Japán is kecsegtető távlatokat mutat, a broadband-kapcsolat 25 dolláros ára éppen fele az amerikai és európai árszintnek. A Goldman Sachs becslései szerint a felhasználók száma a jelenlegi 900 ezerről 2006-ra 16,2 millióra növekszik. Szingapúr, Tajwan és Hong Kong egyaránt a gyors fejlődés éllovasai, az ország jövőjének zálogaként tekintenek a gyors, hatékony internetre. Persze azért itt is vannak nehézségek: a domináns japán NTT optikai hálózatokba eszközölt befektetéseinek mértékét nehéz felülmúlni. Egyes új szolgáltatások, mint, a szélessávú kapcsolatot mobil eszközökre vivő FOMA 3G lassabban terjed, mint ahogy az várható volt, akárcsak a hasonló funkciójú xDSL technológia. Japánban mégis már 2000-ben létrehoztak egy olyan kormányzati bizottságot, amely az internetes
"előzés" stratégiáját volt hivatott kidolgozni.
Nem csoda, ha a Sony elnöke ma van olyan helyzetben, hogy egy élvonalbeli internet-piac vezető cégének fejeként bírálja az amerikai kormányzatot, mondván: a szabadpiac politikája semmilyen országot sem segít broadband-nagyhatalommá válni; illetve az USA-ban nem állapítottak meg technológiai standard-eket, zavarodottságot okoz, hogy több mobil-technológia versenyez egymással; és hiányzik egy erős szerzői jogi törvény, amely nélkül megoldatlanok a tartalomszolgáltatás veszélyei az új digitális korszakban. Több amerikai szakértő ellenben úgy vélekedik, hogy a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) az árpolitika és a hozzáférés minimális sebességének kérdésében túlszabályozza az iparágat, és legjobb lenne ezeket a szabad piacra hagyni.
Túl széles a sáv?
Míg Európában és Amerikában a szélessávú interenetezéshez szükséges optikai kábelhálózatokat kiépítő vállalatok százszoros(!) túlkapacitásokat hoztak létre az elmúlt években, mint amekkorát a piac eltarthatott volna, Dél-Korea és Japán - kormányzati segítséggel - kecsegtető távlatokat mutat. Ám a lisszaboni nyilatkozat fényében Európa stratégiai célja továbbra is az új gazdaság legdinamikusabban fejlődő régiójává válni.
