Harmadszor vendégünk a venezuelai származású, Kanadában élő táncos-koreográfus José Navas és társulata, a Flak. először 2000-ben bűvölték el a budapesti közönséget, akkor Gardéniaillat című előadásukkal - a mű budapesti előadása egyben világpremier is volt. Navas, kit indulásakor "szólista csodagyereknek" tituláltak, pályája során olyan nagyságokkal dolgozott együtt, mint Michael Clark, Bill T. Jones, vagy Lucinda Childs, 1988-tól 1991-ig Merce Cunningham stúdiójának művésze volt. Együttese európai és tengerentúli fesztiválok rendszeres, megbecsült vendége Bécstől Montreálig.
A Hordozható táncok Navas lebilincselő hangulatú munkái közül a legfrissebb. A három részes, puritán koreográfia első részében a szerző-előadó Navas egyetlen eszköze a fény, a második rész a legegyszerűbb mozgásokra felépített érzékeny kvartett, míg a záró tétel főszereplője három táncosnő, kik - Navas szavaival - "dekonstruálják a mozgás kalligráfiáját".
Miért hiszünk még mindig, és egyáltalán, miben? Mit akarunk továbbvinni, és mitől szabadulnánk? Efféle kérdésekre keresi a választ, de legalábbis ezeket a kérdéseket teszi fel a tánc nyelvén a világhírű Les Ballets C. de la B. Az idei Őszi Fesztiválra tizennyolc szereplős, eklektikus darabbal érkeznek, melynek a mozgás csak egyik eleme: Sidi Larbi Cherkaoui rendező-koreográfus "kortárs-középkori operát" komponált a belga táncegyüttes és Capilla Flamenca zenekar művészeinek közreműködésével, az európai középkor varázslatos zenei örökségéből válogatva koreográfiájához. A dús látványvilág jellemezte játékban a harminc éves művész a generációk egymásra örökített tudását, a hit-élményt, a hit átadását, a személyes meggyőződés tartalmi változásait vizsgálja a színészi játék, a táncmozdulatok és a sokféle zenei hangzás segítségével.
Keveset tudhatunk az igen virágzó portugál táncművészetről: idén egy huszonéves, lisszaboni titán a vendégünk. Tiago Guedes 2002-ben, Egy szóló című alkotásának bemutatásakor mindössze huszonhárom éves volt. Darabja premierét a Danças na Cidade-on, a nagyhírű lisszaboni nemzetközi fesztiválon tartotta. A most Budapesten is látható mű úgy működik, mint egy visszhangos szoba: Guedes ebben várja és fogadja a nézőt. A térben megjelenő tárgyak néma, bűvös csendjét a táncos oldja fel azzal, hogy elkezdi azokat nem rendeltetésszerűen használni, ezáltal új jelentést teremtve a számukra.
"Távolodva egy koreografált előadás kereteitől, munkámat az előadó és funkció közti viszony vizsgálatának szentelve, az alkotó munka egy korábban elhanyagolt kérdése merült fel bennem: Hogyan vagyok képes valamit még mindig koreográfiaként azonosítani?" - e szavakkal vezeti fel Guedes Különböző anyagok című munkáját. A nyersanyagok újrafelfedezésén, absztrakttá transzformálásán elmélkedő táncos-koreográfus az esztétikai és koreográfiai matériák egymásra gyakorolt hatását, kapcsolódását, a köztük megalapozódó viszonyokat ábrázolja.
A Toulouse-i K. Danse társulatát vezető Anne Holst és Jean-Marc Matos munkásságának alapját az emberi test és a legfrissebb numerikus technológiák közti kapcsolatok merész szellemű kutatása határozza meg. A társulat hazájában és külföldön jól ismert, mint a tánc, a multimediális eszközök, és az új technológiák bátor háziasítója. Matos tanulmányait a New York-i Cunningham Studióban folytatta, s máig már mintegy negyven táncművet hozott létre: többek közt dolgozott, fellépett az Avignon-i Fesztiválon és a párizsi Pompidou Központban is. Holst Koppenhágában, Angliában és az Egyesült Államokban végezte tanulmányait: független koreográfusként 1998-óta dolgozik Matossal.
Interdiszciplináris munkáik lényege a művészeti ágak alkotói közti párbeszéd ösztönzése, egy, az együttműködést elősegítő, kreatív platform létrehozása - erre Marokkótól Kanadáig számtalan helyszínen tettek már kísérletet.
A BŐF táncművészeti kínálatának magyar előadásai közt az élvonal alkotóival találkozhatunk: fiatalokkal és több évtizedes alkotói múlttal rendelkezőkkel egyaránt. Frenák Pál ismét egy fiatal, pályája elején járó táncművész, Várnagy Kristóf előadásában látható, egészestés szólóelőadással jelentkezik a BŐF-ön. A TRA-CE a koreográfus, az előadó, a zeneszerző és egy videóművész szoros alkotóközösségének gyümölcse, s az ember négy, egymástól független, de átjárható én-állapotát ábrázolja. Az ember, az ÉN négy arca: az ösztönös, az önmagára ironikusan reflektáló, a transzban lévő és a tudatos minduntalan keresi identitását, hol teljesen belemerül a szerepébe, hol a határait keresi, és kilép annak keretei közül. Az önazonosság keresésének kínjait groteszk ábrázolásmóddal könnyeddé, játékossá oldja a koreográfus e szokatlanul intim hangulatú munkájában.
A TranzDanz, e Kovács Gerzson Péter köré szerveződő együttes, társulat nélküli társulat 1987 óta van jelen a hazai kortárs táncművészetben. Az archaikus szimbólumokat, jeleket előadásaiba emelő társulat a magyar etno és jazz legkiválóbb művészeivel dolgozik együtt, színpadukon a zene és mozgás művészete, a látvány egyenrangú, folyamatos kommunikációban áll. Kovács Gerzson Péter legújabb bemutatója előadóinak a magyar táncművészet számos irányát, stílusát reprezentáló, fiatal, jobban, vagy kevésbé ismert művészeket kért fel. Új koreográfiáját (melynek külön érdekessége, hogy zenéjét DJ Palotai jegyzi) több szálon futó ponyvaregényként, szappanoperaként, eltúlzott figurákat felvonultató népmeseként aposztrofálja. A Bankett éleslátással és kritikusan veszi célba a közép-kelet-európai kispolgári lét visszásságait, bemutatva e miliő karaktereit, archetípusait.
A BŐF és a Műhely alapítvány 2006-ra ismét kiírta Passzázs nevet viselő koreográfusi-zeneszerzői programjának pályázatát. A kezdeményezés célja, hogy új fórumot teremtve, szervezett keretek közt segítse elő zene és tánc fiatal alkotóinak együttműködését, közös alkotómunkáját, melynek gyümölcseit a fesztivál közönsége idén is élvezheti.
Nagy sikerrel zárult tavaly az első EDIT - Nemzetközi Táncfilm Fesztivál. Mozgás- és filmművészet viszonyának, a kettő egymásra gyakorolt hatásának, alkotói közös munkájának sokféleségét mutatta fel színes, a BŐF kínálatába foglalt programjában a rendezvény, mely idén is igényes választékkal jelentkezik. Műsorában táncdarabok filmes adaptációival, alapvetően filmre készült koreográfiákkal, a mozdulat, tér s idő viszonyával, jelentésével kísérletező munkákkal egyaránt megismerkedhetünk. Az EDIT2006 a kevésbé ismert szerzők munkáin kívül a táncművészet két, világhírű műhelyének alkotásaiból készült, retrospektív összeállítást is bemutat, a Rosas, Anne Teresa De Keersmaeker társulata és a brit DV8 Physical Theatre legjelentősebb munkáiból válogatva.
