Hogyan sikerült az Aria Hotel Budapest 10. születésnapi ünnepsége? Mit jelentett Önnek ez az alkalom?
Igazán sikeres és csodálatos esemény volt. Mindig öröm olyan vendégekkel és partnerekkel találkozni, akik értékelik, amit csinálunk. A sikerért az Aria fantasztikus csapatát illeti a dicséret. Az a tapasztalatom, hogy a megfelelő üzleti kapcsolatok kialakítása elengedhetetlen, főleg Kelet-Európában, ahol dolgoztam már Szlovákiában, Prágában és itt Budapesten is. Akármilyen zseniális is az ember víziója, csapat nélkül semmit sem lehet elérni. A 10. évforduló a büszkeség pillanata volt, alkalom arra, hogy visszatekintsünk, honnan indultunk, és megköszönjük azoknak, akik segítettek abban, hogy valami igazán különlegeset hozzunk létre.
Mi volt az eredeti elképzelése az Aria Hotel Budapesttel kapcsolatban, és mi valósult meg az elképzeléseiből 10 év alatt?
Mint az életben minden, a hotelekkel kapcsolatos vízióm is folyamatosan fejlődött. Az ötlet akkor született, amikor megkerestek egy kiváló helyen lévő budapesti épülettel – tudták, hogy van már egy szállodám Prágában, és megkérdezték, hogy érdekelne-e egy hasonló fejlesztés a magyar fővárosban is? Izsák Róberttel megnéztem az épületet – megtetszett, és megvettük. Később partnert kerestem a fejlesztéshez, és Róbert bemutatott Alex Rovtnak, aki 50 százalékos tulajdonostársam lett. Sokan kételkedtek abban, hogy egy ötcsillagos hotel sikeres lehet itt, mondván, hogy a vendégek sosem fizetnek majd annyit, mint Párizsban vagy Londonban. De én hittem benne, hogy ha valódi minőséget teremtesz, mindig lesznek, akik hajlandók és képesek is fizetni érte – ezt a New Yorkban és más városokban szerzett tapasztalataimra alapoztam. Ma már a szezontól függően 300–800 euró között adjuk a szobákat, jóval többért, mint a korábban jósolt 150–200 euró. Budapest lassan felzárkózik a nagyvárosokhoz, és büszke vagyok arra, hogy ezt sikerült bebizonyítanunk a kétkedőknek.
Fotó: Talabér Géza
Ez volt a legnagyobb kihívás az Aria Hotel megnyitásakor? A fizetőképes kereslet kérdésessége?
A legnagyobb kihívás az volt, hogy meggyőzzem az embereket: igenis van igény ötcsillagos hotelre Budapesten. Sokan kételkedtek a piacban, de mindig úgy éreztem, hogy a magyarok értékelik a minőséget, és van is rá igényük. Kitaláltuk a zenei koncepciót, eköré építettük a hotelt – és ezzel valami egyedit hoztunk létre, ami teljesen más, mint az egyébként egy kaptafára készülő nagy szállodamárkák. Itt nem csak a luxusról van szó, hanem érzelmi, intellektuális és kulturális kapcsolódásról is. Mindig is abban hittem: az emberek arra emlékeznek leginkább, hogy milyen érzések töltötték el őket nálunk. A kulcs, hogy mindenkivel – a vendégekkel és a munkatársainkkal is – éreztessük, hogy különlegesnek tartjuk őket. Ez csak úgy lehetséges, ha a saját csapatunkat is valódi tisztelettel kezeljük, ami így átsugárzik a vendégekre is.
Ami az egész Aria Hotelt meghatározó koncepciót illeti: Ön is zenerajongó?
Nem mondhatnám, hogy minden szabadidőmet zenével töltöm, de imádom a jazzt és az operát. A zért is fontos a zenei tematika, mert a zene egy univerzális nyelv, nem kellenek a megértéséhez szavak. Azt szeretném, ha a vendégek úgy éreznék magukat, mintha egy operaházban lennének, zene, érzelem és kultúra venné őket körül. Azt is fontosnak tartom, hogy a zene mindig a megfelelő hangerővel szóljon a hotelben.
A zenei koncepción kívül miben különbözik az Aria a többi, például New York-i vagy torontói hoteljétől?
Az biztos, hogy ha ez a hotel New Yorkban lenne, 1000–1500 dollárt is elkérhetnénk egy éjszakáért. Nem csak a koncepció miatt: ha pár hónapig nem járok erre, a következő látogatásnál amikor belépek, alig hiszem el, hogy ezt nekem sikerült létrehozni – természetesen a kiváló csapatom közreműködésével. Bejártam az egész világot, de ezzel a fajta szépséggel sehol nem találkoztam, még ha persze elfogult is vagyok kissé… A dizájn, az anyagok, a lobby üvegtetője – minden egyedi. Az üvegtető például egymillió dollárba került, de cserébe olyan érzést ad, mintha egy operaházban ülnénk. Az Aria nem egy másolat, hanem mestermű, minden résztvevő – főleg Varró Zoltán belsőépítész – szerelemprojektje, de ugyanúgy a Vásony Nóra vezette Zerocom PR csapatáé is. Úgy gondoskodunk a szállodáról, mintha a gyerekünk lenne, folyamatosan törődünk vele. A legtöbb luxusmárkával ellentétben itt semmi nem sablonos, hanem személyes és egyedülálló.
Az Ön különleges és inspiráló élettörténete bejárta a nemzetközi sajtót. 20 évesen érkezett New Yorkba pénz és angoltudás nélkül. Miért éppen a szállodaiparban kereste a boldogulást?
A családom magyar, a szlovák–magyar határhoz közel nőttem fel. Középiskolásként nyaranta hotelekben dolgoztam, és élveztem, hogy segíthetek az embereknek. Nem a borravalóért szerettem csinálni, hanem mert egyszerűen jó érzés volt hasznosnak lenni. Amikor New Yorkba emigráltam 20 évesen, a YMCA-nél kötöttem ki (Young Men's Christian Association, Fiatalok Keresztény Egyesülete – a szerk.) – így lehetett fedél a fejem fölött a lehető legkevesebb pénzért. Mindenképpen kellett egy munka, a legalján kezdtem – takarítással, tetőjavítással is foglalkoztam, majd pincérsegéd lettem. Közben minden szabadidőmet nyelvtanulásra fordítottam. Szerettem az emberekkel való kapcsolatot – nem mellesleg nem kellett külön költenem az ellátásra sem. Fokozatosan felküzdöttem magam – a Peninsula Hotelben például pincérsegédként kezdtem, de hét év múlva szállodaigazgatóként tértem vissza. Mindig nagyon keményen dolgoztam, és nagyon ügyeltem arra, hogy mindent megtanuljak, a szállodaipar minden egyes pozíciójára alkalmas legyek.
Melyik volt az a pillanat, amikor rájött, hogy önállóan is sikeres lehet?
A fordulópont, amikor eldöntöttem, hogy a saját lábamra állok, akkor jött el, amikor a Warwick Hotel menedzsereként dolgoztam. Egy jómódú kínai család volt a tulajdonos, a Warwick volt az egyetlen New York-i érdekeltségük – a szálloda menedzsereként sikerült több pénzt termelnem nekik, mint amit egyébként vártak az üzlettől. Egy szálloda nem csak ingatlanbefektetés, hanem a cash flow-ról is szól – és ebben nagyon sikeres voltam. Itt realizálódott bennem, hogy nem csak élvezem ezt a munkát, hanem jó is vagyok benne. Amikor egy jamaikai hotel megvásárlásáról indultak tárgyalások a helyi kormánnyal, éreztem, hogy nem az elérhető legjobb dealt sikerült kialkudni. Ezt jeleztem a tulajdonosoknak, akik beleegyeztek, hogy visszamenjek, és jobb feltételeket tárgyaljak le. Sikerrel jártam és a konstrukcióval, amit kitaláltam, az évek során dollármilliók maradhattak a vevőnél.
Ez adott önbizalmat, hogy saját hoteleket vásároljak és fejlesszek. Az én „egyetemi végzettségem” a munkahelyeimen felszedett tudás volt. Sosem féltem kérdezni vagy beismerni, ha valamit nem tudtam – az emberek egyébként is szeretnek másokat tanítani.
37-38 éves voltam ekkoriban, már volt családom – mégis úgy döntöttem, hogy kockáztatok, feladom a remek, jól fizető állásomat szállodavezetőként, hogy valami új dologba vágjak bele. Azt mondják, bátraké a szerencse – és én mindig bátor voltam, talán ezért a szerencse is mellém állt. A Hotel Wales-t vásároltuk meg New Yorkban; az épület felújítása, a szálloda sikeres elindítása, és az olyan nagyszerű emberekkel való találkozás, mint Jacqueline Kennedy Onassis és Paul Newman, önbizalmat adott nagyobb projektekhez.
Ma már ott tartunk – és erről most beszélek először –, hogy éppen az ötödik manhattani hotelünk vásárlását zárjuk le. A The Washington Square Hotel a West Village-ben csodás kiegészítése lesz a portfóliónknak. Különleges pillanat ez, főleg hogy az eladók között magyar származásúak is vannak. Hiszem, hogy a vendéglátás lényege a maradandó élmények megteremtése, és erre fogunk törekedni a West Village-ben is.
Tehát valóra váltotta a nagybetűs Amerikai Álmot – mit gondol, ma is elérhető lenne ez az amerikai álom a fiatalok számára?
Igen, de a világ megváltozott. Amikor én érkeztem, még nem voltak számítógépek; ma minden digitális. Még mindig vannak lehetőségek, de kemény munka, szerencse, bátorság és kockázatvállalás kell hozzá. Valódi értéket kell nyújtani. A bizalom és a jó szándék minden kapcsolatban és üzletben kulcsfontosságú. A legfontosabb, hogy milyen érzéseket váltunk ki másokból, milyen energiát sugárzunk – ha azt érzik, hogy bízhatnak bennünk, számíthatnak ránk, akkor alakulhatnak ki azok a partneri kapcsolatok, amelyekből aztán sikeres üzletek lehetnek. A reputáció úgy épül, ha kevesebbet ígérünk, de többet teljesítünk.
Többször is említette, milyen fontos a sikerhez a megfelelő csapat. Mit tart a legfontosabbnak, amikor csapatot épít? Mire figyel leginkább?
Arra, amit kifelé sugároznak – az energiára, a szándékaikra, a bizalomra. Az egyik legfontosabb dolognak azt tartom, hogy mindig a szemébe nézek az embereknek – mert a szem sosem hazudik. Azt hiszem, jól olvasom az embereket, és ez sokat segít az üzletben is. Nagyon bízom a menedzsereimben és a csapatomban; a megfelelő emberek megtalálása kulcskérdés. Mert ahogy mondta, a szolgáltatás minősége a legfontosabb – de nem vagyok ott minden szállodában minden percben, hogy meggyőződjek arról, hogy megfelelő a színvonal. Ki kell alakítani a kultúrát, meg kell mutatni a csapatnak, mit tartok fontosnak, mi számít nekem személyesen. Akiket alkalmazunk, azoknak bizonyítaniuk kell az első 90 napban. Így van lehetőség helyrehozni az esetleges rossz döntések következményeit – a hibákból tanulunk; a jó ítélőképesség tapasztalatból fakad, a tapasztalat pedig rossz döntésekből. A kialakított kultúra kulcsfontosságú, és a személyes interjúk elengedhetetlenek. Nem mondom, hogy az esetek 100 százalékában jól választunk, de a módszer tízből kilencszer működik.
A New York-i tervekről már elárult exkluzív részleteket – milyen tervek vannak Magyarországon? Várható esetleg itthon is a portfólió bővülése?
A lehetőség karnyújtásnyira van – a terv ugyanis az Aria Hotellel szomszédos épület fejlesztése, amelyet a Covid idején megvásároltunk. Ez az Aria kibővítésére kínál lehetőséget 23 apartmannal, amelyek még magasabb luxuskategóriát képviselnek majd. Ehhez az álmomhoz állunk a legközelebb – de persze ha adódik valami különleges lehetőség, megfontoljuk.
Végül egy személyes kérdés. Említette, hogy bejárta már az egész világot – de ha mostantól egyetlen hotelben kellene leélnie élete hátralévő részét, melyik lenne az?
Kétségkívül az Aria Hotel Budapest. Nem csak azért, mert én fejlesztettem, hanem mert megtestesíti mindazt, amit a minőségi életről, a szolgáltatásról és a különleges vendégélményről tanultam. Itt a vendégek nemcsak luxust kapnak, hanem érzelmileg és kulturálisan is gazdagodhatnak. Az egyik kedvenc mondásom: „Az élet ajándék. De élni tudni – tehetség.” Nem mindenki tudja élvezni az életet, de itt sikerült a legjobban megteremteni mindent, ami ezt lehetővé teszi.
