A megkérdezettek 88 százaléka szerint az ivóvíz biztosítása egyike a Duna legfontosabb értékeinek, 69 százalékuk ezt a szempontot az első helyen említette. Az áruszállítás, személyhajózás, üdülés csak elhanyagolható arányban álltak az első helyen. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tartják fontosnak, hiszen az áruszállítást 63 százalék, a személyhajózást 58 százalék, a gazdag élővilágot 54 százalék, míg az üdülést, kirándulást 51 százalék nevezte meg a folyó jelentős értéke egyikeként. A folyó mentén található szép tájakat az emberek 48 százaléka, a halászatot 35 százalékuk említette kiemelt fontosságúként.
A veszélyforrások
A legsúlyosabb veszélyeztető tényezők között a megkérdezettek háromnegyede az ipari szennyezést emelte ki. A lakossági szennyvizet 90 százalék, a szemetelést 79 százalék, a mezőgazdasági szennyezést 69 százalék nevezte meg még komoly veszélyforrásként. Kisebb számban bár, de még mindig meghatározó kör, 47 százalék említi az ártéri területek csökkenését, 36 százalék a természetes kanyarulatok átvágását és 32 százalék a duzzasztó gátakat, illetve vízerőműveket veszélyforrásként.
A természetes kanyarulatok átvágása esetében látszik leginkább a személyes érintettség befolyása: míg a többi esetben nem mutatható ki összefüggés a megkérdezett lakóhelye és a válaszok között, addig ezt a veszélyeztető tényezőt nagyobb arányban említették az Észak-Dunántúlon élők.
A megkérdezettek tudják, hogy óvják a folyót
Arra a kérdésre, személy szerint mit tenne a Duna megóvása érdekében, a lakosság 76 százaléka mondott valami konkrétumot. Legtöbben, 61 százalékuk azt válaszolták, nem szemetelnek, ugyanakkor csak 35 százalék nevezte meg a vízzel való takarékoskodást, 16 százalék a környezetkímélő beavatkozások támogatását vagy károkozás esetén 10 százalék az illetékes hatóságok értesítését.
A reprezentatív felmérés június és július során, két alkalommal, a 15 éves és idősebb magyar városi lakosság körében készült.
MTI/Menedzsment Fórum
