2008-ban a munkaerőpiacon megtörik az EU-hoz és a lisszaboni célkitűzésekhez igazított magyar konvergencia. Igazából már 2007 utolsó negyedévében felismerhető volt a törés, bár akkor még lehetett mindezt a szezonális hatásokra fogni.
Az viszont, hogy - mint az a KSH ma nyilvánosságra hozott jelentéséből kiderül - a 2008-as első negyedéves foglalkoztatottsági adatok a 2002-es év ugyanazon időszakának szintjére estek vissza, már egyértelműen jelzi, hogy a hazai foglalkoztatáspolitika strukturális hibákkal van tele.
Távolodunk az uniós célkitűzésektől
Az idei első negyedéves foglalkoztatási és munkanélküliségi adatokat tekintve az egy évvel korábbi időszakhoz képest nagyjából másfél százalékkal csökkent a foglalkoztatottak száma, és több mint egy százalékkal kevesebben vesznek részt a munkaerőpiacon, mint foglalkoztatottak vagy munkakeresők.
Ennek következtében Magyarország távolodott attól a közösségi (lisszaboni) célkitűzéstől, amely hetven százalékos foglalkoztatási arányt tűzött ki 2010-ig a tagállamok számára a 15-64 éves népességen belül.
A 2006 első negyedéves 56,7 százalék és a 2007 első negyedéves 56,9 százalék után 2008-ban 56,1 százalékra csökkent a magyarországi foglalkoztatottság. Igaz, figyelembe kell venni egy egyszeri hatást, hiszen az 1947-ben vagy előtte születettek, illetve a korengedményes nyugdíjba vonulók számára a 2008 júniusáig történő, visszamenőleges nyugdíjba menetel jóval előnyösebb járadékot eredményez, mintha később tennék meg ezt.
A foglalkoztatás és a gazdasági aktivitás csökkenésével együtt nőtt a regisztrált munkanélküliek száma is 2007 azonos időszakához képest. Ez azt eredményezte, hogy egy év alatt 7,5-ről 8,1 százalékra emelkedett az arányuk. 45,4 százalékuk nyugodtan nevezhető tartós munkanélkülinek, illetve a munkaszerzési esélyét rohamosan elvesztőnek, mert már több mint egy éve keres állást.
Munkaerőpiac: kiaknázatlan tartalékok
Ha a korosztályos aktivitás adatait tekintjük, amíg a 25-54 év közötti különböző korcsoportok aktivitása nyolcvan százalék, foglalkoztatottsága pedig 72-74 százalék körül mozog, addig a 25-29 éves korcsoport esetében az aktivitás 43,7 százalék, a foglalkoztatottság 35,6 százalék, az 55-59 évesek esetében ugyanez az arány 48 és 45,3 százalék, a 60-69 évesek esetében pedig mindössze 8,7 és 8,5 százalék. Ez jelentős kihasználatlan tartalékokra enged következtetni, figyelembe véve, hogy a magyarországi várható élettartam 73 év felett van.
Az EU átlagát, de akár csak a nyugati tagállamok átlagát tekintve is a 8,1 százalékos hazai munkanélküliség egy egész százalékkal rosszabb a közösségi munkaerőpiachoz képest.
A foglalkoztatás kedvezőtlen alakulásának arra kellene ösztönöznie a gazdaságpolitikai döntéshozókat, hogy változtassanak a jelenleg munkavállalásra és foglalkoztatásra nem ösztönző jövedelmi és szociális politikán. Mint ahogy az egy múlt heti, egykori és jelenlegi jegybankelnökök kerekasztal-beszélgetésén Simor András hangsúlyozta, munkahelykeresésre ösztönző támogatási rendszer bevezetésére lenne szükség. Ez együtt kell, hogy járjon az alanyi jogon járó családtámogatások, valamint az élőmunkát terhelő adók és járulékok csökkentésével.
Erre megteremthető lenne a költségvetési mozgástér, amint azt az elmúlt hónapokban számos, a költségvetési politikával foglalkozó közgazdász - beleértve jómagamat is - jónéhány fórumon felvázolta.
Az angol modell: alapfeltétel a munkavállalás
E koncepció gyakorlatára létezik példa. A hosszú távú legmagasabb munkaerőpiaci aktivitási arányt az angol foglalkoztatáspolitikai modell képes biztosítani, amely a szociális juttatásokat szinte kizárólag a munkavállaláshoz köti.
Ehhez a modellhez közelít a szlovák, az észt, a litván, a lett foglalkoztatás- és adópolitika is: ezeknek az országoknak a gazdasági növekedéssel és a költségvetési egyensúly fenntarthatóságával nincs problémája.
Persze, tisztában vagyok azzal, hogy a politikai döntéshozók rettegnek a népszerűségvesztéstől, ami főleg akkor következik be, ha képtelenek elmagyarázni a 2,5–3 millió ténylegesen jövedelemadót és járulékot fizető választónak, miért is kell bevonni a közteherviselésbe a másik ötmillió felnőtt állampolgárt.
A rövidtávú lépések mellett kezelni kell az olyan problémákat is, minthogy a regisztrált munkanélküliek növekvő száma mellett jelentős mértékű a betöltetlen munkahelyek száma is, továbbá, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer még mindig a korengedményes és rokkantsági nyugdíjba vonulásra ösztönöz.
Kutasi Gábor, ICEG European Center
