Ha Ecuador vagy Costa Rica kapcsán fogalmunk sem volt az ország gazdaságáról, akkor mit mondjunk Hondurasról. Talán az én agyam van furcsán felépítve, de amikor a csapat nevét megláttam és elkezdtem emlékeim között turkálni, akkor csak a szomszédos országokról került elő a memóriámból bármi, Honduras ugyanis Nicaraguával és (El) Salvadorral határos. Előbbi ország azért maradt meg, mert édesapám nem volt lelkes támogatója az 1990 előtti politikai rendszernek. Amikor a kora '80-as években kisiskolásként a tanintézményből hazatérve jeleztem, hogy egy csomag színesceruza készletet kellene bevinni másnap a suliba, amit a nicaraguai gyerekeknek fogunk elküldeni (azt persze nem értettem, hogy "szardinista forradalmárok" miért nem vesznek a gyerekeiknek), nos akkor hallottam - és természetesen gyorsan megtanultam - életem első igazán ízes káromkodását. Szintén ezekhez az évekhez kapcsolódik az első "nézői fociélményem", amikor a válogatott 10-1-re legyalulta a Honduras-szal szomszédos salvadori csapatot. (Aztán még volt pár jó év, a hollandok elleni 2-1-gyel, a magyar-brazillal és a Videoton UEFA-kupa döntőjével és 27 sovány év…)
Visszatérve az esti meccs egyik kulcsszereplőjére Hondurasra, őszintén szólva eddig semmit sem tudtam róluk. Utánanézve az ország gazdaságnak (elnézést kérve minden hondurasi olvasónktól) kiderült, hogy sok dologról nem maradtam le. Honduras ugyanis egy szegény ország, ahol időnként polgárháborús helyzet alakul ki. Más kérdés, hogy az ország adottságai – jelentős őserdővel és mocsarakkal borított területek – kínálják magukat a gerillaharcokra. A gazdasági aktivitás viszont cserébe minimális, a gazdag ásványkincs-készleteit (nikkel, arany, jód, ólom és vasérc) pedig külföldi, főleg amerikai társaságok tartják ellenőrzés alatt.
Az összecsapás másik érintettjéről Franciaországról ezzel szemben sokkal erősebb élménye lehet mindenkinek, legyen szó a fociról (például Zidane-ról), vagy a gazdaságról. Utóbbi esetében elmondható, hogy a francia autókkal, élelmiszerekkel nap mint nap majd mindenki találkozik, de például az új budapesti metróvonalon is egy gall vállalat kocsijai szállítják az utasokat. Így a francia gazdaság részletes bemutatástól eltekintenénk, lássuk inkább a két ország gazdasági összecsapását.
A mérkőzés összefoglalója
Amerika egyik "templom egere szegénységű" állama a világ egyik legnagyobb gazdasága ellen. Nem kérdéses, hogy az első gólt a franciák szerzik, a vásárlóerő paritáson mért GDP-ben majdnem két nagyságrend a különbség. A GDP-növekedés azonban váratlan fordulatot hoz. A francia gazdaság ugyan tavaly elkerülte a recessziót, a 0,3 százalékos bővülés messze elmarad a hondurasi 2,8 százaléktól. A szünet előtt visszaveszik a vezetést a franciák, mert a náluk mért infláció fele akkora, mint a hondurasi.
A második félidő elején aztán végképp eldől a mérkőzés, hiszen az egy főre jutó GDP-ben sem tudott a közép-amerikai ország versenyre kelni Párizzsal. A meccs végén kiengedő franciák a győzelem ellenére is keserű szájízzel vonulhatnak az öltözőbe, hiszen a munkanélküliség miatt még kaptak egy gólt a végén.
Hogy az esélyeket illetően mennyire nincs egy súlycsoportban a két ország csapata, arról a válogatottak összesített értéke tanúskodik. A Transfermarkt adatai alapján a gallkakasos csapat 23-as kerete 362,34 millió fontot ér, míg Hondurasé csupán 18,6 milliót.
A zöld gyepen Franciaország-Honduras: 3:0
KB
mfor.hu
