Öt rövidke pont egy harminchét oldalas tervezetben, mégis közelebb hozza azt a kort, amikor már virtuális sportok is szerepelhetnek az olimpián. Elképzelhető, hogy hamarosan eljön az idő, amikor olimpiát nézve nemcsak (mondjuk) atlétikát, kosárlabdát, tornát, úszást vagy épp öttusát nézhetünk, hanem virtuális sportot is.
Elvesztett fiatalok
„Hogyan vesztette el a millenniálokat az olimpia?” – kérdezte cikkében Clio Chang, a The New Republic újságírója már 2016-ban. Ez a kérdés – illetve a megválaszolása – az egyik legnagyobb kihívás a Nemzetközi Olimpiai Bizottság számára, már ha az elhalasztott tokiói játékok megrendezése egy világjárvány közepén, illetve a nehézkes „rendezővadászat” nem lenne elég.
Az olimpia öreg
– állapítja meg Chang az imént idézett cikkben. Az Egyesült Államokbeli olimpianézők medián életkora szépen lassan kúszik fölfelé. Amikor felmérést végeztek arról, hogy melyik korosztály mennyit fogja nézni az ötkarikás játékokat, a legtöbb „egyáltalán nem nézek olimpiát” válasz a 30 év alattiaktól érkezett.
Ez aligha meglepő. A modern olimpia immár 125 éves, és több mint fél évszázad telt el azóta, hogy a világ legnagyobb televíziós eseményévé emelkedett. Generációk nőttek fel úgy, hogy az olimpia volt a legnagyobb forgatag, amit tévén (vagy helyszínen) láttak, a játékok társadalmi eseménnyé váltak – lehetett drukkolni a legjobb sportolóiknak, akiknek győzelmükkel valóságos ikonokká lettek. De úgy tűnik, ez a hatás halványulóban van.
Az említett kutatásban a 30 év alattiak 31 százaléka mondta azt, hogy egyáltalán nem néz bele az ötkarikás játékokba – a 30–44 év közöttiek 25, a 45–64 közöttiek 19, a 65 fölöttiek 19 százaléka válaszolt így. Ez jelentős különbség, még akkor is, ha a „minden nap megnézem a versenyeket” és a „sok eseményt nézek meg, amikor tudok” válaszokat összesítve szintén a 30 év alattiak jöttek ki az első helyen.
„A NOB jelentős kihívás előtt áll, ha releváns akar maradni a mai fiatalság előtt” – ezt már a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak benyújtott hivatalos jelentés állapítja meg. A 137 oldalas dokumentum azzal foglalkozik, releváns-e a fiataloknak még az olimpia, s ha nem, akkor merre kellene mozogni az ötkarikás játékoknak a jövőben?
Gördeszkától bréktáncig
A 2016-ban készített jelentés még nem foglalkozik az e-sporttal. Elsősorban az „akciósportok” – így például a gördeszkázás – programba vételét javasolja, mondván, hogy ezek kimondottan népszerűek a 20 év alattiak körében.
Rámutat: a programfrissítés, az extrém és városi (urban) sportok beépítése jót tett a játékoknak. Így került a műsorba az évek során a BMX, a hegyikerékpár, a gördeszkázás, a sportmászás, illetve a szörf, sőt, jön a bréktánc is. A téli olimpiai programban már szinte fel sem tűnik, hogy egykori extrémsportokból mainstream sportok lettek, gondoljunk a folyamatosan növekvő jelentőségű hódeszkázásra vagy szabadstílusú síre (freestyle). E versenyszámok népszerűségét a jelentés is visszaigazolta.
A fiatalok visszajelzéseikben gyakran kifejezetten kritikusan nyilvánultak meg az ötkarikás mozgalommal kapcsolatban.
„Az extrém vagy akciósportok nem illenek bele az ósdi olimpiai játékokba. A nemzetek kapzsisága és büszkesége, amit az olimpián mutatnak, egyszerűen egy vicc” – szólt egy visszajelzés.
„Az olimpia megtestesíti mindazt, ami rossz a sportban. A sportnak nem kellene a politika részévé válnia, és épp ez történik meg. Nézzünk csak rá, milyen helyeknek ítélik oda az olimpiát, és milyeneknek fogják odaítélni a közeljövőben (…). Gond van az emberi jogok helyzetével, környezetvédelem szempontjából aggályos a rendezés, és sokszor annyira rossz a megvalósítás, hogy elképzelhetetlen az olimpiai mozgalom támogatása.
Az akciósportok mindig is jó értelemben vett lázadók voltak. Mindig nemet mondtak arra, ha valaki bele akarta rántani azokat egy olyan dologba, ami nem képviselte az értékeiket. És a legnagyobb NEM, ami létezik, az pont az olimpia” – így egy másik.
Sok volt az aggály az olimpia elüzletiesedésével kapcsolatban, még több szólt arról, hogy az akciósportok integrálása, illetve a túlszabályozás megölné e sportok szellemiségét. Az olimpiai sportággá váláshoz olyan nemzetközi szervezeti struktúrát kell felépíteni, amitől idegenkedhet az akciósportokat űzők egy része. Az érem másik oldala? A sportágak mainstream közönség elé kerülhetnek, minden korábbinál több embert érhetnek el, ez a népszerűségben, a sportággal kapcsolatos eladásokban, a szponzori érdeklődésben is megtestesül.
Súlyos konfliktusok lehetnek abból, ha egy mainstream sport felkarol egy szubkultúrát – ez történt a parkourrel, amely ma már hivatalosan a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) égisze alá tartozik és vár arra, hogy olimpiai sportág legyen. A parkourközösség jelentős része azonban elutasító volt az „erőszakos adoptálással” kapcsolatban, úgy vélte, egy mainstream sport annak érdekében telepedett rá a sportjukra, hogy „fiatalosítsa” imázsát.
Hasonló problémák vetődhetnek fel, ha az e-sportok vagy virtuális sportok integrációjáról van szó.
Befutottak és maradnak
Aligha kell 2021-ben még elmagyarázni, hogy a szervezett, versenyszerű videojáték, azaz az e-sport nem azt jelenti, hogy tinédzserek hobbiszinten játszogatnak. Az e-sport szubkultúrából professzionalizálódó, egyre jobban szervezett, egyre több pénzt – most már dollármilliárdos nagyságrendről beszélünk – megmozgató, egyre nagyobb tömegeket elérő tevékenység lett. Még a koronavírus-világjárvány is a „kezére játszott”: amikor a pandémia miatt világszerte leállították szinte az összes sporteseményt, a mainstream sportadók tartalom-összeállítási gondokkal küszködtek. Magyarán: nem volt mit adniuk.
A végtelenségig nem lehet ismétlésekkel, stúdióbeszélgetésekkel, háttéranyagokkal és interjúkkal lekötni a közönség figyelmét, így történhetett meg az, hogy 2020 márciusában az M4 Sporton virtuális Formula–1-es futamot nézhettünk – főműsoridőben. Aktív F1-es pilóták, más kategóriákban versenyző pilóták és profi játékosok, sőt, más sportok sztárjai és további hírességek is feltűntek a sorozatban, mely 2021-ben folytatódik. A finneknél nemzeti ügynek számító jégkorongbajnokságot is virtuálisan, az NHL 20 segítségével fejezték be tévéközvetítés mellett, igaz, hivatalosan az idényt félbeszakadtnak könyvelték el.
Természetesen ez egy pici szegmense az e-sportoknak, de két trend egyértelműen megfigyelhető. Az egyik, hogy az e-sport köszöni szépen, remek egészségnek örvend, számíthat egy egyre növekvő táborra, mely fiatal, de már fizetőképes, és reklámokkal remekül célozható. A különböző streaming platformok ideális közvetítő közegei a játékoknak, a tábor globális, a piac dinamikusan növekszik. A másik, hogy épp ezért a mainstream sport, média, sőt, a politika is keresi a kapcsolatot a gamerekkel.
Nem kell Magyarországon kívülre tekinteni, ha erre keresünk példát. Budapesten már kétszer megrendezték – kétmilliárd forintos állami támogatással – a V4 Future Sports esport-fesztivált, melynek főtámogatója a Magyar Turisztikai Ügynökség volt. A rendezvény nézőszámával lekörözte az azonos hétvégén megrendezett sportesemények jó részét… A területre jelentős állami támogatás érkezik, ennek nem mindenki örül a szcénán belül, ám a pénz hozzájárult a magyar e-sport felfutásához.
Budapest a térképen
A Broadband Savvy egy új kimutatásában azt mérte fel különböző tényezők – internetsebesség, internetcsomag-árak, e-sport-rendezvények, lakhatás, hardverek, gamer/e-sport-munkaerőpiac nagysága – alapján, hogy melyek a világ legjobb nagyvárosai a játékosok számára. A rangsor első helyén az Egyesült Államokbeli Austin végzett Szöul (Dél-Korea) és Bukarest (Románia) előtt, Budapest a 26. pozícióban, tehát előkelő helyen szerepel a listán.
A hazai sportklubok egymás után alapítják meg e-sport-szakosztályukat – elsőként 2017-ben az MTK tett így, a klubnak már saját e-sport-arénája is van. Szakosztálya alakult a Honvédnak, a Ferencvárosnak, a DVTK-nak, a DEAC-nak, a DVSC-nek, a Puskás Akadémiának, de még a szombathelyi Illés Akadémiának is – a lista közel sem teljes. A tradicionális sportklubok és az e-sport kézfogója világtrend, egy valamirevaló sportmárkának ma már van gamer csapata vagy szakosztálya. Az említett állami „kézfogó”, illetve támogatás sem egyedi jelenség, s az sem, hogy nagy szervezetek – mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság – határozzák el, integrálják a virtuális sportot.
„Sok játékos jó lehetőségként tekint a sportklubok irányából érezhető nyitásra. Ez a sportkluboknak új közönséget nyit meg, a versenyezni vágyó, de lehetőséghez nehezen jutó fiataloknak meg jó lehetőség a kiemelkedésre” – vélekedik a jelenségről Fényes Mihály, az esport1.hu szerkesztője.
Egy pont a jövőért
A NOB Agenda 2020+5-ös tervének 9. pontja szól a virtuális sportok bevonásáról. A cél: az e-sport növekvő népszerűségét kihasználni az olimpiai mozgalom promóciója érdekében, terjeszteni az ötkarikás eszmét és megnyerni a fiatalokat. Az olimpia „anyaszervezete” bátorítja a helyi kapcsolatok kiépítését a játékosokkal, de ennél sokkal fontosabb, hogy kimond két dolgot. Az egyik az ötkarikás brandbe tartozó virtuális sportjátékok és szimulációk fejlesztése, a másik pedig a „fizikális virtuális sportok” olimpiai programba építésének megfontolása.
„A szimulátorok, sportjátékok lehetnek az elsők, amelyek bekerülhetnek az olimpiára,és szót ejthetünk a VR-ről is (virtuális valóság – a szerk.), de az nem annyira elterjedt, mivel nagyon drága a felszerelés, milliós tétel. Arra elég kis esély van, hogy egy first person shooter (belső nézetű lövöldözős) játék programra kerüljön. De például a Rocket League kimondottan jó elegye a futballnak és az autós játékoknak, s ezzel akár a NOB is ki tud egyezni” – mondja Fényes Mihály.
Vajon hogy látja a szakértő, szüksége van-e az e-sportnak az olimpiára? Érdekében áll egy ilyesfajta összekapcsolódás?
„Az e-sport nézettsége, rajongótábora megvan, a hirdetők folyamatosan jönnek, úgy érzem, lassan már visszafordul a dolog, és a NOB-nak van szüksége inkább az e-sportra. De aligha utasítanak el teljesen egy olimpiai megkeresést, mert az e-sportnak minden lehetőséget ki kell használnia. Az e-sport-szövetségek alighanem így gondolkodnak, ám nemcsak nekik kellene beszállniuk, hanem a játékok fejlesztőinek is. A NOB egyik nagy problémája az az e-sporttal, hogy profitorientált cégek állnak a játékok mögött, s velük is közös nevezőre kell jutni. Ez nem ugyanaz, mint a sportszergyártók és a sport kapcsolata. Ott a gyártók egy eszközt biztosítanak ahhoz a sporthoz, amelyet nem birtokol senki. Az e-sportban viszont a játékot, amivel játszanak, egy cég birtokolja. És a cég a jogok birtokosaként bármire nemet mondhat.”
Elképzelhető-e egy olyan kollaboráció, amelyben a NOB összeáll egy fejlesztővel, és az ötkarikás brand alatt saját, kimondottan a versenyprogramba illesztésre alkalmas játékkal lép elő?
„Ez egy érdekes feltevés, ilyen együttműködés még nem volt, így ilyen játék jelenleg még nincs. A koncepció működőképes lehet, a kérdés, hogy maga a recept jó-e: arra a célra készíteni egy játékot, hogy az jelen legyen az olimpián. Ehhez a játékosoknak is lesz szava, és a különböző játékok között legalább akkora a népszerűségbeli különbség, mint az olimpiai sportágak között. Olyan játékok már vannak, amiket kimondottan e-sport céljaira, a korábbi tapasztalatokat felhasználva fejlesztettek” – mondja Fényes Mihály.
Arra bizton számíthatunk, hogy az e-sport megjelenik a következő olimpiákon, először bemutató jelleggel már a 2024-es, párizsi játékokon. A lövöldözős játékokkal kapcsolatban a NOB teljesen elutasító, nem tartja ezeket összeegyeztethetőnek az olimpiai eszmével –, ám a virtuális sportok már „mellékeseményként” ott lesznek a világ legnézettebb sportrendezvényén. Hogy ez egy szorosabb barátság kezdete, vagy csak egy óvatos kézfogó?
Ez alighanem legkésőbb a 2030-as évekre eldől.
