A Föld felületének 71 százalékát borítja víz, de ennek csak három százaléka alkalmas a fogyasztásra és az emberi agrárgazdálkodásra. Közben a víz felhasználása kétszer nagyobb tempóban bővül a népesség növekedésénél. Ha minden így megy tovább, 2030-ra 50 százalékkal nőhet az emberek vízigénye a Világgazdasági Fórum adatai szerint.
A mezőgazdaság egyszerre okozója és áldozata a vízhiánynak. Becslések szerint ez az ágazat a világ vízkitermelésből származó vízkészletének 70 százalékát fogyasztja el. Erősen igénybe veszi a frissvíz-forrásokat az öntözés, miközben a földek kitettek a szikesedésnek, ami rontja a rajtuk termelt élelmiszer minőségét - írja Fresh Plaza nemzetközi élelmiszeripari és mezőgazdasági szakportál a vertikális gazdálkodást elemző cikkében.
Ugyanakkor létezik egy olyan gazdálkodási módszer, a vertikális növénytermesztés, amely jelentősen csökkentheti a vízfelhasználást. Ezzel a módszerrel az ezredforduló előtt nem sokkal kezdtek kísérletezni. Kissé emlékeztet az üvegházi gazdálkodásra, miután a növénytermesztés teljesen zárt térben történik.
Egyelőre a hátrányok vannak túlsúlyban
A nagy különbség az, hogy a növények egymás felett elhelyezkedő tálcákon növekednek mesterséges fény segítségével. Az előnyök az ellenőrzött környezetből fakadnak. Például a termesztés a nap 24 órájában folyhat, a növények védettek a kártevőktől. Vízből csak éppen annyit használnak fel, amennyi szükséges és a pára összegyűjtésével a nagy része visszaforgatható a növénytermesztésbe. Így ez a fajta gazdálkodás 98 százalékkal kevesebb vizet igényel, mint a hagyományos mezőgazdaság.
Sajnos a hátrányok egyelőre nem teszik versenyképessé ezt a módszert a hagyományos szántóföldi gazdálkodással szemben. A kisebb gond az, hogy az ilyen rendszerek építése magas beruházási költséggel jár, ugyanis az megtérülhet. A nagyobb az óriási energiaigény.
Erről mindent elmond, hogy szakértők szerint, ha kevesebb vagy filléres energiával el lehetne látni a vertikális farmokat, akkor egy csapásra versenyképessé válnának a hagyományos agrártermeléssel.
Louis Albright amerikai környezetmérnök professzor becslése szerint ha vertikális farmon termesztett gabonából sütnénk egy vekni kenyeret, az jelenleg 27 dollárba kerülne.
Ugyanakkor a hivatalos statisztikai adatok szerit az USA-ban egy vekni sima kenyér az pár dollárba kerül. Magyarán vagy a vertikális gazdálkodás költségeinek kell csökkennie vagy a hagyományos mezőgazdaság kiadásainak kell növekednie ahhoz, hogy pariba kerüljön az új és a régi módszerrel termesztett termények, élelmiszerek, alapanyagok ára. Ahogy a klímaváltozás káros hatásai megállíthatatlanul erősödnek, lehet, hogy nem kell sokáig várni az utóbbira, de erre most még korai konkrét becslést adni.
