián arról is szó esett, hogy míg az angol vállalatoknál 121 alkalmazottra jut egy HR-munkatárs, nálunk ez az arány jóval magasabb. Ez azonban nem azt jelzi, hogy a hazai vállalkozásoknál ilyen jelentősége lenne a dolgozók képzésének, hivatali pályafutásuk megtervezésének, sokkal inkább a technikai elmaradottság következménye, mert nálunk még mindig sok a házon belül és kézzel végzett munka, például a bérszámfejtésben.
Míg az EU-országok többségében a legfelsőbb szinten állók a cég fejlődésének legfontosabb feltételeként a középvezetők képzését jelölték meg, addig ez a magyar cégeknél a lista ötödik-hatodik helyén áll. A jövőben megnő a HR-vezetők és -munkatársak súlya a cég stratégiájának kialakításában, megvalósításában. Ugyanakkor az adminisztratív teendőket, a tréningek szervezését vagy a munkaerő toborzását inkább kiszervezik az erre szakosodott vállalkozásoknak.
A HR-esek lassan eltűnhetnek Rolek Ferenc, a BB HR-igazgatójának jóslata szerint, annak következtében, hogy a mai humánpolitikai teendők jelentős része áttolódik az üzleti vezetésre. Az emberi erőforrás felelőseinek legnehezebb dolga az lesz, hogy megnyerjék és megtartsák a cégnek az igazán jó embereket. A hallgatóság soraiból feltett kérdésre, hogy a beszélgetésben részt vevők cégénél boldogok-e az alkalmazottak, Rolek Ferenc azt a sokakat meghökkentő választ adta, hogy az alkalmazottaknak nem boldogoknak kell lenniük, hanem motiváltaknak, derül ki a Népszabadság cikkéből.
Nem a dolgozók boldogságára törekednek a HR-esek
Gyakran egy élet sem elég ahhoz, hogy egy HR-igazgatóból jó üzleti vezető legyen, hangzott el a Budapest Business Journal közelmúltban rendezett humánpolitikai konferenciáján. Jó néhány emberi erőforrás vezetőnek gyenge oldala az üzleti szemlélet, erősek viszont az EQ (érzelmi intelligencia) terén, írja a Népszabadság.