A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
A miniszterelnök a csütörtöki sajtótájékoztatóján a Bloomberg újságírói kérdésére beszélt a témáról viszonylag hosszan. Több részből álló magyarázata azonban, ha szigorúak vagyunk a kormányfővel, akkor szakmai szempontból szinte teljes egészében értelmetlen volt, de ha kicsit megengedőbbek, akkor is csak durván kicsavarva lehetett valami összefüggést találni a miniszterelnök állításaiban. Ráadásul egy ponton úgy tűnt, mintha másfél órával korábbi önmagának is ellent mondott volna.
Kimaradt néhány részlet a sztoriból
Orbán Viktor azzal kezdte, hogy röviden vázolta az erőmű tervezett állami felvásárlásának előzményeit, igaz, összefoglalójából néhány fontos részlet kimaradt, és volt benne egy kisebb ferdítés is. A kormányfő szó szerint azt mondta, hogy a Mátrai Erőmű
külföldi tulajdonban volt korábban, aztán egy cseh magyar konzorcium kivásárolta, és közben pedig az Európai Unió minden szénerőműre vonatkozóan büntető kvótákat léptetett életbe. Súlyosakat. Azt közölte velünk a tulajdonos, hogy be fogja zárni, mert nem óhajt és nem tud megfinanszírozni egy nagy összeget. … Azt mondta a kormánynak, hogy fontolja meg, hogy nem akarja-e megvenni.
Ebből az összefoglalóból csak annyi maradt ki, hogy a magyar-cseh új tulajdonos időközben teljes egészében magyar lett, és lényegében Mészáros Lőrinc különböző érdekeltségeit takarja. Amelyek tavaly 11 milliárd forintot vettek ki az akkor már veszteséges erőműből. Ezt azért tehették meg, mert a korábbi külföldi részvényes, akitől megvásárolták a céget, már régebben elkezdett félretenni a létesítmény tényleg rendkívül költséges modernizációjára. Azaz éppen arra, amit a pénzt a cégből kiszedő új tulajdonos „nem óhajt és nem tud megfinanszírozni”.
Ráadásul az sem igaz, hogy közben az európai unió minden szénerőműre vonatkozóan büntető kvótákat léptetett életbe. Egyszerűen annyi történt, hogy a régóta létező, de addig tetszhalott széndioxid kvótarendszer elkezdett működni, és ezért a korábbinál sokkal többet kell fizetni azoknak a cégeknek, amelyek CO2-t bocsátanak ki. Ám ez egyrészt nem újkeletű dolog, másrészt akkor már egész biztosan tudni lehetett, hogy komoly költségnövekedés várható az erőműnél, amikor a szóban forgó 11 milliárdot kivették a vállalatból.
Sőt, valójában már ennél is sokkal korábban tudhatta a tulajdonos, hogy nagyon meg fognak ugrani a kiadásai, hiszen – amint ezt korábbi cikkünkben bemutattuk – egy régebbi ügylet miatt eddig is piaci ár alatt vették a széndioxid kibocsátásra feljogosító kvótát. Ez az áldásos állapot azonban az idén véget ér, így mostantól minden évben tízmilliárdokat bukhat ezen a vállalat. Egészen pontosan annak tulajdonosa, amely valószínűsíthetően ekkor már az állam lesz.
Milyen tízezer ember?
Ez azonban még csak miniszterelnök bevezetője volt, az érvek csak ezt követően hangoztak el. Orbán Viktor elsősorban a munkahelyek megőrzésére építette magyarázatát. Szó szerint ezt mondta:
én is hajlottam a logikára, hogy ha valami üzletileg nem működik, akkor természetesen ne finanszírozzunk veszteséget, hanem zárjuk be és alakítsuk át, az embereknek biztosítsunk más munkalehetőséget. De a kormány áttanulmányozta a konkrét helyzet, és azt látta, hogy tízezer ember munkahelyéről van szó és semmilyen olyan megoldást nem láttam, hogy annak a tízezer embernek hol fogunk munkát adni a környéken.
Önmagából is kérdés, hogy mennyire állami feladat a munkahelyek teremtése vagy megőrzése egy alapvetően még mindig munkaerőhiányos helyzetben. Az azonban egész biztos, hogy ez a tízezer munkahely a legdrágábbak között lesz az állam szempontjából, pedig a költségvetési támogatással megkínált nagyberuházások között eddig is volt már néhány, ahol lényegében évekig az állam vállalata át az alkalmazottak fizetését.
A témáról legutóbb novemberben írtunk, amikor Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszámolt a tavalyi nagyberuházásokra adott támogatásokról, és tárcavezető által közölt adatokból kiderült, hogy minden egyes új munkahelyhez 13,3 millió forint támogatást adott a kormány. Mivel a létrejött munkahelyeken az átlagos bruttó fizetés 458 ezer forint volt, ez azt jelenti, hogy a kormány az új dolgozók 29 havi bérét adta oda a cégeknek támogatás formájában.
Itt ennél is sokkal magasabb lehet ez az összeg. Bár a Mátrai Erőműre költendő pontos összeg egyelőre nem ismert, a kormányfőnek feltett kérdésben egy miniszteri nyilatkozatra hivatkozva 1 milliárd dollár, azaz 300 milliárd forint hangzott el. Bár a konkrét összeget Orbán Viktor nem erősítette meg, de azt mondta, hogy nagyságrend valóban valahol itt lehet. Márpedig az 1 milliárd dollárral számolva ez fejenként 30 millió forintot jelent*.
Ráadásul a 10 ezer munkahely sem teljesen valós adat, hiszen a Mátrai Erőmű Zrt-nél jelenleg nagyjából 2000-2100 ember dolgozik.
A kormányfő ugyanakkor megmagyarázta, hogyan jött ki az ennél ötször magasabb adat: szerinte „nem csak az erőműnek a dolgozóival kell számolnunk, hanem az erőmű által termelt áramot használó ipari parkban működő cégek alkalmazottaival is”.
Ennél részletesebben nem fejtette ki, hogy ennek mi az oka, de a megfogalmazásból eléggé úgy tűnik, mintha az érintett vállalatok a Mátrai Erőmű nélkül nem juthatnának áramhoz. Ez azonban nem igaz. A paksi lakásokban sem kapcsol ki a tévé, ha valamiért vissza kell fogni az atomerőmű teljesítményét, amire azért elég szép számmal volt példa a közelmúltban. Az érintett cégek megvennék máshonnan az áramot, hiszen be vannak kapcsolva a hazai villamosenergiahálózatba.
A Mátrai Erőmű ipari parkja.
Forrás: Mátrai Erőmű
Persze – ahogy erre egy lapunknak nyilatkozó szakértő felhívta a figyelmet – nem kizárt, hogy az ipari park tényleg közvetlenül az erőműből egy célvezetéken keresztül kap áramot, de ezt bármikor ki lehet váltani. Az elképzelhető, hogy egy ilyen lépés megdobná a vállalatok költségeit, mert most a közvetlen szerződéssel olcsóbban szerzik be a villamosenergiát, de ez nem lehet érv, hiszen
ha az erőmű állami tulajdonba kerül, akkor a tiltott állami támogatás kérdését is felveti a piaci szint alatti árazás.
Ha megengedőbbek vagyunk a miniszterelnökkel, akkor teljesen azért nem volt alaptalan a felvetése, az erőmű körüli vállalatok egy része ugyanis tényleg a létesítménytől függ, csak éppen nem elsősorban azért, mert onnan szerzik be az (olcsó) áramot. Az ipari park bemutatkozása szerint részben olyan vállalkozásoknak adnak otthont, amelyek vagy az erőművek üzemeltetésével keletkező melléktermékek hasznosítására, vagy pedig a biomassza együttégetési projektekre alapoznak. Egyrészt azonban nem minden cég, másrészt amelyek ilyenek, azok is be tudják szerezni a szükséges alapanyagokat máshonnan, ha valóban van piaci igény a tevékenységükre.
Ha lezárunk egy feljárót, járhatatlan lesz az M7-es?
A munkahely-megtartási érvek tehát nagyon sántítanak, de még így is ez tűnik a miniszterelnök által mondottak közül a legerősebbnek. A másik, csak megemlített magyarázat, miszerint a Mátra Erőmű bezárása miatt a teljes villamosenergia-rendszerben keletkeznének zavarok például szakmai szempontból – ahogy egy szakértő fogalmazott – konkrétan mellébeszélés. Erre egyébként részletesebben azért nem tért ki Orbán Viktor, mert nem akarta untatni a hallgatóságot, mindössze annyit mondott, hogy mivel az erőmű az energiaszállítási rendszer működésének egy csomópontja, a kiesése az egész energiarendszerben problémát okozna.
Ez azonban nagyjából olyan érvelés, mintha azt mondanánk, hogy nem lehet lezárni az M7-es érdi felhajtóját, mert az zavarokat okoz az autópályán.
Ráadásul ez a hasonlat csak akkor lenne teljes, ha a lezárást az érdiek (egészen pontosan a felhajtót használók) kérnék, mondván többet nem akarják használni az utat.
Egyébként, ha nem is a közelmúltban, de a 2000-es évek elején volt olyan, hogy a Mátrai Erőmű lényegében kiesett a termelési rendszerből, mert annyira hideg volt télen, hogy a lignitet nem tudták eljuttatni a kazánokba. Ha akkor sikerült ezt a problémát kezelni, akkor vélhetően most – amikor modernebb informatikai háttér van a villamosenergia rendszer mögött, és felkészülni is lenne idő – sem okozna megoldhatatlan problémát.
Talán még ennél is zavarosabb az az érv, miszerint a lignitet, mint a Magyarországon egyetlen helyben rendelkezésre álló energiahordozót ugyan kivezetjük, de stratégiai tartaléknak megtartjuk, hogy, ha valami rendkívüli dolog történik, például kitör egy háború, akkor ne maradjon áram nélkül az ország. Így ugyanis teljesen érthetetlen, hogy mit akar csinálni a több százmilliárdos modernizáció során az erőművel az állam.
Az nem tűnik reálisnak, hogy hosszabb távon fennmaradjon a széntüzelés, különösen, hogy másfél órával korábban Orbán Viktor még arról beszélt, hogy 2030-ra a villamosenergia termelés 90 százalékát karbon-semlegessé tesszük. Márpedig a korábbi években a Mátrai Erőmű a maradék 10 százaléknál egyedül nagyobb részt hasított ki a hazai áramtermelésből. Ha viszont megszűnik a széntüzelés, akkor nem teljesen tiszta, hogyan szeretnénk vészhelyzetben lignitből áramot termelni, hacsak ott nem marad a használaton kívüli erőmű (amire egyébként már volt példa).
Összességében tehát továbbra sem sikerült megindokolni, hogy miért kell átvenni az ország leggazdagabb emberétől egy olyan erőművet, amiből a rövid tulajdonlás alatt súlyos milliárdokat vettek ki, és amely mostantól évente tízmilliárdos nagyságrendben termelheti a veszteséget – ráadásul a kormány hosszútávú terveiben a jelenlegi formájában egész biztosan nem is szerepel.
(G7)
