[ajanlo=117][igazitas=right/]Még az olyan, tevékenységét magas fokon ellátó, és szakmailag megkérdőjelezhetetlen vezetők esetében, mint Jack Welch is visszatetszést keltett, a General Electric által külömböző jogcímeken juttatott jövedelem. A menedzserlegenda az általánosan elfogadott alapfizetés, részvényopció, és egyéb bónuszok mellett olyan juttatásokban részesült, melyek szerint cége fizette a többmilliós szolgálati lakást, a különböző eseményekre szóló belépőjegyeit, sőt még az általa vásárolt virágokat is. Welch eredményeit azonban kevesek közelítik meg, ám a csődöt mondott vezetők is számolatlanul viszik a pénzt, nem véletlenül kezdeményezte a SEC az ilyen irányú szabályozás lefektetését.
Célunk a részvényesek jobb informálása, amely éppen úgy vonatkozik a társaságot érintő eseményekre, mint a vezetőknek juttatott összegekre, indokolta a felügyelettel karöltve tevékenykedő politikus, Christopher Cox, miért kívánják a cégek belső viszonyait szabályok közé terelni. Cox szerint azonban a törekvésük nem piacellenes, sőt a logikájában éppen a hatékonyságot tartja szem előtt, mert így idővel elérhetővé válik, hogy a vállalatvezetők valóban a teljesítményüknek megfelelően jussanak jövedelemhez.
Mindez azonban rendkívül szubjektív elemeket vihet a rendszerbe, figyelmeztetnek a szakértők. Egyes esetekben ugyanis rendkívül nehéz rövid távon megítélni egyes vezetők teljesítményét, arról nem is beszélve, hogy ki fogja eldönteni, mikor vannak túlfizetve az igazgatók. Persze a cégvezetők számára a jelenlegi rendszer igen kényelmes, és nehezen elképzelhető, hogy ők a változások élére állnának. A legnagyobb 1500 társaság felsővezetői például 1999 és 2003 között összességében 122 milliárd dollár jövedelemhez jutottak, mindez a részvényesek oldaláról persze jelentős ok lehet, hogy transzparenssé tegyék, és cégértéket növelő teljesítményekhez kössék a fizetéseket.
