Mi vethet véget az olajfüggőségnek?
Az elmúlt évben a finomítói árrés nagysága bővült, nem kis mértékben a forgalmazói árrés javára. Ha azonban az elmúlt 20 év adatait vetjük össze ( 2. ábra), látható, hogy bár az árrés trendje emelkedő, követi az olajár alakulását, már többször volt kiugróan a trend felett.
Ez alapján eddig is lett volna ok a kapacitásbővítésre, azonban az alacsony olajárak és a kiszámíthatóan bővülő olajkereslet miatt a 90-es években erre nem került sor. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az olajszektor a kiugróan megnövekedett keresletnek tesz eleget, hiszen ha a kínálat képes rugalmasan követni a kereslet növekedését, a piaci egyensúly (magasabb ár mellett) helyreáll.
Gazdaságos energiahordozókra van szükség
Az aktuális prognózisok általában 20-30 évre elegendő felfedezett készletet jeleznek. A jövőben feltárt lelőhelyek azonban valószínűleg mind nehezebben és drágábban lesznek kitermelhetők. Az új olajipari beruházások nem csak azt jelentik, hogy új olajmezőket vonnak be a termelésbe, hanem azt is, hogy a hatékonyabb technológiákkal nagyobb mennyiségű fekete arany hozható felszínre a már meglévő mezőkből is.
Hosszú távon persze az lenne a cél, hogy ne a kőolaj kínálatát növeljük, hanem az energia hatékony és gazdaságos felhasználására törekedjünk, melynek előállításában a megújuló források részaránya egyre nagyobb részt képvisel. Ugyan ma még nem áll rendelkezésünkre olyan gazdaságos energiahordozó, ami kiválthatná a kőolajat, de vannak ígéretes próbálkozások, melyek révén új időszak kezdődhet a világgazdaságban.
Mi vethet véget az olajfüggőségnek?
Mi történik, ha korszakváltás közben elfogy az olaj? Amint nemrégiben egy előadáson valaki szellemesen megjegyezte, a kőkorszaknak sem azért lett vége, mert elfogyott a kő. Számos olyan okot említhetnénk, ami még ezelőtt arra ösztönzi a nemzetközi gazdaságot, hogy minél hamarabb megszabaduljon olajfüggőségétől. Maga az olaj ára az egyik legfontosabb észérv, ami arra készteti a gazdaság szereplőit, hogy gátat szabjanak olajszükségletük rohamos bővülésének.
A nem megújuló energiaforrások felhasználásával járó környezetrombolás, és ezzel szemben a fenntartható fejlődés igényének előtérbe kerülése a másik olyan folyamat, ami megálljt parancsol az ásványkincs-bázis totális kiaknázásának. Az sem mellékes, hogy az elkövetkező évtizedekben a felszínre hozható készletek egyre inkább a Közel-Kelet térségében koncentrálódnak, mely tény a gazdaság jelenlegi olajintenzitása mellett akár újra is rajzolhatja a világ hatalmi térképét. Az új, környezetbarát(abb) energiaforrások részesedésének növekedése vezethet majd el ahhoz, hogy hosszú távon a kőolaj felhasználása és így az ára is csökkenjen, a gazdaság pedig a megújuló energia korszakába lépjen.
Ecostat/Menedzsment Fórum
