3p

Ne nézzük le a másikat, ha nem olyan mint mi! Olvasói levél.

Új rovatunkban a hét közepén videós darabokat közlünk, amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Vasárnap esténként olvasói levelek jönnek. Bármilyen hétköznapi tapasztalatáról írhat a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jóról is, rosszról is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg. Vélhetően sok ezren fogják olvasni.

Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az  e-mail-címre!

A viteldíjért egyenjogúság van. Fotó: MTI/Soós Lajos
A viteldíjért egyenjogúság van. Fotó: MTI/Soós Lajos


„Tisztelt Szerkesztőség!

Két esetet szeretnék megosztani Önökkel. 

Április végén ültem mélázva a buszon, amikor arra figyeltem fel, hogy az egyik megállónál nyílik az ajtó, fiatal roma pár szeretne felszállni és jegyet venni a busz vezetőjénél, de nincs csak 20 ezres bankjegyük. A sofőr kioktató hangnemben leparancsolja a párt, mert ő nem tudja felváltani a pénzt és így nem viheti el őket. 
 
Mire észbe kaptam már záródott az ajtó, felpattantam és szóltam a sofőrnek, hogy nyissa ki, kifizetem a jegyet. 500 Ft volt. Innentől a busz vezetője is készségesebben állt a fiatal párhoz. Nagyon köszönték, kérdezték, hogy tudok-e visszaadni, mondtam, hogy nem. A végállomásnál mondták, hogy menjek el velük a kisbolthoz, felváltják és megadják. Válaszoltam, hogy semmi szükség rá, megköszönték és továbbmentünk. Boldog voltam.

A napokban az egyik hipermarketben vásároltam. A pénztárnál sorban állok, már csak 1 ember áll előttem. Közben hallom, hogy az automata pénztárnál egy roma asszony, olyan 50-es lehetett mint én, bíbelődik az automata géppel, nem boldogul vele, kérne segítséget de a kutya sem foglalkozik vele, pedig ott van egy áruházi alkalmazott és vásárlók is. Mindig van egy alkalmazott a gépeknél, akinek a segítségnyújtás a feladata. Én is jártam már így és kaptam segítséget. 

De most ennek a nőnek nem járt segítség, valamiért senki nem hallotta a hangját, csak én. Az asszony végül feladta és a kis motyójával beállt egy pénztárhoz a hosszú sor végére. Kiléptem a sorból, megszólítottam és magam elé hívtam. Panaszkodott, hogy nem kapott segítséget, mondtam, hogy láttam és szégyenletes. Megköszönte és megint boldog voltam. 

Azon gondolkodtam, hogy mi ez a lekezelő attitűd? Ha valaki csak egy pici hatalomhoz jut, miért érzi magát felhatalmazva a másik lenézésére? Amikor a közös országunk kisebb-nagyobb döntéshozói, legyen az miniszterelnök, polgármester, képviselő, stb. kirekesztő, lekezelő mintázatot ad, akkor az becsorog mindenhová. Hol marad az alázat? A másik gondolatom, hogy milyen boldog voltam attól, hogy másnak segítettem és a cselekvésem tükrözte az értékválasztásomat. Nem kérdeztem közben, hogy kire szavazott, csak segítettem. Álljunk ki a sorból, merjünk cselekedni!”

Üdvözlettel:

Homoki Andrea”

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!