Életének 75. évében, hosszú betegség után budapesti otthonában elhunyt Andy Vajna, a magyar és a nemzetközi filmipar meghatározó alakja, filmproducer, nemzeti filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos - közölte a Magyar Nemzeti Filmalap vasárnap. A néha kormánybiztos még a közelmúltban is úgy vélekedett, hogy egy nagyon sikeres rendszert építettek fel, amit az erős számokat hozó közönségfilmek és a fesztiválsikerek is igazolnak. Ennek ellenére a szakmán belül rendre jelentek meg panaszok, így például téma volt a sajtóban is Pálfi György Toldi-projektje, ami meghiúsult. Emellett Hajdú Szabolcs kapcsán is felvetődött, hogy miért szorult körön kívülre; más kérdés, hogy az Ernelláék Farkaséknál című filmet támogatás nélkül készítette, és így is komoly szakmai díjakat zsebelt be. Szakmai szempontból a legtöbb kritika a Vajna-rendszer legitimációját érte. Azt viszont - a Magyar Narancs korábbi írása szerint - mindenki pozitívan ítélte meg, hogy Filmalap soha nem lett "haverok kifizetőhelye" és nem gyártanak kurzusfilmeket. A lapnak nyilatkozó egyik érintett akkor úgy fogalmazott: "A film költségvetése a filmre megy, szigorú és korrekt az elszámolás."
A sazkmai kritikáknál viszont sokkal nagyobb figyelmet kapott, ahogy a kormányközeli sajtó kulturális itészei megtámadták tavaly ősszel Andy Vajnát és a rendszerét. A Magyar Időkben és a Pesti Srácokon is azt rótták fel neki, hogy nem elég hazafias a rendszer működése. A szerzők legfőbb problémája az volt, hogy nem készülnek történelmi filmek, de vélhetőleg az is csípte a szemüket, hogy a támogatott és sikeres alkotók többször is kritikus nyilatkozatot tettek a kormányra. Figyelembe véve Andy Vajna halálát, bármennyire is morbidnak tűnik a felvetés, még az is benne van a pakliban, hogy a keselyűk már elkezdtek helyezkedni, és az előzetes belső harc indult meg a kormánybiztos örökségéért. Ebből a szempontból a következő időszakban vélhetőleg választ kapunk az ilyen típusú kérdésekre.
Díjesőt hozott Andy Vajna ténykedése
Mindenestre a szakmai és politikai kritikák ellenére Vajna egy olyan rendszert épített fel, amely más területekkel összehasonlítva nem volt feneketlen kút, hiszen 6 milliárd forint körüli állami forrást kaptak, mégis komoly nemzetközi presztízzsel járó eredményeket szállítottak. Ez, illetve az elmúlt évek óriási közönséget megmozgató filmjei pedig minden támadástól függetlenül egyértelműen legitimálták a kormánybiztost.
Az állami filmfinanszírozás persze nem újkeletű dolog, hiszen elég csak a Filmalap egyfajta elődjét, a Magyar Mozgókép Közalapítványt (MMKA) megemlíteni. Más kérdés, hogy az ott alkalmazott előfinanszírozás miatt támadták, majd kvázi véreztették ki az MMKA-t. Ezt követően 2011-ben kapta meg a hazai filmipar vezetését Andy Vajna, majd két évvel később futószalagon jöttek az eredmények. Igaz a hazai alkotók szakmai elismerése már a kormánybiztos regnálása előtt is elindult, így 2007-ben A londoni férfi (Tarr Béla), 2008-ban a Delta (Mundruczó Kornél), 2010-ben a Szelíd teremtés (Mundruczó Kornél) vagy 2011-ben A torinói ló (Tarr Béla) jutott el Cannesba vagy Berlinbe, melyek a legrangosabb európai fesztiváloknak számítanak.
A Filmalap működése viszont mondhatni új dimenziókat nyitott, hiszen az európai fesztiválok mellett az amerikai filmakadémia is foglalkozik a magyar alkotásokkal, az Oscar-gála kommunikációs értéke pedig még az említett megmérettetéseknél is eggyel magasabb polcon van. Óriási fegyvertény, hogy az utóbbi három évben volt egy-egy magyar film az Oscar-gálán, az pedig, hogy a Saul fia, és a Mindenki is győzni tudott, fantasztikus eredmény, hiszen előtte a 80-as években ért el magyar alkotó hasonló sikert. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása a legjobb ötben szerepelt, és ugyan nem nyert Oscart, ám az európai fesztiválokon tarolt. Ráadásul idén is van olyan produkció - a Ruben Brandt, a gyűjtő - amelyet az esélyesek között emlegetnek.
Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy a Filmalap és Andy Vajna gyakorlatilag csak mozifilmekkel foglalkoztak: a filmkultúra egyéb szeletei – a kisfilm, kísérleti film, szakkönyv- és folyóirat-kiadás, filmklubtámogatás, forgalmazás, artmozi-támogatás - kívül esett a látókörükön, ami szintén alapot adott időnként a kritikáknak.
Visszatértek a nézők a magyar mozikba
A 2000-es évek finoman szólva nem a magyar filmek évtizede volt. A nézőket az évtized elején még megmozgatta ugyan az Üvegtigris (2000) és a Valami Amerika (2002), azonban ezek folytatásai mellett legfeljebb egy-egy romantikus vígjáték volt, amire említésre méltó nézőt be tudtak vinni a hazai alkotások. Vajna színrelépésével ez is megváltozott, így az Oscar-díjas Saul fia – már csak a témája miatt is – a maga negyedmillió feletti nézőszámával elképesztően nagyot teljesített. A kormánybiztosi megbízatásakor kitűzött félmilliós álomhatárt is tulajdonképpen sikerült kipipálni, hiszen a Kincsem ehhez erősen közelítő nézőszámmal büszkélkedhetett. De még a kritikusok által keményen lehúzott Pappa pia is elérte a 200 ezres szintet.
A sort pedig folytathatjuk a 2017 év végén moziba került majd a következő év elején taroló Viszkissel, amelynek nézőszáma a 350 ezret közelítette meg és közel félmilliárd forintot keresett a mozik kasszájánál, de a könnyűnek egyáltalán nem számító Testről és lélekről is közel 150 ezres számot ért el.
A tavalyi év legerősebb magyar filmje a kiugró számok ellenére sem a Viszkis lett, hanem az évtizedes szünet után visszatérő Valami Amerika film harmadik része. Az eredeti szintjétől messze elmaradó folytatás nézőszáma tavaly májusban átlépte a 370 ezres szintet, a mozis bevételek pedig meghaladták a félmilliárd forintot.
Az iparág, ahol minimális volt az elvándorlás
A kurrens szektorokban óriási probléma az utóbbi években, hogy a magyar munkaerő jelentős arányban hagyja el az országot, ennél már csak az nagyobb fájdalom, hogy a külföldre költözők közül kevesen tervezik a hazatelepülést. A filmes szakma ilyen szempontból kakukktojás lett, mert ugyan tanulni, vagy egy-egy projekt erejéig sok szakember megy külföldre, többségük viszont ezt követően visszatér. Ennek hátterében a megerősödő hazai filmgyártás és a szakmailag és anyagilag is jó lehetőségeket kínáló filmek állnak. Az elmúlt években hatalmas léptekkel fejlődött ez a terület is. A fent említett hazai produkcióknál is nagyobb szerepe volt ebben a külföldi (esetleg koprodukcióban készülő) alkotásoknak.
Tavaly ősszel két anyag keretében (amelyek ezen, illetve ezen a linken érhető el) mutatta be az mfor.hu a szárnyaló magyar filmipart, amelynek katalizátora az elérhető adókedvezmény volt, ám a ráfordítások ellenére is megéri az országnak, mivel 100 milliárdos nagyságrendű a szektor, amely más (adók, járulékok) formájában bőségesen visszahozza az elengedett pénzeket. A külföldi produkciók magyarországi forgatásának erőteljes felfutása is Andy Vajna időszakára tehető, hiszen 2013-tól datálható a látványos megugrás. A kiépülő filmes infrastruktúra, a világszintű stúdiók és a jól képzett hazai szakembergárda mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyrészt olyan szuperprodukciók készüljenek, mint a Szárnyas fejvadász 2049, és olyan sztárok dolgozzanak itt csak az utóbbi másfél évben, mint Will Smith, Jennifer Lawrence, Jamie Foxx, Keira Knightley, Mila Kunis, Antonio Banderas vagy éppen Kate McKinnon. De korábban forgatott nálunk Bruce Willis, Matt Damon és Tom Hanks is.
