2020. január 3. 13:42

Pedig a támogatások ötöde nem egyesületekhez, hanem sportszövetségekhez jut.

A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.

Miközben az egyes csapatok tao-költései elég nagy publicitást kapnak, és viszonylag sokan tisztában vannak azzal, hogy Makovecz kazánházteakonyha vagy éppen futódomb épül-e Felcsúton adóforintokból, a szövetségek támogatásáról viszonylag ritkán esik szó. Pedig nemcsak a klubok és sportvállalkozások irányíthatják magukhoz az államkincstár helyett a cégek nyereségadóját, hanem a hat látványsport, a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a röplabda, a vízilabda és a jégkorong sportszövetségei is. Ők pedig élnek is ezzel a lehetőséggel: az eddig kiszórt közel 700 milliárd forintnyi tao-támogatás közel ötöde hozzájuk került.

A minisztérium nem akart ezzel foglalkozni

Ennek a pénznek a sorsáról eddig részben azért nem lehetett túl sokat tudni, mert nem ugyanaz dönt a támogatásokról, és elvileg az adatokat sem ugyanaz rögzíti, mint a csapatok esetében. Utóbbi kör tao-pályázatait – néhány kivételtől eltekintve – a szövetségek bírálják el, és ők adják ki a támogatásigazolást is azoknak a cégeknek, amelyek az államkassza helyett a sportszervezeteknek utalnák adójukat. Saját támogatásukról azonban nyilván nem határozhatnak a szakszövetségek, így ezeket a fejlesztési programokat az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) kezeli.

 

Így fordulhatott elő, hogy miközben a csapatokról most már évek óta egy viszonylag jól átlátható adatbázisban bárki számára elérhető a fontosabb adatok egy része, addig a szövetségeknél a közelmúltig nem volt ilyen. Az

EMMI-nek elég látványosan hatalmas púp volt a hátán ez a feladat,

ami ráadásul kommunikációs szempontból is egy katasztrófa. Ennek megfelelően nemhogy nem kommunikáltak a dologról, de még egy minden szinten elbukott per után is csak nagy nehezen adtak ki olyan adatokat, amelyeket ők (is) kezeltek, és amelyek a nyilvános adatbázisokban nem voltak elérhetőek.

Ezek azonban nem a szövetségekről szóltak, azokról nagyjából november közepéig legfeljebb annyit lehetett tudni, amennyit maguk a szövetségek közzétettek. Mivel kíváncsiak voltunk, hogy összesen mennyi adóforintot irányított magához a hat szervezet, és ezeket mire használták fel, ezért kikértük tőlük az adatokat. A hat szövetségből öt meg is küldte, míg a hatodik a kormany.hu egy aloldalára irányított minket, ahova csodák csodájára kérdéseink megküldését követően néhány nappal az EMMI feltöltötte, ha nem is az összes, de az előző néhány év szövetségi adatait.

Arányaiban egyre kevesebbet szánnak utánpótlásra

A szövetségektől kapott és az EMMI által közzétett adatok szerint a hat sportági szakszövetség az előző, 2018/2019-es idény végéig kevés híján 135 milliárd forintnyi forráshoz jutott a tao-rendszernek köszönhetően. 2011 óta tehát a nyereséges vállalkozások ennyi pénzt utaltak a profitjuk után fizetendő adóból a költségvetés helyett ezeknek a szervezeteknek.

fotó: MTI fotó: MTI

Az összeg nagyságrendjét érzékelteti, hogy 2018-ban ennyivel támogatta a kormány 98 darab, összesen 1380 milliárd forintba kerülő nagyberuházás megvalósítását az országban. Pármilliárdos fölé lövéssel majdnem pontosan 135 milliárd forint az az összeg is, amennyivel a kormány a BMW debreceni gyárának megvalósulását segíti.

Visszatérve a szövetségek tao-támogatására,

a legtöbbet, nagyjából 80 milliárd forintot a labdarúgás kapta, de közel 20 milliárd jutott a kosár- és a kézilabdának is.

A többiekhez – ehhez képest – csak aprópénz érkezett, igaz, a vízilabda adatai nem teljesek, mivel ők nem válaszoltak a kérdéseinkre, csak az EMMI által közzétett adatokat küldték meg. Márpedig a minisztérium az első négy év támogatásairól nem számolt be.

Azt már nem árulta el mindenki, hogy pontosan mire is kérték, illetve kapták a milliárdokat, de a legnagyobb támogatáshoz jutó szövetségek erről is közöltek adatokat. Ezekből pedig az látszik, hogy bár a tao-támogatás egyik legfontosabb célja az utánpótlás-nevelés fejlesztése lenne, és azt várhatnánk, hogy ennek részesedése a pénzből – különösen a megfelelő infrastruktúra megteremtését követően – nőtt, valahogy nem ez történt.

A három nagy, az összes támogatás közel 90 százalékát begyűjtő szövetség közül csak a kosárlabdánál nem mutat egyértelműen csökkenő trendet az utánpótlásra fordított összeg részesedése. Náluk az elmúlt években fixen a pénz fele megy ilyen célra, és korábban is nagyjából ez volt a jellemző, igaz, felfelé és lefelé is volt egy-egy kiugró év.

 

A futballban és a kézilabdában viszont mintha háttérbe szorult volna az utánpótlás az előző néhány szezonban. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) külön kiadványt is készített a tao-támogatásokról, ebben pedig maguk emelték ki ezt a trendet. Szó szerint ezt írták:

A tao-program első éveiben a jóváhagyott támogatások megközelítőleg 50 százalékát a tárgyieszköz-beruházások, 45 százalékát pedig az utánpótlás-nevelési jogcímű támogatások adták. A 2014/2015-ös évtől kezdve az utánpótlás-nevelési támogatások szinten maradása mellett a tárgyieszköz-beruházások fokozatosan növekedésnek indultak, 2017/2018-ban a jóváhagyott támogatásokon belül a tárgyi eszközök részaránya már elérte a 66 százalékot, míg az utánpótlás-nevelés részesedése ezáltal 31 százalékra csökkent.

Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy az MLSZ tárgyieszköz-beruházásai alatt azért jellemzően nem a Makovecz kazánházhoz és a teakonyhához hasonló, teljesen felesleges luxusfejlesztéseket kell érteni. Sok esetben ezek is az utánpótlásnak készülnek. A szövetség kiadványa szerint legalábbis az ilyen jellegű költésnek csak a 17 százaléka ment stadion- vagy sportcsarnoképítésre, a többiből jórészt sportszert vettek, öltözőket alakítottak ki, vagy pályákat építettek, esetleg újítottak fel.

Kocsis Mátéval megjött a pénz is 

A trendek annál a Magyar Kézilabda Szövetségnél is nagyon hasonlóak, ahova akkor kezdtek el ömleni a tao-pénzek, amikor Kocsis Mátét, a Fidesz jelenlegi frakcióvezetőjét nevezték ki elnöknek. A 2014/2015-ös szezonban még csak 1,6 milliárd forintnyi támogatáshoz jutott az MKSZ, egy évvel később viszont már több mint kétszer, újabb egy idény elteltével pedig háromszor ennyi érkezett.

 

A többletet jórészt azonban nem az utánpótlás-nevelésre szánták. Miközben 2014/2015-ben még a támogatás 70 százaléka ment erre, két évvel később már kevesebb mint 30, és az előző idényben is ugyanezen a szinten maradt a részesedés.

A többi sportág közül a röplabdánál hosszútávú következtetéseket még nem lehet levonni, ők ugyanis csak két éve csatlakoztak a tao-rendszerhez. A küldött adatokból annyi látszik, hogy az eddigi két idényben csak a tárgyieszköz-beruházásra és a versenyeztetésre szánt pénz között volt érdemi átrendeződés, az utánpótlás-nevelésre mindkét évben a források 40-45 százalékát szánták.

A jégkorong és a vízilabda-szövetségtől nem kaptunk részletes adatokat, de az EMMI által feltöltött dokumentumokból az kiderül, hogy az elmúlt négy idényben mire kértek pénzt. Ez alapján pedig a trend a jégkorongnál pont ugyanaz, mint a többi sportágnál is: 

az utánpótlás-nevelésre szánt összeg ugyan abszolút értékben nem csökken, arányaiban azonban igen, mert a tárgyieszköz-beruházásokra évről évre egyre több jut.

A vízlabdánál ennyire nem egyértelmű a helyzet. Ott sokkal hektikusabban alakultak az arányok és úgy általában a támogatás összege is, de az utánpótlás végig hangsúlyos szerepet kapott, többször is jóval 50 százalék feletti részesedéssel.

(G7)