A szigorítás nem véletlen, a jelenlegi rendszer egyáltalán nem ösztönzi munkára a megváltozott munkaképességű, az egészségkárosodott, illetve fogyatékos embereket. Közülük sokan valóban munkaképtelenek, ám becslések szerint a rokkantosítottak több mint háromnegyede képes lenne munkába állni. A korhatár alatti rokkantak száma megközelíti a félmilliót, többségük férfi.
Vidorné Szabó Györgyi (MSZP), a parlament ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának alelnöke elmondta: komplex rehabilitációs rendszer kialakítása a cél, amely a rokkantosításkor már nem azt vizsgálja, mennyi mindene sérült a munkavállalónak, hanem, hogy mije maradt épen. A lap úgy tudja, első körben átalakul az Országos Orvosszakértői Intézet (OOSZI), amely jelenleg az OEP szerveként végzi a minősítéseket, évente akár 350 ezret is. Az OOSZI irányítása várhatóan átkerül a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz, illetve annak egyik intézményéhez, az Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz (ÁFSZ). Az új rendszerben körültekintőbb és több tagból álló bizottság minősíti az érintetteket. Ha az egészségkárosodás ellenére a dolgozó képes arra, hogy - akár csak részlegesen is, de - bent maradjon a munka világában, nem kaphat rokkantsági nyugdíjat, hanem úgynevezett rehabilitációs járadékot folyósítanak neki.
A kormány jócskán spórolhatna, mivel a korhatár alatti rokkantsági nyugellátásban részesülők 83 százaléka III. csoportos rokkant, vagyis bizonyos szinten munkaképes. Kérdés azonban, hogy az álláspiac hogyan fogadja a visszatérőket. Vidorné Szabó Györgyi szerint a 2007-2013-as uniós források segítik az ilyen típusú munkahelyteremtéseket. Az újonnan bevezetendő rehabilitációs járadékot a tervek szerint három évig folyósítják. Akinél a rehabilitáció nem hozott eredményt, és munkaképességének csökkenése eléri a 67 százalékot, csak ezután válhat rokkantnyugdíjassá. Ha ezt a szintet nem éri el az egészségkárosodás, akkor szociális vagy munkanélküli-ellátást kaphat, számol be a Világgazdaság.
