"A futball megváltozott. Megváltozott a szerepünk is. Húsz éve nem szereztek a csapataink trófeát. A szurkolók európai dicsőségre vágynak. Százötven év futball után itt az idő újragondolni a jövőnket" – kezdi elemzését a holland és belga futballról a Deloitte cég tanulmánya, melyet (még munkapéldány fázisában) az NOS tárt a nyilvánosság elé.
Ha a holland és a belga futball legjobb játékosait egy csapatba terelnénk, olyan együttest kapnánk, amelyik bármelyik tornán győzelmi esélyekkel indulhatna harcba. Akkor sem lennénk nagyon meglepődve, ha akár Hollandia, akár Belgium legalább a négy közé jutna a nyári Európa-bajnokságon. Ehhez képest a két ország bajnoksága „nevelőligának” számít Európában, a klubok középmezőnyével már egy magyar élcsapat is versenyképes lehet anyagilag (szakmailag, a lehetőségeket tekintve már nem), a holland és belga együttesek ritkán érnek el figyelemre méltó eredményt. Amilyen jó a helyi képzés, annyira a második vonalba szorult kontinentális szinten a holland Eredivisie és a belga Pro League.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) országrangsorában Hollandia jelenleg a 7., Belgium a 9. helyen áll, messze a nagy négyestől (Anglia, Spanyolország, Olaszország, Németország), de jelentősen elmaradva a francia, portugál duótól is. A világ legnagyobb árbevételű klubjainak listájára (Deloitte Football Money League) sem a 2018–2019-es, sem a 2019–2020-as idény adatai alapján nem került fel holland vagy belga klub, igaz, a bővített, harmincas rangsorba az amszterdami Ajax már befurakodna a 27. helyen. A KPMG felmérésében a 32 elit európai klub közé egy holland (az Ajax) került csak be, belga egy sem. Az amszterdami topklubon kívül a többi németalföldi csapat versenyképtelen a tömött bukszájú elittel szemben - és az Ajaxnak is az a sorsa, hogy időről időre "lerabolják" legjobbjait a sokkal gazdagabbak.
Lehet, hogy az a megoldás a problémára, ha egyesítik a két bajnokságot?
BÓLINTÓ BELGÁK
Március közepén a belga Pro League bejelentette, hogy közgyűlése elméletben rábólintott a Belgium és Hollandia bajnokságát egyesíteni kívánó tervre – nevezzük ezt egyelőre BeNe-ligának.
"Döntésünk a nagy klubok sportszakmai ambícióin és a többi klub gazdasági stabilitás iránti igényén alapul. A 25 klub egyhangúlag lehetőséget szeretne adni a BeNe-ligának" – tudatta a Pro League közleményében.
Az egyeztetések hónapok óta zajlanak a holland és belga klubok között, ám a leendő bajnokság teljes tervezetét még nem mutatták be. A hírek egy 18 csapatos BeNe-ligáról szólnak, ez megfelelne a helyi hagyományoknak – a belga és a holland élvonal is ennyi csapattal működik most.
Hogy miként állna össze a közös bajnokság mezőnye? Ez a legnagyobb kérdés, de a két ország legpatinásabb, legeredményesebb csapatai nyilván kihagyhatatlanok, hiszen a nézők, szponzorok elsősorban ezekre kíváncsiak. A BeNe-liga elképzelhetetlen lenne a holland (Ajax, Feyenoord, PSV, AZ, Utrecht, Vitesse) és belga (Anderlecht, Club Brugge, Standard Liège, Genk, Gent) húzónevek nélkül, de a többi helyért így is jókora tülekedés lesz.
Mindkét élvonalbeli bajnokság jelenlegi (helyi) televíziós szerződése 2025-ig él - a Pro League jogai 103, míg az Eredivisie 80 millió eurót érnek idényenként. A Skyjal és a DAZN-nel megkötött német-osztrák-svájci, közösen értékesített deal idényenként 1,1 milliárd eurót "fial" - ebből a referenciából látszik, milyen alacsony értékű jelenleg a belga és holland szerződés. A koronavírus-világjárvány következményei elsősorban a középmezőny és az alsóház csapatait érintik súlyosan, a BeNe-ligába kerülés a hosszú távú stabilitás záloga lehet – és minden bizonnyal a kiszorulóknak is leesik valami kompenzáció.
KÖNNYŰSÚLYÚAK EURÓPÁBAN
A két ország válogatott és klubszinten is sok sikert aratott. A holland klubcsapatok minden nagy európai kupasorozat kiírását megnyerték már, a belgák kettőt és játszottak döntőt a harmadikban is. A holland válogatott háromszoros vb-ezüstérmes, egyszeres Európa-bajnok, a belgák a legutóbbi világbajnokságon érték el a legjobb eredményüket (3. hely) és játszottak már Eb-döntőt, valamint olimpiai bajnokok is voltak.
Ugyanakkor a hollandok és a belgák jó ideje inkább a válogatott színtéren számítanak tényezőnek, a klubsorozatokban csapataik könnyűsúlyúnak bizonyulnak. Nem mindig volt ez így: 1968 és 1996 között 28 idényből csak hétszer nem játszott európai kupadöntőt belga vagy holland klub, a németalföldi csapatok tizenötször vihettek haza serleget. 1997 és 2020 között ez a szám kettőre csökkent, a végelszámolásnak a legtöbbször a közelébe sem kerülnek a belga és holland csapatok.
Belga klub 1988 óta nem nyert meg európai kupasorozatot és 1993 óta nem játszott döntőt, holland klub 2002 óta nem nyert meg kupasorozatot és 2017 óta nem volt érdekelt fináléban. A Bajnokok Ligájában a belgák szerepe elhanyagolható, a hollandok időről időre megvillannak – a 2018–2019-es idényben az emlékezetes menetelést bemutató, előbb a Real Madridot, aztán a Juventust búcsúztató Ajax az utolsó pillanatokban bukott el a Tottenham elleni, "agyonnyert" elődöntőben.
A két ország labdarúgása (legalábbis klubszinten) az elmúlt szűk három évtized átalakulásának nagy vesztesei közé tartozik. Az európai kuparendszer formátumának átalakításával (kevesebb kupa, kieséses rendszer helyett csoportkör bevezetése, a vezető országokból egyre több és több csapat indulása) leáldozott az egykor rendszeresen minimum a negyeddöntőig eljutó holland és belga kluboknak. Mostanában ez lett – ritka bravúroktól eltekintve – a maximum, amit elérhetnek. A klubok gazdasági fenntartásának kényszere arrafelé terelte a klubokat, hogy a legnagyobbak nevelőegyesületei legyenek és „exportra termeljenek”.
A holland és (reformja óta) a belga utánpótlásképzés is a világ legjobbjai közé tartozik, a játékosoknak ritkán van beilleszkedési gondjuk, így nem véletlen, hogy a két bajnokság futballistái rendkívül kelendőek. Egyre fiatalabb és fiatalabb játékosok kelnek útra a topligák felé. A helyi bajnokságok „sztárkeltetők” lettek, amelyekből sokszor már utánpótláskorban kirepülnek a fiatalok, a befolyó pénzből pedig meg lehet kezdeni a megszokottá vált újjáépítést.
A bajnokságok színvonala csökkent: a fiatal csillagjelöltek már nem 22-23 évesen, hanem gyakran 19-20 esztendősen útra kelnek, kevesebb az érett, befutott játékos. Sokan pedig még nem állnak készen a legmagasabb szintű bevetésre – 2017-ben a West Ham United technikai elemzője, Rory Campbell lassúnak nevezte a holland bajnokságot és arról is beszélt, hogy a holland vagy a belga ligában nyújtott kiemelkedő teljesítmény még nem feltétlenül előjelzője annak, hogy egy játékos a topligákban is megállja a helyét. Az értékelés óta az Ajax villant egy nagyot az európai színtéren, a kép ennél valamivel rózsásabb, de az alapproblémák változatlanok.
Így előrelépni nem lehet, legalábbis az európai porondon nagyon nehéz. A belga és holland csapatok, valamint a topligák egyesületei között nagyra nyílt az olló. Túl nagyra.
VALAMIT LÉPNI KELL
A Deloitte 2020-ban kiadott, a belga labdarúgással foglalkozó jelentése szerint a helyi futballklubok bevételei szépen nőttek 2019-ig. A legtöbb bevétel a jegy- és bérletértékesítésből származott (a koronavírus-pandémia miatt életbe léptetett korlátozások ezért érintik különösen fájdalmasan a csapatokat), s ugyan a közvetítési jogok értékesítése egyre több pénzt hoz, de a mix messze van az ideálistól. Az UEFA-pénzdíjak a klubok szereplésével együtt mozognak, tehát viszonylag kiszámíthatatlanok – és mint említettük, a belga és holland csapatok ritkán mutatnak be nagy menetelést. A 2019–2020-as idényre a jelentés közel százmillió eurós bevétel-visszaesést jósolt Belgiumban, ez óriási csapás. Visszafogottabb az átigazolási piac (márpedig a holland és belga bajnokság bevételeinek egyaránt motorja a játékosexport), kiestek a meccsnapi és jegyértékesítésből származó bevételek, kiszálltak szponzorok vagy kedvezőtlenebb feltételekkel kötöttek új szerződést.
A bevétel zuhan, egyre több klubnak kell meghúzni a nadrágszíjat, kérdés, mikor térhetnek vissza a nézők a lelátókra. Csak öt csapat (Ajax, PSV, AZ, Feyenoord, Club Brugge) van a két bajnokságban, melynek keretértéke a Transfermarkt becslése szerint eléri a 100 millió eurós határt. Egyedül Franciaországban kilenc ilyen klub van – és a francia a legkisebb bajnokság a topligák között. A német Bundesligából mélyrepülésben kizuhanó Schalke 04 kerete értéke alapján köröket verne a legtöbb holland vagy belga csapatra – ez nem feltétlenül (csak) minőségbeli különbséget jelent, hanem a liga presztízsét is mutatja. A profi labdarúgók nemzetközi szakszervezete (FIFPro) új körképében mind a belga, mind a holland bajnokságot a „stabil gazdaságú futballpiacok” közé sorolja be tizenegy másik országgal együtt, az öt nagy (angol, spanyol, német, olasz, francia) liga utáni második kategóriába.
BENE-LIGA A GYAKORLATBAN
Más sportágakban már megvalósult a BeNe-liga. Belgiumnak és Hollandiának 2015 óta közös élvonalbeli profi jégkorongligája van öt belga és hat holland csapattal. Női labdarúgásban 2012 és 2015 között három idényt élt meg a közös bajnokság kísérlete, de ezt követően külön útra tértek ismét a belga és holland csapatok. Férfi kézilabdában 2008 óta van belga-holland bajnokság, kosárlabdában pedig már megállapodtak a fúzióról és 2021–22-ben egyesített ligát rendeznek.
A Deloitte kalkulációja szerint a két bajnokság összeolvadása megdobná a közönség és szponzorok érdeklődését, megnövelné a közvetítési jogok értékét, nagyobb piacon lehetne működni. Csak a marketing és tévés jogokból idényenként 400 millió eurós pluszt becsül az elemzőcég. Ez a pénz úgy kellene jelen helyzetben a belga és holland kluboknak, mint egy falat kenyér. Ha a két bajnokság legjobb csapatai egy ligában mérik össze tudásukat, akkor valószínűleg csökkennek a klubok közötti különbségek is, az élcsapatok több nagyon éles mérkőzésre kényszerülnek, ez pedig előny lehet az európai porondon. A jobb kontinentális szereplés több pénzt hoz, mind az UEFA-pénzdíjakból, mind a játékosok értékesítéséből. Egy-egy nagy kupamenetelés súlyos (tíz)milliókat dob a játékosok vételárára.
"Azért tervezzük a közös ligát, hogy csökkentsük a köztünk és az öt topliga között tátongó szakadék szélességét. A belga futball felébredt és belépett a modern korba. Gazdaságosabbnak és pénzügyileg hatékonyabbnak kell lennünk, nagyobb közönséget kell vonzanunk. A közös piac 28 millió embert jelentene. Tizennyolc csapatos bajnokság a terv, nyolc együttes lenne belga. Nagyon gyorsan elindulhat a liga, ha nem a következő idényben, akkor az azt követő kettő egyikében már biztos" – mondta a Le Monde-nak a Club Brugge elnöke, Bart Verhaeghe.
NEM MINDENKI LELKES
A belga klubok teljes támogatásukról biztosították a tervet, de nem mindenki ilyen lelkes. A BeNe-liga tervezetének kiszivárgásakor a belga és a holland szurkolók szövetsége is kritizálta az elképzelést. A belgák a BeNe-liga terveinek transzparenciáját kérték számon, valamint azt szeretnék megtudni, mennyivel lesz nagyobb teher kluboknak és szurkolóknak a több utazás és a mérkőzések biztosítása. A holland drukkerek is fanyalogtak, nekik elsősorban futballkulturális kifogásaik vannak.
"Ezzel az összeolvadással kidobnánk az ablakon az egyedi futballkultúránkat. Az Eredivisie a jó játékosokról és a látványos futballról ismert. No meg a kiszámíthatatlanságról: a NAC le tudja győzni a PSV-t, az Emmen meg az Ajaxot. Nem igazán értjük, miért válnánk meg ettől az imázstól azért, hogy összeolvadjunk a belga ligával. Ráadásul más, kevésbé népszerű sportokban kudarcot vallott ez a fajta egyesülés" – idézi a The Brussels Times Matthijs Keuninget, a Supporterscollectief Nederland (Holland Szurkolók Szövetsége) elnökét. Keuning arra is rámutatott: a holland labdarúgás erősebb brand a belgánál, nincs szüksége a szomszédra.
Hasonlóan vélekednek a Voetbal International által megkérdezett holland vezetők. Az egykori legendás Ajax-kapus, Edwin van der Sar szerint a kezdeményezést elsősorban a belga klubok nyomják, s ezzel egyetért Toon Gerbrands, a PSV általános igazgatója is.
"A belgák sokkal lelkesebbek, mint a hollandok. És persze kétségeink vannak azzal kapcsolatban is, hogy egy Feyenoord–Charleroi meccs szórakoztatóbb lenne, mint a Feyenoord–Sparta rotterdami derbi. A holland klubok számára a nagy pénz az európai kupaszereplésben és az átigazolási piacban van, a tévés jogdíjakból származó bevétel nem ennyire fontos. Bármi, ami ezt veszélyezteti, csökkenti a BeNe-liga megalakításának esélyét. A szövetségtől többen is rákérdeztek az UEFA-nál az európai kupakvalifikációra. Egyértelművé tették, hogy ha egyesül a két bajnokság, azzal nem jár az eddigi öt helyett tíz európai kupainduló hely. És mi van, ha az első öt helyen csak holland klub végez? Mind az ötöt megkapják a hollandok, vagy a legjobb belga mehet a Bajnokok Ligájába, holott csak hatodik lett?" – morfondírozott Gerbrands.
PRECEDENST TEREMTHET?
Gerbrands az egyik legérzékenyebb pontra tapintott rá, hiszen jelenleg nincs hasonló, összeolvadt bajnokság Európában, így nem tudni, miként működik az európai kupahelyek elosztása. Ha a pályán nyújtott teljesítmény dönt, akkor előfordulhat, hogy a BeNe-liga eredményei alapján csak holland vagy belga klubok kvalifikálják magukat az európai kupaszíntérre. Mivel a nemzeti kupát valószínűleg meg kell tartania a két országnak – vagy nemzeti bajnokság, vagy nemzeti kupa kell ahhoz, hogy egy ország önálló tag lehessen a nemzetközi szervezetekben –, ez lehet egy (szerény) kiskapu. Ha nem a pályán nyújtott teljesítmény dönt, hanem országra leosztott kvóták lesznek, akkor meg mi az előnye az egyesülésnek? Az összeolvadáshoz természetesen a terveken kívül a nemzetközi futballszövetségek (elsősorban a FIFA) „áldására” is szükség lesz.
Ezt valószínűleg megkapják a nemzeti szövetségek, mert Gianni Infantino, a FIFA elnöke a minap egy nemzetközi sajtótájékoztatón jelezte egy esetleges amerikai-mexikói ligafúzióval kapcsolatban, hogy ha mindenki megegyezik és tiszteletben tartják a nemzetközi szabályokat is, akkor aligha emel kifogást.
Vannak ma is országhatárokon túl versenyező csapatok. A liechtensteini klubok a svájci bajnoki rendszerbe tagozódtak be (de önálló kupájuk van), a legjobb walesi klubok az angolba (de van önálló walesi bajnokság és kupa – az angol rendszerbe átlépő walesi csapatok meg az angol küzdelemsorozatokon keresztül vívhatják ki az európai porondot). A Monaco a francia versenyrendszerben szerepel, hiszen a hercegségnek nincs önálló bajnoksága vagy kupája. Az angol-skót és angol-walesi határt alacsonyabb osztályokban több csapat is átjárja. Az északír Derry City - Londonderry (Derry) városának katolikus klubja - biztonsági okokból, a szektariánus erőszak elkerülése miatt 1985-ben Írországba "emigrált" a FIFA külön engedélyével, miután működését ellehetetlenítették saját bajnokságában. Olyan bajnokság azonban nincs Európában, mely a tervezett BeNe-ligához hasonlóan egyesítene két versenysorozatot. Korábban a hasonló fúziók az országhatárok változásával együtt jöttek létre.
Kérdés, hogy ha végbemegy az egyesülés, az nem nyitja-e ki Pandora szelencéjét. Mert ha a belga és holland bajnokság egyesülhet, akkor miért ne olvadhatna össze a cseh és szlovák, a magyar és osztrák, a norvég, svéd és finn vagy a lett, litván és észt élvonal, ha van közös akarat? Európán kívül is precedenst teremthet az eset, nem véletlenül figyelik az észak-amerikai MLS és a mexikói liga képviselői a fejleményeket.
A fúzió előnyei – tegyük hozzá, a hátrányai is – nagyon hasonlók lennének. A mérleg egyik serpenyőjében: nagyobb piac, több jogdíj, élesebb küzdelemsorozat, amelyből a kontinentális porondon is lehet profitálni. A másikban: nagyobb távolságok, utazási költségek, tisztázatlan szabályozás és európai kvalifikáció, no meg az országos bajnokság „lefokozása”. Ha létrejön a BeNe-liga és sikeres lesz, valószínűleg követői is akadnak.
És ha nem? Akkor az lesz, amit Edwin van der Sar mondott. Harminc éve beszédtéma a BeNe-liga, ha végre megvalósul és kudarcba fullad, akkor legalább nem kell újabb harminc évig beszélni róla.
