2001. november 8. 11:00

A vállalat a külső és belső környezet hatására állandó versenyhelyzetben van, mindig késznek kell lennie a megújulásra. Ahhoz azonban, hogy a szervezetben ezek a folyamatok sikeresen mehessenek végbe, a szervezet tagjainak is azonosulni kell a célokkal és kihívásokkal.

A boldogság megragadása és a valódi boldogulás eszménye is kiválthat félelmeket, és belső fékeket aktiválhat, amelyek szintén az alacsony önértékelésre vezethetők vissza. Példaként azokat lehetne említeni akik kételkednek abban, hogy valóban megérdemlik e a boldogságot, vagy az ő életükben vajon van e a hosszantartó boldogságra remény. Esetleg amiatt aggódnak, hogy a siker valamilyen módon megrontja, eltorzítja őket. Megint mások a barátok és családtagok lehetséges negatív reakcióját fejtegetik, amiatt nyugtalankodva, hogy veszítenek e az elfogadottságukból és szeretetükből az irigység, a féltékenység, a harag miatt. A külső megerősítés kényszerének hatására válaszút elé kerülnek, hogy kompromisszumot kössenek magukkal és az álmaikkal ahelyett, hogy megfeleléskényszerbe kapaszkodnának. Az ilyen dolgok miatt, az embereket ezek a félelmeik irányítják, és az önmagukban vetett hitük végérvényesen aláásódik, amely folyamat önmarcangolásba teljesedhet ki.

Nem helyes dolog a képességek korlátozása, a kiteljesedés megakadályozása. Ahogy Nelson Mandela ismert beiktatási-ünnepi beszédében elhangzott: "Gyakran kérdezzük magunkat - valóban ragyogó, csodálatos, tehetséges és mesés vagyok? Valójában ki az, ha nem mi, mi az Isten gyermekei. Tudjuk a kisded játékaink nem használnak senkinek a környezetünkben, mégsem akad egyetlen felvilágosult ember sem, aki szót emelne az ellen, hogy az embereknek ne kelljen a mindennapjaikat rettegésben élni. Azért jöttünk a világra, hogy Isten dicsőségét hirdessük, amely bennünk van, és nem csak néhányunkban, hanem mindannyiunkba. Amikor hagyjuk lelkünkben felgyulladni a fényt, öntudatlanul is arra ösztönözzük embertársainkat, hogy hasonlóan cselekedjenek. Ahogy megszabadulunk a félelemtől, viselkedésünkkel automatikusan másokat is megszabadítunk."

Ha egy olyan helyről jövünk, ahol az önértékelés és a bizalom nem ruházható át, akkor bukástól és a sikertől való félelem utat enged, hogy bízzunk önmagunkban és az élet fejlődésében. Képesek leszünk hozzáférni, és mozgósítani belső forrásokat, kockázatot vállalni, a határokat kitolni és előretörni. Az ismeretlen kihívásnak, izgalmas kalandnak fogható fel. A változás nem félelmet kell, hogy szüljön, hanem ösztönöznie kell az értékek megragadására, önbizalomra és magabiztosságra.