Idén is folytatjuk Aranyélet című rovatunkat: a hét közepén videós darabokat közlünk, amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Vasárnap esténként olvasói levelek jönnek. Bármilyen hétköznapi tapasztalatáról írhat a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jóról is, rosszról is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg.
Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
Tisztelt Szerkesztőség!
Olyan dologról írok, ami olyan, mint a halál: nem lehet elkerülni, legalábbis ebben az életben nem. Ez pedig az adó. Ha jól tudom, Amerikában mondta valaki, hogy két dolog biztos az életben, a halál és az adók.
Olvastam egyik december végi cikkükben, hogy már megint adókat emeltek az „illetékesek” (OV és társai), most ha jól láttam akkor a gyógyszercégek meg a biztosítók kaptak plusz befizetni valót. Egyáltalán nem sajnálom őket, tessék csak szépen perkálni, van ott elég, ez tiszta sor.
Korábban a diszkont láncok meg a telefonos cégek is kaptak ilyen meglepetést, de igazából nekik sem nagyon fájhat, tudjuk, miért. Szépen fölemelték az árakat ott, amit nem védett meg a kormány (már ha megvédte, mert ebben kétségeim vannak). Ezért nem hinném, hogy el kellene üldözni őket, eddig még a Lázárnak sem sikerült.
Hát ennyit a mások adójáról. De nem ezt akarom ragozni, hanem a sajátomat. Egy közepes szolgáltató cégnél vagyok állásban már három éve. Annak idején úgy állapodtunk meg a főnökkel, hogy lesz egy kisebb alapbérem, nem sokkal a minimálbér felett, a többit, kb. az összes bruttó 40-45 százalékát zsebbe kapom, illetve lehet még valami prémium is, ha többet teljesítek mint a norma. Az egész ügylet inkább neki, mármint a cégnek jó, nekem se túl rossz, de valahogy nem tartom igazságosnak.
Direkt nem vagyok konkrétabb, nehogy kiderüljön a cég neve meg a tevékenysége, de szerintem nem is ez a lényeg. (egyébként több ismerősömnél is hasonló a helyzet) Az a fontos, hogy a minimálbér után kell adóznia neki is meg nekem is. Így 50 környékén az ember már inkább a biztonság felé hajlik, én is, ezért gondolom, hogy jobb lenne ha máshogy lenne ez az egész fizetés. A biztonságon azt értem, hogy a zsebbe kapott pénzt el kellene felejteni és rendesen felemelni a bruttó béremet, hogy többet fizethessek a tb-re meg a nyugdíjra.
Szóval úgy szeretnék már több adót fizetni. Persze ehhez, gondolom az kellene, hogy a cég is kevesebb járulékot fizessen, vagyis a kormánynak csökkentenie kellene ezeket a terheket. Ha ez megvalósulna, akkor könnyebben emelhetné fel a bruttómat a cég. Ugye jól gondolom? Azt hiszem valahogy erre kellene törekednie a OV-nek meg az embereinek.
K. István, egy dunántúli olvasójuk”
