Aranyélet című rovatunkban vasárnap esténként olvasói leveleket adunk közre. Jóról is, rosszról is. Szerkesztőségünk a levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek mindegyiket közölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
Most láttam nem régen egy óriásplakáton, hogy Orbán csak magának adott fizetésemelést, a miniszterek egy fillért sem kaptak. Persze, nem sajnálom a beosztottait, jut nekik elég a húsosfazékból. De azért elég nagy pofátlanság ez, mármint az, hogy ötmillió forintot kap ez az ember, aki rátelepedett a magyarokra és jól teletömi a zsebét. Mellesleg tudjuk, hogy nem csak ezt az ötmilliót kapja, hanem rengeteg költségét is megtérítik, ingyen jut hozzá sok mindenhez.
Egy ismerősöm azt mondta, hogy az ilyen főnököknek, mint amilyen Orbán, úgymond jár ami jár, nem kell tőlük sajnálni. Engem tulajdonképpen nem is ez az emelés zavar igazán, hanem az, hogy ez az ember nem azt csinálja, amire megválasztották. (Én ugyan nem, persze) Nem értünk, a tisztes magyar állampolgárokért tesz ezt vagy azt, hanem csak a maga mag a családja, na és a gázszerelő cimborája és annak a baráti köre érdekében, ők járnak jól, mindenki más meg éljen meg ahogy tud.
Látnivalóan nem zavarja például, hogy a tanárok közül egyre többen elhagyják az iskolát, mert annyira keveset keresnek és olyannyira ellenőrzik, irányítják őket, hogy semmi szabadságuk nincs. Megszabják nekik, hogy milyen tankönyvekből tanítsanak, plusz órákra és helyettesítésre kényszerítik őket. Nekem is van egy tanár ismerősöm, aki buszsofőrnek állt, egy másik meg elment angolt tanítani Ausztriába, vitte a családját is és biztos, hogy soha nem jön vissza.
Egyetlen kérdésem van: „Nekem mikor ad igazi fizetést Orbán Viktor?”. Ekkora infláció mellett jó, ha a hónap végéig minden fontos alap dologra, hangsúlyozom alap dologra, elég az, amit kapok. Ez nettó 165 ezer forint. Tulajdonképpen csak élelmiszerre, a rezsire, a közlekedésre költök, meg adok egy kis fagyi pénzt a gyereknek. Ennyi. A cég, ahol dolgozom nem siet az inflációhoz igazítani a pénzemet, bár rendszeresen emelgeti. Kellene valami szociális támogatás, mert egyedül nevelem a lányomat. Azt hiszem, írok egy levelet Orbánnak is, hátha eljut hozzá és el is olvassa. Én nem adom fel, hiszek a csodában.
A legjobbakat kívánom!
B. Judit, egy budapesti olvasó
