Bár Magyarország eddig egyetlen uniós intézménynek sem adott otthont, az Európai Unió tagországainak versenyképességi ügyekben illetékes miniszterei szerdán úgy határoztak: Budapesten lesz a székhelye az EIT-nek. A magyar főváros mellett az utolsó fordulóban már csak Lengyelország versengett a centrumért.
Az EIT az európai innováció középpontja lesz: feladata az Unió tudományos életének irányítása, a kutatás-fejlesztés, az oktatás és az innováció összefogása. A kormányfő közleménye szerint a koordinációs központ működése valószínűleg jelentős vonzerőt jelent majd a kutatásban és fejlesztésben érdekelt tőke számára, a hozzáadott érték arányának növelésével erősíteni fogja Magyarország versenyképességét, és működésével még tovább élénkülhet a hazai konferenciaturizmus.
Az uniós intézmény székhelyének elnyerése jelentős szakmai és diplomáciai siker a magyar kormány és az egész nemzet számára, ugyanakkor ettől a hazai kutatás-fejlesztésben gyökeres fordulatot várni némi optimizmusra utal.
Mit kell tudni az EIT-ről?
Az EIT egy olyan új, uniós kezdeményezés, amely kiegészíti a meglévő közösségi és nemzeti politikákat és kezdeményezéseket a tudásháromszög (oktatás, k+f és innováció) integrálásának támogatása révén. Ezzel az unió gyorsabb gazdasági növekedést célzó stratégiájának egyik eszköze.
Létrehozásával az Unió célja, hogy a legmagasabb színvonalú felsőoktatási, kutatási és fejlesztési tevékenységek integrálásával hozzájáruljon az Unió és a tagállamok innovációs kapacitásának fejlesztéséhez. Ezt úgy érné el, hogy a tudományos és innovációs társulások keretében az egyetemek, kutatóintézetek és vállalatok partnerségén alapuló hálózatokat szervezne.
Az EU a 40-50 fősre tervezett új intézményre a közösségi költségvetésből 308 millió eurót szánna 2013-ig, és további források származhatnak az intézmény saját tevékenységéből, állami hozzájárulásokból, az Európai Beruházási Banktól és a magánszférából is. Irányító testülete a 18 fős igazgatótanács lenne; a tagok kiválasztására egy négyfős testület tesz majd javaslatot, amelynek magyar tagja is van: Boda Miklós, a Műegyetem rektori tanácsadója.
A Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) idei közgyűlésén az akkori gazdasági miniszter Kákosy Csaba úgy vélte, ha az intézet központja Magyarországra kerülne, az nagyban javítaná az ország versenyképességét. Hazai szakértők ugyanakkor már akkor hangot adtak annak a véleményüknek, hogy egy ilyen intézmény sem fogja varázsütésre megoldani a problémákat.
Kevés a pénz!
Az egyik legnagyobb gond, hogy nincs elég forrás innovációra és k+f-re. Ezt támasztják alá a KSH kimutatásai is, melyek szerint 1992 és 2006 között a GDP 0,67 és 1,08 százaléka mozgott, 2002 óta pedig 0,89-1 százalék között változik ez az érték. Az önmagában nem jelentéktelen összeg akkor tűnik igazán kevésnek, ha figyelembe vesszük, hogy az úgynevezett Lisszaboni Stratégiában foglalt vállalást semmi esélyünk teljesíteni. Az abban foglaltak szerint ugyanis 2010-ig a GDP három százalékát kellene k+f-re fordítanunk.
Igaz, így lesz ezzel valószínűleg számos más tagállam is, de az egy százalék körüli költésünkkel messze elmaradunk az EU 27-ek 1,84 százalékos átlagától. (Még a ma aktuális, 2013-ig szóló, 1,8 százalékos kormányzati célkitűzések is elmaradnak ettől).
A viszonylag kevés pénz mellett az üzleti szféra érdektelensége is komoly problémát jelent, hiszen míg a fejlett nyugat-európai országokban kéteurónyi vállalati forrást egy euró központival egészítenek ki, addig Magyarországon ezek a pénzek csaknem száz százalékban állami forrásokból származnak, pedig erre fordítható a szolidaritási adó is.
A hazánkban működő cégek többsége nem foglalkozik kutatással és fejlesztéssel, ötven-száz vállalattól származik a k+f pénzek 95 százaléka, és elenyésző azon társaságok száma, melyek egymilliárd forintnál többet fordítanak erre.
Ami van, azt is rosszul költjük el
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) korábbi jelentése szerint az akadémiai, illetve a felsőoktatási kutatóhelyek munkatársai gyakran ugyanazzal a témával foglalkoznak - ez persze lehet jó is, hiszen versenyhelyzet alakulhat ki. Az már kevésbé pozitív fejlemény, hogy a kutatási eredmények hasznosítása nem megfelelő. Ennek oka, hogy rossz a tudásáramlás a kutatóhelyek és a vállalkozások között, emellett megoldatlan a kutatási eredmények menedzselése és azok finanszírozása is.
Sok kritika éri a pályázati kiírásokat is: egyes vélemények szerint az elnyerhető pénzek sokszor haszontalan célokat szolgálnak. Az már csak hab a tortán, hogy a pályázati rendszer nem transzparen: gyakran nem lehet tudni, mire miért mennek el pénzek.
A Hírszerző korábbi írása szerint az MTA jelenlegi elnöke, Pálinkás József tavaly ősszel, a Parlament Országgyűlés Kutatási és Innovációs Eseti Bizottságának ülésén a jegyzőkönyvek tanúsága szerint arról beszélt, hogy "a nagyon szépen hangzó regionális innováció mögött nagyobbrészt csak köd van. Ez azt jelenti, hogy abból a kevés kutatás-fejlesztési pénzből, amelyet az ország erre fordít, nem is kétséges számomra, hogy járdákat, utat és egyéb közműveket is kell építeni, de az a tapasztalatom, hogy ezek a regionális kutatási, fejlesztési pályázatok nem mindig - és akkor finoman fogalmaztam - kutatás-fejlesztésre fordítódnak."
Kevés a szakember
Egyébként az unió fejlettebb országaihoz képest szinte minden jelentős mutatóban elmaradásunk van: az egymillió lakosra jutó szabadalmak számában éppúgy, mint az ezer főre jutó kutatókéban, vagy a természettudományos végzettségű friss diplomások arányában.
Pedig Szabó Gábor, a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) elnöke szerint az innováció fő gátja Magyarországon a megfelelő szakemberek hiánya. A műszaki és természettudományi diplomák aránya alacsony, s az élethosszig tartó tanulást is kevesen vallják követendő irányelvnek. Az elnök a szervezet idei közgyűlésén idézte a GKI Gazdaságkutató 2007-es tanulmányát is, melyből kiderül, hogy a hazánkban jelenlévő vállalatok szerint is a szakemberhiány az innováció legfőbb akadálya.
Érdekesség, hogy a "szellemi tulajdon generálás és felhasználás" mutató tekintetében Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Lettország és Portugália is megelőz minket a hozzánk hasonló országok között. Nem véletlen, hogy "innovációs hajlandóságunk" is nagyon alacsony: az ezt mutató érték (EU Innovation Scoreboard) tavaly a legalacsonyabbak közé tartozott az EU-ban (0,26), szemben a 0,45-ös uniós átlaggal.
Az Európai Bizottság megbízásából készült és az első negyedévben publikált innovációs "eredménytáblázat" szerint viszont Magyarország viszonylag jól teljesít a "tudásteremtés" és az "alkalmazási dimenziók" terén - e tekintetben csaknem eléri az EU-átlagot.
Hazánk elsősorban az innováció és a vállalkozások viszonylatában gyenge: alacsony a kis- és közepes vállakozásokon belüli saját innováció szintje, továbbá a szervezeti újításokat is csekély mértékben alkalmazzák a kkv-k.
