A tavalyi több mint öt százalékos “élelmiszer-infláció” után, amely nyomán a tojás ötödével, a kávé és az étolaj csaknem 17 százalékkal drágult, a vásárló nem hisz a szemének a boltok tejpultjánál.
Míg egy éve még 400 forintnál is többért kínálták, idén februárban a vezető kereskedelmi láncok kínálatában egy liter – másfél százalékos pasztőrözött, dobozos ESL – tej ára csak 319 forint. Az UHT tejekből pedig literenként 225 forintért is be lehetett vásárolni a GVH árfigyelője alapján.
Fokozódó tejkrízis
A vásárlókat vonzó ár a tavaly ősz óta fokozódó uniós tejkrízis következménye. Az évek óta fogyatkozó uniós tejfogyasztás miatti piaci nehézségeket ugyanis megfejelte a Donald Trump amerikai elnök által gerjesztett nemzetközi vámháború.
Miután az EU – gyártóktól függően – 20-40 százalékos “kiegyenlítő vámot” vetett ki a kínai villanyautókra, Kína is válaszolt. Tavaly decembertől 22-43 százalékos vámokkal bünteti az európai tejtermékeket. A világpiaci folyamatok miatt a feldolgozói és kereskedői átvételi árak itthon is az önköltségi szint alá szorultak a nyerstej esetében. Az uniós nagytermelő országokból ugyanis szinte dömpingáron érkezik az olcsó felesleg.
Fotó: DepositPhotos.com
Nem sok jó vár azokra a hazai termelőkre, akiknek nincs – az átvételi árakat is előre garantáló – hosszú távú szerződése.
Drámai csődhullám fenyegethet az ágazatban.
Akkora a baj, hogy Nagy István agrárminiszter tűzoltásként 32 milliárd forint célzott támogatást irányított a tejszektorba, és kibővítette az iskolatej programot.
Feleződött árak
Héjja Csaba, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának stratégiai elemzője szerint 2025 végére a tej – korábban literenként 180-200 forintos – spotpiaci ára megfeleződött. Miközben a nyerstej önköltsége literenként 150-170 forint, a spotpiacon jelenleg 100-110 forintért értékesítik. „Hosszabb távra is csak a tavalyinál jóval alacsonyabb árakon lehet szerződni, így az ágazatnak most minden segítségre szüksége van” – hívta fel a figyelmet az elemző.
A jelenlegi krízisben visszaköszönnek a tejtermelés sajátosságai: az állatok hosszú biológiai ciklusa, ami alatt naponta termelődik a nehezen és drágán tárolható tej. De a kész tejtermékek eltarthatósága is véges.
Bár a túltermelés főleg a pénzügyi tartalékok nélküli kis piaci szereplők számára tűnhet kilátástalannak, az elemző bizakodó.
„A harmadik negyedévre újra helyre állhat a tejpiaci egyensúly” – állítja Héjja Csaba. Arra számít, hogy ha az idén is – mint már minden évben – jelentkezik az állatok tejtermelését visszafogó hőstressz, és eltűnik az eladatlan készlet, ismét emelkedik majd a tejár.
Annak ellenére is, hogy a folyadéktej fogyasztása Európa-szerte, így itthon is évek óta csökken, és még éven belül is ciklikusan változik. Tavasszal több tejet iszunk, mint ősszel és télen. A feldolgozott tejtermékek (tejföl, joghurt, sajt) fogyasztása viszont nő.
Uniós verseny
Sorsdöntő lehet tehát, hogy a jövőben állják-e majd az uniós piaci versenyt a hazai feldolgozók, termelők, akik a krízisben látványosan halogatják a túlélést jelentő fejlesztéseket. Az évek óta elmaradt beruházások miatt így vészesen romlik a termelés, feldolgozás hatékonysága.
Pedig, ahogy az elemző fogalmaz: “a tejtermelés volumenbiznisz, aminek a hatékonyság a kulcsa”.
Szerencsére Magyarországon a termelési alapok kiválóak. Uniós mércével is nagyon koncentrált az állatállomány, és nagy az egy tehénre jutó (laktációs) tejtermelés. Azonban a hazai tejfeldolgozás összességében kevésbé hatékony, mint a tejtermelés. Hiányzik a kellő tőke a fejlesztésekhez, mert az elmaradt fejlesztések miatt az üzemek nem tudnak elegendő eredményt elérni. Egy átlagos hazai tejüzem mérete is messze elmarad a modern német üzemektől, ahol már érvényesült a mérethatékonyság.
A már meghirdetett élelmiszeripari fejlesztési pályázatok így sokat segíthetnek a beruházásban. Enélkül még egy nagyobb tejüzemnek is túl nagy kockázat befektetni több milliárd forintot. Ha azonban a finanszírozó bank is a projekt mellé áll, és a cég hozzájut a pályázaton a támogatáshoz, például a sajtgyártásban is versenyképes kapacitást tud létrehozni.
Latin-Amerika, India
Sok piaci szereplő azonban az EU-Mercosur, illetve az Indiával formálódó szabadkereskedelmi megállapodás miatt is fél beruházni: új, tartós piaci krízisektől tart. A tejtermékek eltarthatósága, romlandósága, a szállítás időtartama ugyan valóban korlátozza a lehetséges piacok számát, de Héjja Csaba szerint vannak új lehetőségek is, például a Közel-Keleten, és a még nem EU-tag európai országokban, ahol még nem épültek ki kellő feldolgozó-kapacitások.
Ami pedig Mercosur-megállapodást illeti, az az elemző szerint nem a tejtermelőket hozhatja nehezebb helyzetbe, hanem például a hazai baromfitartókat.
Az Indiával kötendő egyezmény esetében nem mellékes, hogy az ázsiai ország nagy tejtermelő, de a világpiacon még nem tényező. Igaz, előbb-utóbb azzá válhat, mert hatalmas a termelési potenciálja. A világ legnépesebb állama addig is jól fizető piaca lehet az uniós, benne a hazai tejszektornak…
A tejárak alakulásáról laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár legutóbbi Árkosár-felmérésében is olvashatnak.
