Magyarországnak csak öt nagybankra van szüksége – jelentette be Nagy Márton nemrég. A bejelentésben nincs sok újdonság, hiszen a 2022 közepétől nemzetgazdasági miniszter már sok éve hajtogatja ezt, már jegybank-alelnöki korában is ez volt a véleménye. Annyi újdonság történt azóta, hogy most már konkrétan meg is nevezett négyet azok közül a bankok közül, amelyekre szerinte az országban szükség van: ezek az OTP, az MBH a K&H és az Unicredit. Magyarországon ezeken kívül még három nagybank működik: az Erste, a CIB és a Raiffeisen.
Egyáltalán mitől számít egy hitelintézet „nagybanknak”?
Általánosságban azokat a bankokat tekintik nagybanknak, amelyek rendszerszintű jelentőséggel bírnak. Angolul úgy is nevezik ezeket, hogy „too big to fall”, vagyis túl nagyok ahhoz, hogy hagyhassák őket bedőlni. Ha egy ilyen bank csődbe menne, akkor ugyanis az adott ország teljes bankrendszerét magával rántaná.
Ha valamelyik magyar nagybank fizetésképtelenné válna, akkor az onnan érkező utalások, fizetések a teljes gazdaságban zűrzavart eredményeznének, mivel nagyon sok ember nem kapná meg a fizetését, nem tudna bevásárolni, kifizetni a rezsit. A cégek számlái is befagynának, azok sem tudnának pénzügyi értelemben teljesíteni sem a partnereknek, sem az alkalmazottaknak, és a betétbiztosítási alapokban sincs annyi pénz, hogy ezt a problémát kezelni tudja. Ilyen esetben, ha „A” nagybank bajba kerül, a „B”, „C”, „D” stb. nagybankok ügyfelei is azonnal megérzik a problémát, hiszen a problémás bankból nem jönnek meg a fizetések, az átutalások, ami miatt egyre több ügyfél, cég kerül nehéz helyzetbe. Mivel ilyen helyzetben mindenki igyekszik azonnal biztonságba helyezni a pénzét, és nem utal át senkinek semmit, nehogy a pénz elvesszen, a bizalmatlanság miatt dominószerűen dőlhet össze pillanatok alatt a gazdaság.
Ahhoz persze, hogy egy bank csődje ekkora felfordulást okozhasson egy ország életében, megfelelő méret szükséges. Az egyik kritérium a viszonylag nagy mérlegfőösszeg, ez általában 30 milliárd euró fölötti eszközállományt jelent. A másik hüvelykujjszabály a magas, 10 százalék fölötti piaci részesedés, emellett figyelembe kell venni az ügyfélszámot és a hálózatot is, a nagybankok jellemzően milliós ügyfélszámmal rendelkeznek.
Átlagosan hat nagybank van egy országban
Több nyilvántartás is létezik arról, mely bankok számítanak nagybanknak, van ilyen listája például az Európai Bankfelügyeletnek (EBA) is. Az utoljára tavaly májusban frissített nyilvántartás 2024-es adatokat tartalmaz, és hét nagybankot azonosít Magyarországon.
Bár Nagy Márton szerint Ausztriában csak négy nagybank van, az EBA ott is hét nagybankot sorol fel, igaz, ezek közül három is a Raiffeisen csoportba tartozik.
A népességszámban Magyarországhoz leginkább közelálló országokban vegyes a helyzet. Görögországban és Svédországban például valóban csak négy nagybankot azonosítottak, de Csehországban és Portugáliában például Magyarországhoz hasonlóan hét nagybank működik.
Az országok lakossága és a nagybankok száma között egyébként nem figyelhető meg komolyabb összefüggés.
A legkevesebb nagybank Finnországban, Izlandon és Litvániában található, ahol mindössze három szereplő uralja a hitelintézeti piacot. A legtöbb Németországban, összesen 11 intézmény, a második helyen a lengyelek állnak 10 nagybankkal, a harmadik helyen pedig Dánia kilenccel.
Hét nagybankkal összesen hét európai ország rendelkezik, ennél többet csak négy országban talált az EBA, 18 országban valóban kevesebb rendszerszinten kritikus méretű hitelintézet található, az európai átlag országonként valamivel kevesebb, mint hat nagybankot jelent.
Nem várható változás
Magyarországon egyelőre semmi sem mutat abban az irányba, hogy csökkenjen a nagybankok száma. Az a három piaci szereplő, amelyek közül legalább kettő Nagy Márton szerint fölösleges a magyar piacon, eddig semmi jelét nem adta annak, hogy távozni készülne, sőt a miniszter megjegyzésére reagálva közölték: mindenképpen maradnak.
Az Erste a magyarországi piacra lépése óta folyamatosan vásárolt fel érdekeltségeket Magyarországon, a Mezőbank elnyelésével lépett be a piacra még 1997-ben, majd a Postabank magába applikálásával vált nagybankká. Ezt követően is több akvizíciója volt, megvásárolta a Citibank lakossági üzletágát, a Commerzbankot, a Random Capital brókercéget és a Porsche Lízing egyes portfólióit is átvette.
A Raiffeisennel kapcsolatban voltak korábban olyan pletykák, hogy esetleg elhagyja a magyar piacot, az elmúlt években azonban erről már nem esett szó, felvásárlásokat ugyan nem hajtott itt végre, de stabil szereplőnek számít.
Mint ahogy a CIB Bank is stabil és elkötelezett szereplőnek számít a magyar piacon. Ráadásul kiemelkedően nyereséges is, nem valószínű, hogy az anyabankja, az olasz Intesa Sanpaolo lemondana róla, sőt megerősítette, hogy a jövőben is meg kívánja tartani a magyarországi érdekeltségét.
