A kutatás kiindulópontja a következő volt: hacsak nem gonosztevő vagy hírhedt valami ronda dologról, akinek Wikipedia oldala van, olyat tett, amire méltán lehet büszke.
Stephens-Davidowitz a következő kérdést tette fel: mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen jelentőségre tegyen szert?
A rövid válasz pedig az, hogy egy változatos, sokszínű egyetemi város közelében kell felnőni.
A volt Google adatelemző könyvet is írt, amelynek címe is sokatmondó: Mindenki hazudik: Big data, new data, és amit az internet elárul rólunk, kik is vagyunk valójában. A könyv azt mutatja be, hogy internetes kereséseink megmutatják legbensőbb gondolatainkat és vágyainkat: ahelyett, hogy hagyományos kérdőíves vagy más módon megkérdeznénk őket, Stephens-Davidowitz egyszerűen megnézte, mire is keresnek az emberek este fél kilenckor egy szerdai napon - írja a Business Insider.
Ezeket az adatokat arra is fel lehet használni, hogy megtudjunk pár dolgot, mi teszi sikeressé az embereket. Stephens-Davidowitz ezért letöltötte a Wikipediát - mert ilyet is lehet - és kigyűjtött 150 ezer személyekről szóló, jóváhagyott Wikipeda-oldalt. Bár Stephens-Davidowitz tisztában van, hogy nem tökéletes a mérőeszköz, de állítása szerint képes volt kiszűrni a törvénytelen, jogtalan vagy rossz adatokat anélkül, hogy ez befolyásolta volna az eredményeket.
Az adatbázis tartalmazta minden személy születési helyét (a települést és megyét is, természetesen amerikai személyekről van szó), foglalkozását és nemét, a mintát viszont Stephens-Davidowitz a baby boomerekre (a közvetlenül a II. világháború után született nemzedékre) korlátozta, mert nekik egy egész emberöltő állt rendelkezésükre, hogy jelentős pályát fussanak be.
Elemzése szerint az emberek durván 30 százaléka lett sikeres valamilyen művészeti ágban, 29 százalékuk a sportban, 9 százalék a politikában, 3 százalékuk pedig tudományos eredményei révén lett nevezetes. Ez ugyan önmagában is érdekes - bár azt már mi tesszük hozzá, hogy az üzleti világban elért sikerek kimaradtak a cikkből -, de még érdekes, hogy a szerző szerint mi vezetett a sikerhez.
Ahogy a bevezetőben már említettük az egyik ilyen tényező a kutatás szerint a földrajz volt. A teljes kaliforniai baby boomer nemzedékből 1209-ből egynek van saját Wikipedia oldala, szemben a Nyugat-Virginiai 4496-ból egy aránnyal. Ha megyei szinten nézzük az adatokat, még beszédesebbek az eredmények: suffolki születéssel például (itt van Boston, amely az MIT és a Harvard otthona) már minden 748. embernek lett saját wikipedia oldala, más megyékben ez az arány hússzor rosszabb volt.
A sor folytatható, ugyanezt találta a már említett Kaliforniában, a Berkeley közelében, és más nagy és jó hírű egyetemi városok esetében.
Ám a sikertörténetek kialakulásában a sokszínűség is komoly szerepet játszott. Minél nagyobb volt egy területen a külföldi születésű népesség aránya, az ott születettek annál nagyobb arányban futottak be sikeres pályát - írja könyvében Stephens-Davidowitz. A diverzitás hatása olyan nagy volt, hogy két hasonló méretű egyetemi város közül az termelt ki kiemelkedő amerikaiakat, ahol több bevéndorló élt.
Az ebből kirajzolódó kép azt mutatja, hogy a bevéndorlókkal teli egyetemi városok a kreativitás, kíváncsiság és ez elszántság központjaivá váltak. Azok a gyerekek, akik ilyen egyetmi központok közelében nőttek fel, olyan forrásokhoz jutottak, amelyekhez a többi gyerek nem, olyan konkrét dolgokhoz is, mint a művészetek és tudományok, de olyan gondolkodásmódhoz, attitűdhöz is, ami kevésbé megragadható.
Talán ez a kutatás adhat némi támpontot a stratégiához, hogy bátorítsuk a bevándorlást, támogassuk az egyetemeket és a művészeteket - foglalja össze a talán nekünk, magyaroknak is megfontolásra érdemes tanulságot Stephens-Davidowitz.
mfor.hu
