Ekkora bevezetésre hét éve nem volt példa a pesti tőzsde életében, így ez az esemény is bekívánkozik 2010 top 10 gazdasági sztorija közzé. Más kérdés, hogy a kisbefektetők nagy része két hónap alatt elbukta pénze negyedét.
A három éve alapított társaság még a válság előtt meghatározott stratégiája értelmében 2010 és 2011 közötti időszakra tette a tőzsdére vonulás időpontját. Nyár végén aztán 2010 októberére tűzte ki a társaság menedzsmentje a tőkepiaci bevezetést megelőző részvényjegyzés dátumát, míg a papírok, mint utóbb kiderült, a lehető legrosszabb időszakban, november 8-án kerültek a pesti kereskedésbe. A novemberre Írország révén újra fokozódó európai finanszírozási válság, az őszi magyar önkormányzati választások utánra várt, de végül jövő februárra halasztott szerkezeti reformok ismertetése és leginkább a magánnyugdíjpénztárak várható felszámolásához vezető “szabad nyugdíjválasztás” több mint tíz százalékos zuhanást okozott novemberben a pesti értéktőzsdén, ráadásul a kisebb kapitalizációjú papírok, amilyen a CIG is, jóval nagyobb mértékben értékelődtek le. Ilyen piaci helyzetben került a piacra 7 778 083 darab 938 forintos áron és 4 759 698 darab 750 forintos áron lejegyzett CIG Pannónia részvény.
Persze a jegyzés eredményeként 9,3 milliárd forint ellenében tulajdonossá vált tizenháromezer magyar kisbefektető októberben még optimistán tekinthetett előre. A magyar gazdasági sajtó által - élén a CIG-alapító Korányi G. Tamás által főszerkesztett és részben tulajdonolt Napi Gazdasággal- gerjesztett felfokozott érdeklődés következtében a 90-es évek közepére jellemző sorok alakultak ki a jegyzési helyeken.
A magánbefektetők rohama az utolsó darabig “elvitte” az újonnan kibocsátásra felajánlott 10 850 000 új részvényt, valamint a meglévő részvényesek által piacra dobott 1 950 511 részvényből 1 687 781 darabot is, vagyis a megszerezhető mennyiség 97,9 százaléka elkelt. Így a meghirdetett nagybefektetői aukcióra, tekintettel arra, hogy nem maradt elegendő megszerezhető részvény, már nem került sor, pedig az emissziónak ennek az utolsó szakasza biztosíthatta volna, hogy a decemberre a tőzsdén kialakult piaci árhoz közelebbi kibocsátási ár alakuljon ki. A kibocsátási tájékoztató szerint ugyanis a kibocsátás végleges ára a nagybefektetői aukció során alakult volna ki, ahol az intézményi befektetők 600 és 750 forint között tehettek volna ajánlatokat. Ismerve a biztosítótársaság részvényei utáni novemberi és decemberi tőzsdei keresletet, nem nagy bátorság kijelenteni, valószínűleg 750 forint alatti kibocsátási ár alakult volna ki a nagybefektetők és a kedvezményre jogosult kisbefektetők számára, és ezen keresztül a huszonöt százalékos felárral jegyző további magánbefektetők számára is.
A piaci a hibás
“A piac egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy kell értékelni egy ilyen céget”, jelentette ki Misurra Gábor a CIG szóvivője és alapító tulajdonosa az index.hu-nak, miután a november 8-i debütálást követően folyamatos és masszív esést mutatottak a múlt század eleje óta első biztosítótársaságként a pesti tőzsdén jegyzésre került CIG papírjai.
A Járai elnöksége alatt MNB-szóvivőként tevékenykedő Misurra szerint a piac egyelőre nem ismerte fel a cégben rejlő potenciált. Misurrának abban mindenképpen igaza van, hogy a befektetési tanácsadók nem lépnek egymás sarkára az újabb és újabb CIG-re vonatkozó elemzésekkel. Sokak szerint Járai Zsigmond kormányközelisége miatt a magyar kisbefektetőket kiszolgáló hazai brókercégek nem mernek a CIG által felvázolt optimista növekedési forgatókönyvvel szembeni szcenáriókat felvázolni, a nemzetközi intézményi befektetőknek dolgozó cégek számára pedig egyelőre túl kicsi a biztosítótársaság. Egyedül, a társaság tőzsdei bevezetését is szervező Equilor publikált egy “színes-szagos” elemzést, amelyben a CIG papírjainak fair árát 1140 forintra teszi. Igaz, a pesszimista feltételekre épülő modell 627 forintos árat ad ki, amely 45 százalékkal alacsonyabb a fair árnál és az év végi 715 forintos záróáránál is alacsonyabb. Az optimista verzió 1690 forintos célára szintén 48 százalékkal tér el a fair értéktől.
Az elemzők dolgát, nemcsak a biztosítótársaság kormányközelisége, hanem a társaság még veszteséges működése és az idén tavasszal, illetve tavaly végrehajtott tőkeemelések árazása sem könnyíti meg.
Tavaly tavasszal, miután a társaság nem kapott meg egy egymilliárd forintos hitelt a bankoktól, meglévő tulajdonosai körében zártkörű tőkeemelést hajtott végre. Az ennek során lejegyzett 1,57 eurós (440 forintos) papírokat, amennyiben a tőzsdei bevezetés során nem váltották át, 2018-ban 3,5 euróért (980), vagyis évi 9,6 százalékos eurókamat mellett a társaság visszaveszi. Az idén tavasszal, az SBI Euopean Fund szintén 500 forint alatt, egész pontosan 480 forinton vásárolta be magát tíz százalék erejéig a biztosítótársaságba. Járai Zsigmond ekkor úgy nyilatkozott, hogy a társaság számára rendelkezésre bocsátott 10 millió eurós tőke jövő nyárig elegendő és a menedzsment csak jövő nyárra tervezi a tőzsdei bevezetést.
A CIG sem tud csodát tenni
Hogy aztán a társaság vezetősége az idén eddig összeszedett 2,5 milliárdra rugó veszteség miatt, vagy más okból döntött az idei nyilvános részvényemisszió mellett, nem tudni, de a sikeres kibocsátás után Kelemen Zsolt, a CIG Pannónia Életbiztosító pénzügyi vezérigazgató-helyettese elismerte, az újonnan induló biztosítók esetében a nyereség eléréséhez szükséges szokásos 5-7 évet a CIG sem tudja lerövidíteni. Ehhez 40-50 milliárd forintos, folyamatos díjú portfóliót kell felépítenie.
mfor.hu
