Az idén nem biztos, hogy a tavalyihoz hasonló nagyságú anyagi keret áll rendelkezésre az utazás tervezésére, ezért könnyen előfordulhat, hogy le kell mondani az egzotikus szigetekről, vagy éppen a charter vagy menetrendszerinti repülőjáratok kényelméről, és a tengerparti luxusszállodákról. Tenger mellé szerencsére – ha távolabb szeretne valaki kerülni a Balatontól – viszonylag olcsón el lehet jutni, ám egyes esetekben a szűkösebb költségvetés nagyobb kompromisszumokra kényszeríti az utazót.
Nappal az omnibusz tetején
Az autók számának ugrásszerű növekedése, valamint a fapados légitársaságok megjelenése az utóbbi néhány évben erősen háttérbe szorította az autóbuszos utazást, amely az idén nyáron akár reneszánszát is élheti, hiszen szerencsés esetben a tengerpartra eljutást tíz-húszezer forintból meg lehet úszni fejenként, nincsenek repülőtéri illetékek, és egyéb rejtett költségek – de ha nem megfelelő utazási irodát választunk, akadhatnak kellemetlenségek.
Az egyik legfontosabb ellenérv sok utazónál az idő – busszal ugyanis a leglassabb közlekedni, még a horvát tengerpartig is megvan 9-10 óra az utazás, Olaszországba, vagy Spanyolországba pedig még hosszabb, utóbbi esetben több, mint 24 óra is lehet. Nem árt, ha alaposan utánanézünk az utazásszervezőnek, akár internetes fórumokon is, ugyanis a buszos utazás egyik leggyakoribb problémája a nem működő légkondicionálás, ami pokollá teheti a tengerpartig tartó utat – a megoldás jobb helyeken másik busz küldése, kevésbé ügyfélérzékeny vállalkozásoknál az elnézéskérés és a meleg.
Készüljünk fel arra is, hogy különösen a nagyon olcsó, szállással kombinált utak esetén a busz közönsége nem minden esetben a legkulturáltabb – előfordult már, hogy egyesek a felszálláskor a tengerparton érezték magukat, estére pedig a busz hátsó részét kvázi diszkóvá és italkiméréssé változtatták. Gyakorlott utazók szerint 10-12 óra még kibírható, azonban egy 24-26 órás út esetén már érdemes lehet egy fapados légitársaságon elgondolkodni, különösen azoknak, akik nem a fiatal korosztályt képviselik. A horvát tengerpartra menetrendszerinti járatokat 9-10000 forintért hirdetnek jelenleg oda-vissza, akciós áron.
Diszkontáron a felhők felett
Lényegesen kényelmesebb és gyorsabb utazási forma a repülőgép. Ha nem szervezett charter járattal megyünk, nem árt alaposan áttanulmányozni a repülőjegykereső oldalakat a megfelelő járat kiválasztása érdekében. A menetrendszerinti járatok annál drágábbak, minél közelebb az utazás időpontja, viszont több kényelmi szolgáltatást nyújtanak, és adott esetben egyszerűbb a járat átfoglalása, vagy esetleg a repülőjegy visszamondása. A keresésnél ne zárjuk ki őket, a felkapott úti célok esetében nem mindig van sok különbség a fapados és a hagyományos légitársaságok között, ráadásul a repülőterek céltól való távolsága közötti útiköltség el is tüntetheti a különbséget. (Az, hogy egy járat valamelyik város „mellé” száll le, az jelenthet akár 150 km-es utazást is).
Készüljünk fel rá, hogy a diszkont járatokon enni és inni csak pénzért lehet (2-4 euro szokott lenni egy szendvics, 2-3 euro egy dobozos üdítő), ám illúziókat felesleges kergetni, egy tradicionális légitársaság londoni járatán a repülőjegy árában foglalt étkezés egy mikro méretű szendvicset és egy pohár üdítőt tartalmazott), vagyis ne tervezzük, hogy a repülőn fogunk jóllakni.
Ha a fapados mellett döntünk, tudni kell, hogy a legtöbb társaságnál nincs fix ülőhely, mindenki oda ül, ahova sikerül. Ez az utazóközönség összetételétől függően számos kaotikus szituációt tud eredményezni, kezdve a lépcsőn való felrohanáson és tolakodástól kezdve az ablak melletti helyekért történő hisztériáig, különösen, ha tele a gép. Hogy mindezt elkerüljük, érdemes igénybe venni az interneten viszonylag olcsón foglalható elsőbbségi beszállás, illetve fix ülőhely opciókat. Előbbi egyes repülőtereken csak annyit jelent, hogy elsőként szállhatunk fel a buszra (Budapesten is), aminek sok haszna nincs, sok helyen azonban igen hasznos. Egyes vélemények szerint ahogy jóval olcsóbb lett a repülés, úgy hígult fel sok esetben az utazóközönség színvonala is, charterjáraton előfordult, hogy valaki már a fedélzetre lépéskor szalmakalapban sört követelt, valamint még mindig visszatérő jelenség a leszállás utáni teljesen indokolatlan taps – figyelmen kívül hagyva azt, hogy a földet érés után még meg is kell állni.
Kötött pályán a strandra
A vasúti utazásnak időbeli hossza és viszonylagos drágasága miatt leginkább csak Horvátország felé van realitása, a MÁV többféle vonatot is közlekedtet az Adria irányába – Rijeka oda-vissza már 50 eurótól elérhető, de eljuthatunk vonattal a bolgár tengerpartra, vagy Thessalonikibe is 100-120 euróért fejenként – a menetidő azonban meghaladja a 20 órát, érdemes lehet fekvőhelyes vagy hálókocsi után érdeklődni, de Splitig is el kell tölteni kb. 14 órát a vonaton.
A fentiek mellett nagy előnye a vasútnak, hogy fel lehet állni, általában van étkezőkocsi, sőt a vonaton akár még sétálgatni is lehet. Készüljünk fel azonban, hogy nem biztos, hogy minden vonaton van klímaberendezés, illetve az éjszakai balkáni vonatokon egy hajnali útlevél és vámvizsgálatra is sor kerület.
Sztrádán suhanni a hotelig
A legkötetlenebb – de fárasztó – megoldás az autó igénybevétele. Több utas esetén a költségek már nagyon versenyképesek, azonban Görögország vagy Dél-Olaszország egy sofőrrel meglehetősen fárasztó lehet, a horvát partokra az elmúlt években kiépített autópálya-hálózatnak köszönhetően gyorsan le lehet jutni.
Az út során benzinköltséggel és autópályadíjakkal, valamint a szabályok be nem tartása esetén némi büntetéssel kell kalkulálni. Ne a magyar viszonyokból induljunk ki, Dél-Európában (különösen Szerbiában) a tranzitutak tele vannak rendőrrel, akik a szabálysértés után azonnal kiemelnek és büntetnek – de ha tartja valaki a sebességhatárokat, nagy gond nem lehet. Splitig az útiköltség 110 euro környékén van autónként, a népszerű Korfura 140-150 euróért lehet eljutni autóval, míg ugyanez Budapestről indulva diszkont légitársasággal július vége felé foglalva 40000 forint környékén van fejenként – két személy esetén az utazási idő jelentős spórolása a különbségért cserébe meggondolandó lehet.
Stoppal – csak a legelszántabbaknak
Nagyon elszántak próbálkozhatnak stoppal is, ami ingyenes, ám ha nincs szerencsék órákig tartó álldogálásra kell felkészülni, nem beszélve arról, hogy például Horvátországban és Olaszországban nemigen népszerű ez a forma a hatóságok körében, illetve autópályán maximum a benzinkutaknál lehet próbálkozni, egyébként könnyen az őrszobán találhatjuk magunkat. Az éjszakai szállást sokszor ennél a formánál a szabad ég és a tengerpart jelenti, felkapott nyaralóhelyeken fel kell készülni arra, hogy nem fogják díjazni az ötletet a helyi rendőrök.
Beszámolók szerint a stoppolás életre szóló élmény, ám alapvető, hogy legyen annyi pénz nálunk, hogy probléma esetén gyorsan haza tudjunk jönni. A műfaj leginkább kétszemélyes, egyedül veszélyes nekivágni az ismeretlennek, sok embert pedig már nem vesznek fel – amennyire kényelmetlen a dolog, annyira verhetetlen anyagilag.
