A jogszabály parancsoló rendelkezésként iktatta be, hogy a munkaviszonynyal kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét be kell tartani, ennek megsértése következményeit megfelelően orvosolni kell. Ez pedig nem járhat más munkavállalók jogainak megsértésével vagy csorbításával. Az új jogszabály egy sor területen definiálja a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést, így a foglalkoztatás, a szociális biztonság, az egészségügy, a lakhatás, az oktatás-képzés, az áruforgalom és a szolgáltatások terén.
Ami a közvetlen hátrányos megkülönböztetést illeti, többek között ez egy személy vagy csoport neme, nemzetisége, etnikai kisebbséghez való tartozása, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, szexuális irányultsága, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete a részmunkaidős, illetve határozott idejű jellemzője miatti megkülönböztetését jelenti, elemzi a Világgazdaság cikke a jogszabályt.
Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének a megsértését, ha a munka jellege vagy természete alapján indokolt a megkülönböztetés. Ha az adott szervezet szellemiségből közvetlenül fakadó, indokolt követelményen alapuló megkülönböztetés esetén nem számít diszkriminációnak a vallási, etnikai világnézeti meggyőződés miatti különbségtétel.
A jövőben bírság is kiszabható jogsértés esetén, melynek mértéke 50 ezer forintól 6 millióig terjed, írja a Világgazdaság.
Szigorúbb az új esélyegyenlőségi törvény
Új alapokra helyezte a munkaviszonnyal összefüggő hátrányos megkülönböztetés szabályait az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló, január 27-én hatályba lépett törvény, írja a Világgazdaság.
