Rákaptak a NER-rel kompatibilis és az attól messzebb álló cégek a betonra. Mármint a betonok gyártására. Egymás után nyitják az ilyen üzemeket vagy vásárolják fel a régieket, netán olyan cégeket, amelyeknek ilyen kapacitásaik vannak. Érthető, ki kell és lehet is szolgálni az építőipart, a sok ezer lakást felhúzó fejlesztőket és persze a nagy állami infrastrukturális beruházásokat (ahol többnyire szintén az állammal jó viszonyt ápoló beruházói kör jut súlyos megrendelésekhez), vagy külföldi óriáscégek itteni projektjeit. Jól megtervezett üzemekről van itt szó, melyek középtávon exportra is termelhetnek a legkorszerűbb módszerekkel és berendezésekkel.
A legfrissebb példa Szíjj Lászlóé, a kormánnyal ritkán vitatkozó, mások mellett Szijjártó Péter külügyminisztert is jachtoztató nagyvállalkozóé. A milliárdos cégvezető Debrecenben erősítette építőipari kitettségét, és megvette az ottani legnagyobb transzportbeton-gyártó vállalkozást, erről ebben a cikkben írtunk a héten.
A legérdekesebb, hogy több vállalat is erős lökést kapott a kormánytól a terjeszkedéshez. Az egyik az építőipar több ágazatában is érdekelt Market Építő Zrt., amelyik egyébként nincs rászorulva külső segítségre, rengeteg izmos megrendelést zsákolt be a piacról az elmúlt években, bevételeinek csak kisebb része származik az államtól. A cég leányvállalatának új gyáráról kicsit később lesz szó, egy nem is olyan régi személyes bejárást felelevenítve.
Most azonban azt emeljük ki, hogy nem a Market leányvállalata az egyetlen, amelyik jótékony segítséget kapott a kormánytól. A Bodrogi Bau Kft. Hódmezővásárhelyen építheti fel saját előregyártott betonelemeket előállító üzemét, a cég 565 millió forintot költ erre, ennek felét közpénzből. Azt mondták, hogy már ideje volt a bővítésnek, kellett az új csarnok, ahol 2021 nyarától betonipari építőanyagokat, kertépítési betonelemeket, beton műtárgyakat és építőipari transzportbetont készítenek.
A fenti grafikonon is látszik, hogy a múlt évtized második felétől szépen juthatott az építőanyag gyártóknak is, hiszen nélkülük nem nőhetett volna ilyen sebességgel a teljes ágazat termelési értéke. Jöjjön most egy olyan táblázat, amelyből kiderül, hogy több más mellett hol tudnak labdába rúgni ezek a cégek, köztük a betongyártók. Az itt felsorolt óriásberuházásoknál többnyire csarnokokat építenek, ezek tartóelemei pedig betonból készülnek, de természetesen más beton termékeket is be kell építeni.
Folytassuk most azzal, hogy ki mindenki jutott még közpénzekhez ebben a betonos körben! Nem lehet teljes a felsorolás, egyelőre ezek a cégek jelentették be beruházásaikat. Csongrád megyében, Nagytőke (micsoda név!) faluban húzott fel egy látszóbeton elemeket előállító üzemcsarnokot a Molcza Kft. Másfél milliárd forintba kerül, de nem kellett ennyit összeszednie: a felét a Növekedési Hitel Programból fedezik, a kormány (vagyis mindenki) állja a számla egytizedét (133 millió forintot), a többit kellett önerőből előteremteni.
Az építőipari nagyberuházásokban szintén hasító Grabarics már előbb megérezte az új idők szavát, vagyis azt, hogy a betonelemekkel nagyot lehet domborítani. Három éve átvette a Hevesi Vasbeton Előregyártó üzem teljes kapacitását, lecserélte a teljes vezérkart és a mérnököket is. Főleg saját építkezéseit szolgálja ki ez a gyár, de a piacon is szeretne megrendelést. Két éve bővítette is az üzemet, a csaknem félmilliárd forintos beruházáshoz ez a cég is külső forrást, méghozzá uniósat használt. Az európai, köztük magyar adófizetők 234 milliós vissza nem térítendő támogatást adtak. Szerettünk volna részletesen is tájékozódni a cég terveiről, de leveleinkre nem válaszoltak.
Két éve a Budapesttel már fizikailag összeépült Gyálon volt nagy sürgés-forgás a Strabag telephelyén. Az osztrák nagyvállalat betonelem gyárat avatott. Vélhetően saját pénzből, híradást nem találtam támogatásról. Nagyméretű épületeket, üzemcsarnokokat és figyelem: sportcsarnokokat is gazdaságosan készíthet ennek segítségével. A helyi lapban azzal dicsekedtek, hogy országosan és „just in time” tudják szállítani a vasbeton szerkezeteket. Mint az autóiparban. A vállalat a kormány által erőltetett városligeti projektben is szerephez jutott, a beruházás-sorozat részeként kezelt új országos régészeti és raktározási központ mélyépítési és szerkezetépítési munkáit végezte el 4,1 milliárd forintért.
De most már tényleg jöjjenek a személyes élmények
Épphogy csak tízéves lettem, amikor apám egy unalmas vasárnap délután váratlanul azzal állt elő: mit szólnál egy gyárlátogatáshoz? Mit szólhattam volna? Örültem, hisz már régóta meg akartam kérni, hogy vigyen magával. Apám munkahelye egy Budafoki úti óriástelepen volt, a bejárat fölé az volt írva nagy kék betűkkel: Beton és Vasbetonipari Művek (BVM). Ez a "Művek" dolog nekem addig csak Csepellel kapcsolatban volt ismert, gondoltam, ez is valami olyan nagy, mint a csepeli. Hát nem, de nekem akkor legalább annyira érdekesnek tűnt, mint sok más embernek a vasas világ.
Vas a Budafoki úton is volt, nem is kevés, merthogy a BVM igazgatósága mellett betonvas hegyek tornyosultak. Az ottani gyár ontotta magából az óriási vasbeton gerendákat, vasúti talpfákat, egyedi hídelemeket, betoncsöveket, amiket különféle állami ipari és lakásépítkezéseken használtak fel. Volt ilyenből százszám abban az időben. Viszonylag közelről láthattam, hogy a cementből, kavicsból, vasból és vízből hogyan lesznek hihetetlen erős tartószerkezetek. Nekem a daruk tetszettek legjobban, és irigyeltem a sok emelet magasban dolgozó daruvezetőt, amiért úgy „játszhatott” az irgalmatlanul nehéz súlyokkal, mintha csak egy pálcikát egyensúlyozna az ujja hegyén. Egy gombnyomás, egy botkormány-mozdulat előre, egy meg oldalra – és a gigantikus teher milliméter pontosan érkezik a helyére, egy hosszú trélerre.
Sztár lett az infra-light beton
Egyre több építkezésen látni ebből készült előre gyártott vasbeton idomokat. Tartóoszlopok, födémgerendák, speciális alakzatok, sőt még az épületek főfalai is készülhetnek belőle. A toronyházak kivitelezésekor a helyszínen előállított betonok beépítéséhez általában 4 nap szükséges emeletenként, az infra-light beton esetében ez csupán két nap. Előnye még, hogy a munkaerőhiányt is enyhíteni lehet a gyorsabb kivitelezéssel. Automatizálhatók bizonyos folyamatok, továbbá az ebből készült előre gyártott elemeket illeszteni is könnyebb egymáshoz vagy az épület vázszerkezetéhez. A könnyedsége miatt a szállítási-logisztikai költség is csökkenthető.
Egyébként a BVM-nek vidéki üzemei is működtek több évtizeden keresztül – tudtam meg jóval később. Oda is mehettem volna, de a pesti közelebb volt – és itt apám volt a kalauz. Ahogy rémlik, védősisakot nem kellett felvenni, azt mondta az idegenvezetőm, hogy ”majd vigyázunk”. Eleve nem mentünk nagyon közel a darukhoz, a teherautók nagyobb veszélyt jelentettek. A gyatra aszfalton, meg a széléről felszálló porban nem mindig látták jól a gyáron belüli út szélét, úgyhogy néha félre kellett ugrani. A látvány azonban mindenért kárpótolt. Az otthoni, NDK-s fémépítő játék elemeit láthattam megelevenedni - csak sokkal nagyobb méretben. Ez lenyűgöző volt.
Ezzel a kiváltságos bejárással hencegni is lehetett az osztályban. Végre volt valami olyan, amivel kitűnhettem – gondoltam, és reméltem, hogy majd jó sok irigyem lesz. Elvégre nem általános, hogy az ember csak úgy besétál egy „stratégiai” gyárba. (persze a portás megkérdezte, kihez jövök). Merthogy a budapesti betonelem gyár, illetve maga a főnökség a hetvenes években ilyesminek számított. Ma úgy mondaná az aktuális miniszter, hogy „kiemelt nemzetgazdasági érdeket” szolgáló objektum. Stratégiai vagy kiemelt, mindegy is, nekem egyszerűen csak érdekes volt, a fiúk már csak ilyenek, szét akarják szedni a játékot darabjaira, hogy megtudják, hogyan is működik. Valahogy így voltam azzal a gyárral is, ami ma már sajnos nem létezik. Nekem viszont megadatott, hogy belülről láthassam meg, mi fán terem a betonelem. Na, ezért esett olyan jól ez a kis kirándulás.
A 21. századi verzió közelről
Ilyesfajta izgalmat keresve léptem be 2020. december közepén a magyar építőipari piac egyik nagy játékosának számító Market csoport fent említett leányvállalatának, a PREbeton cégnek alig fél éve átadott üzemébe is a Heves megyei Erdőtelek faluban. A gyárat 2020 júliusában avatták, 5,85 milliárd forintba került, de a cégnek nem kellett annyira mélyen a zsebbe nyúlni, mert a kormány 2,6 milliárd forinttal támogatta a beruházást. Most 50, a termelés felfutásakor 100 főnek adhat munkát, az alvállalkozók egy része külföldi munkásokat is alkalmaz.
QR-kódos és arcfelismeréses beléptetés ugyan nincs, mint az anyacég Market építkezésein, de a BVM kellék-nélküliségével ellentétben zöld kobak és sárga csíkos láthatósági mellény (én csak kardigánnak hívom) kötelező, a kijelölt útvonal betartása meg erősen ajánlott. Mégiscsak súlyos tonnák vándorolnak a fejünk felett, és méretes, szúrós vasrudak sorakoznak a lábunk mellett. Csukás Zoltán, a PREbeton Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese szerint ez egy tényleg 21. századi üzem, ahol, amit lehet, automatizáltak, és nyugati csúcstechnológia dominál. Például Belgiumból hozták az előfeszítéshez használt gyártópadot. Iszonyúan hosszú és hihetetlenül masszív.
Az persze nem meglepő, hogy a 40-50 évvel ezelőtti viszonyokkal ellentétben itt egy gigantikus csarnokban, és nem egy részben szabad téren zajlanak a munkálatok. Úgy osztották fel a 10 000 négyzetméteres teret, hogy mindig az adott megrendelésekhez alakíthassák a zsalurendszereket, az alapanyag és a késztermék raktározását. A gépek belső mozgatására és a szállítóeszközök közlekedtetésére kiszámított módon és maximálisan hatékony térhasználat alapján van mód. Ezt érzékeltem is, amikor terelgettek a hatalmas csarnokban.
Erdőtelek, a mágnes
Nincsenek véletlenek, Erdőtelek útja csakis felfelé vezet. Mi mást jelentene, hogy 2021. február elején megerősítették azt a hírt, amit lapunk már 2020 őszén is halott: 1,2 milliárd forintból új, önkormányzati tulajdonú iparterületet alakítottak ki. A 18 hektáros területen felépült egy új csarnok, és a befektetők számára fontos alapinfrastruktúrát, valamint közlekedő felületeket is kialakították. Persze nem saját zsebből fizette az önkormányzat, hanem a Terület- és településfejlesztési operatív programból. Vissza nem térítendő támogatásról van szó, a cél új munkahelyek teremtése. Az iparterület egyébként pont a Market-cég betongyárának a szomszédságában van.
Mellesleg más, nagyobb betonelem gyártóhoz hasonlóan a PREbetonnál sincsenek rászorulva külső asztalos cégekre, ha a zsalugyártásról van szó, saját részleg végzi ezt a munkát, a lakatosüzem szintén „saját forrásból” működik. Dolgoznak azon, hogy a speciális kéregfödém panelekbe integrálni lehessen a hűtési-fűtési csöveket. Vagyis az a cél – egyébként ez más építőanyag gyártó cégeknél is egyre gyakoribb törekvés – hogy minél magasabb fokon előkészített elemeket vihessenek ki az építkezés helyszínére. Rövidebb lesz a kivitelezés ideje és kisebb a végszámla.
Hat darab élénksárga híddarut számoltam (nem magyarok), további négy érkezik hamarosan. A külső munkaterületen góliátként magasodik egy élénkzöld, úgynevezett bakdaru (magyar gyártmány), aminek 40 méteres a fesztávja, egyszerre 32 tonnát kaphat fel, és persze távirányítóval működik. A rendszerváltás óta telepített legnagyobb ilyen szerkezet. Nyomkodja is azt szépen az erre kijelölt munkás, mint a benti sárgáknál, érdekesség, hogy később kötözni is beáll, ha éppen kell, úgyhogy nem valami fehérgalléros munka ez. Körötte kész betonlépcsők, gerendák és más ipari felhasználásra szánt lapos vagy ívelt betonelemek várnak a berakodásra. Hová megy velük a tréler innen? Az anyavállalat saját építkezéseinél használják fel, de a szakember szerint, ha teljes lesz a kapacitás, akkor kiszolgálhatnak majd exportigényeket is.
Különben a Market-csoport másik két tagja is hasít a betonbizniszben. A Moratus Kft. végezhette például a Párizsi Udvar vasbeton szerkezetépítési munkáit. Szintén csoporttag az MCM beton Kft., ez a társaság látja el betonnal a Garancsi István milliárdoshoz tartozó Property Market ingatlanfejlesztő cég óriás projektjét a Kopaszi-gáton, még évekig tart az építkezés, több ezer lakás és újabb irodaépületek is a tervek között szerepelnek. Ezen kívül ugyancsak ez a kft. a fő betonszállító a koreai SKI cég számára Komáromban készülő akkumulátorgyár építkezésénél, nem kis falat ez, hiszen 430 ezer négyzetméteres üzemcsarnokról van szó, amihez rengeteg beton kell. Garancsi ingatlanfejlesztő cége vélhetően a Dürer Kert helyén megvalósuló új iroda- és lakáskomplexumnál is számíthat a csoport betonos vállalataira, bár erről még nem tudunk részleteket.
