Egy viszonylag jól prosperáló, saját bevallása szerint forráhiánnyal nem küszködő vállalatban szerzett tulajdonrészt a magyar állam, amikor megvette az ÓAM Ózdi Acélművek Kft. 20 százalékát. Mégpedig nem olcsón.
Az innovációs miniszter tegnapi bejelentése szerint - részben a vállalati, illetve a térségi foglalkoztatás miatti aggodalomtól hajtva - 30 millió euróért szállt be az állam az Ózdi Acélművekbe. A 2017-es, vagyis legfrissebb számai alapján nem adta olcsón a tulajdonrészét a német Max Aicher-csoportba tartozó ózdi cég, tekintettel arra, hogy a társaság saját tőkéje 42,3 millió euró volt 2017-ben. A 30 millió eurós vételár a cég 20 százalékáért tehát a saját tőkéhez viszonyítva nem tűnik rossz boltnak a német tulajdonos szemszögéből.
Ráadásul egy olyan vállalatról van szó, amelynek jelentős, 38,3 millió eurós kötelezettségállománya van (bár ez iparági sajátosság is lehet). Ebből tetemesebb részt tesznek ki a rövid lejáratúak: 24,8 millió eurót mutattak ki 2017-re. Az ózdi vállalatnak egyébként főleg az anyacéggel szemben van elszámolnivalója.
Mindazonáltal a cég egyáltalán nem szorul mentőövre, legalábbis a tavaly leadott, 2017-re vonatkozó mérleg- és eredménybeszámolók, illetve a kiegészítő melléklet szerint. Árbevételük például igen jelentősen megugrott abban az évben: 92,7 millió euróról 135,8 millióra (az ózdi társaság legfőbb külföldi piacai Lengyelország, Szlovákia és Románia). A cég termékeit felhasználták az új Puskás Stadion építésénél is - a kiegészítő mellékletben fel is hívják a figyelmet arra, hogy ez a beruházás 2018 után már nem jelent(ett) piacot a számukra, mert kifut a beruházás, legalábbis az a része, amelyhez a gyár termékeire van szükség. Az építőipari megrendelések azonban továbbra is biztos piacot jelentenek, valamint a világpiaci trendek is az acélipari konjunktúrát erősítik.
Egyszóval egyáltalán nem rosszak az ózdi vállalat kilátásai. Mint a mellékletben leírják:
"a társaság a jelenlegi helyzetre adaptált, legfrissebb elérhető piaci információkon alapuló pozitív üzleti és cash flow tervet készített a 2017-es üzleti évre vonatkozóan, amelyből az következik, hogy a társaságnak a jelenlegin felüli további pótlólagos forrásokra normál üzletmenet mellett várhatóan nem lesz szüksége. Az anyavállalat jóváhagyta ezeket a terveket."
Hozzátéve, hogy a cég szerint az üzleti tervben foglaltak megvalósíthatóságával kapcsolatban az alapanyag beszerzési árak és volumenek valamint késztermék esetében az előre jelzett piaci értékesítési árak és mennyiségek tekintetében áll fenn bizonytalanság.
Mindezzel együtt nem egy megroggyant vállalatba szállt be megmentőként az állam. A cég 2017 végén 530 embert foglalkoztatott, és 2018-ra létszámbővítést, valamint 10 százalékot meghaladó átlagos bérfejlesztést tervezett. Fontos kiemelni, hogy erről a 2018 május végi jelentésben olvashatunk, amikor tehát az évből eltelt már pár hónap, volt rálátásuk a folyamatokra.
Ami a következő éveket illeti, komoly, 60 millió eurós technológiai beruházásra készül az Acélművek, és vélhetően emiatt jöhet jól a magyar állam szerepvállalása. Mint látjuk, Palkovics László innovációs miniszter szavaival szemben a munkahelyeket nem kell megvédeni, de a hazai acélipar térségi dominanciájának elérése érdekében az állam úgy látta helyesnek, ha tulajdonosként segíti a társaságot a törekvései elérésben.
Frissítés!
A Magyar Közlöny tegnapi számában megjelent kormányrendelet értelmében a társasági üzletrész állami megszerzése közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű összefonódásnak minősül, tekintettel arra, hogy a társaság jövőbeni beruházásaival az acélfeldolgozó ipar meghatározó ágaiban növelhető a foglalkoztatottak száma. A vonatkozó törvény alapján az ilyen összefonódást nem kell bejelenteni a Gazdasági Versenyhivatalnak.
