- Lantos Csaba szerint több pénz van már a magán járóbeteg-ellátásban, mint az államiban.
- Egy időre biztos kiszállt a fekvőbeteg ellátásból,
erre szerződéses klauzula kényszeríti.
- A szakember szerint pusztán anyagi ösztönzőktől nem várhatunk demográfiai javulást.
- Jön az újabb világválság, erre nagyobb esélyt lát, mint arra, hogy megússzuk.
Jól tudjuk, hogy földije Lázár Jánosnak, mindketten
Hódmezővásárhelyen születtek?
Az igaz, hogy én is ott születtem, sőt, az egész családom onnan származik, de egy évig sem éltem ott. A család korán Tiszalökre költözött, apám a vízerőműben dolgozott, ám a mai napig Hódmezővásárhelyt tekintem a „hazámnak”. Lázárt egyébként ismerem, valaha beszélgettünk is, de nincs élő kapcsolatunk.
Soha nem volt szüksége egy olyan politikai kapcsolatra, amit mondjuk Lázár tudott volna biztosítani?
Nem szorultam rá. A magyar állammal nem álltam alkalmazotti, vagy bármilyen más függőségi viszonyban. Ha kérték, a tanácsaimmal segítettem. Ez kétszer fordult elő: a nyugdíjreform során, illetve 2010 környékén, amikor a közösségi közlekedés átalakításáról készült egy koncepció. Ezekért a munkákért nem kaptam, de nem is kértem pénzt.
Vagyis politikai hátszél nélkül is tud ma boldogulni Magyarországon egy üzletember?
Igen, bár kétségtelen, hogy jól meg kell választani a terepet.
Melyek lennének ezek?
A versenyszférának az az ága, ahol nincs túl sok állami pénz és meghatározó a külföldi piac, az export.
A magán-egészségügyet hova sorolja?
Ez egy vegyes piac, ahol a hagyományos, állami pénzre alapozott ág mellett az elmúlt tíz évben megerősödött a magántőkéből felépülő szolgáltatások kínálata. Mindenki emlékezik rá, a fogászattal kezdődött a privát piac kiépülése. A fogászati turizmus dominálta idők már elmúltak, nincs már meg a komparatív előnyünk, a csehek, lengyelek beértek minket.
Ma a magánszektorban nagyságrendileg 300 milliárd forint fordul meg. Azt állítom, hogy pénzügyileg a járóbeteg-szakrendelések magánpiaca tavaly óta nagyobb, mint az állami ellátás. Több pénz van benne, még úgy is, hogy az orvos-beteg találkozások száma az állami ellátórendszerben magasabb. A kezeléseket ugyanis alacsonyabb összeggel téríti meg az állam, a legtöbb terület alulfinanszírozott.
Az kijelenthető, hogy a magánszolgáltatásokat inkább a nagyvárosi polgárság veszi igénybe?
Az ügyfelek többsége valóban ebből a körből kerül ki, de a jól tájékozott kisvárosi polgár sem megy már el az állami ellátórendszerbe. A lábával szavaz. A társadalom megváltozott, kialakult egy igényes fogyasztói attitűd. A polgár az internet segítségével bárhol tud tájékozódni a lehetőségekről, és a jobb szolgáltatást fogja megvásárolni. Ugyanez játszódott le az elmúlt évtizedekben az autószervizek, vagy a telefonszolgáltatás esetében, ahol jelentősen emelkedett a szolgáltatások színvonala.
A magán-egészségügy ügyfélkörét a vagyoni helyzete szerint sem lehet kategorizálni. Ugyanúgy van köztük felső-középosztálybeli, és kevésbé magas életszínvonalon élő. Ami közös bennük, hogy nem a súlyos egészségügyi állapotban lévők választják ezeket a szolgáltatásokat, tehát nem a nagyon beteg emberekről van szó.
De magát a szolgáltatást azért inkább a nagyvárosokban lehet elérni.
Így van, ez egy tipikusan nagyvárosi szolgáltatás, hiszen el kell érni egy gazdaságos üzemméretet. Budapesten már 30 poliklinika működik, vagyis olyan sokszakmás járóbeteg-rendelő, amelyet már inkább tekintenek rendelőnek az sztk helyett. Itt azért álljunk meg egy szóra. Ha a magyar egészségügy problémáit akarjuk beazonosítani, akkor azzal tisztában kell lennünk, hogy ilyen rettentően kiterjed ellátórendszer máshol nincs a világon. A rendszer része a háziorvos, a járóbeteg ellátó, a mentőszolgálat, a sürgősségi ellátás, a kiterjedt aktív fekvőbeteg ellátás, a rehabilitáció, a krónikus (elfekvő) osztály. Svájcban ezzel szemben van egy nagyon fejlett háziorvos szint, ahonnan egyenesen a fekvőbeteg ellátásba kerülnek a betegek. Merthogy egy svájci háziorvosnak minden diagnosztikai eszköze megvan, nem küldi tovább a beteget, mert nem abban érdekelt.
Ez a rendszer kellene nálunk is?
Ez egy lehetséges megoldás, igaz, nálunk elöregedett a háziorvosi szakma. A másik, amit ki kell mondani, hogy nem a hálapénz a legkártékonyabb, hanem a lakásrendelők működése. Ahol az orvos magánjövedelme képződik, miközben a költségek az állam által fenntartott intézményeket nyomják, mert az ottani eszközökkel folyik a gyógyítás. Lényeges kérdés, hogy sok partikuláris érdekcsoport által őrzött kicsi status quókhoz hozzá mer-e nyúlni valaki. Mikola István minisztersége idején jó gondolat volt, hogy az összes orvost ki kell venni a közalkalmazotti körből. Ma alig találni olyan orvost, aki nem egészíti ki jövedelmét vállalkozásból.
A magyar orvoslobbi akadályozza az egészségügy átalakítását?
Az okos politikus nem legyőzni akarja az orvoslobbit, hanem kiegyezik vele. Érdekeltté kell tenni őket, hogy az egyébként szükségszerű változásokat támogassák.
Ha tényleg olyan szépen fejlődik a magánszektor, akkor miért most döntött a Róbert Károly Magánkórház eladása mellett?
Én mindig a tőkepiacon dolgoztam, úgyhogy tudom, ha jönnek a „mamutok”, nem szabad az útjukba állni.
Kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot?
Igen, adtak egyet, én pedig, befektetőként viselkedtem és értékesítettem ezt az érdekeltségemet.
Vannak hosszú távú tervei az egészségügyi piacon?
Én az egészségügynek az élettudományi piacán vagyok aktív. Érdekeltségem van egyebek mellett egy hematológiai laborkészülék-gyártóban, valamint egy humán gén szekvenáló vállalatban, amelyik a világpiacon értékesíti transzplantáció előtt a donor genomtérképét. Ezzel a kilökődési kockázatot lehet szignifikánsan csökkenteni.
Szóval a speciális eljárásokba, terápiákba fektet be.
Innovációs ötletek megvalósításába, amelyek valamilyen új eszközt eredményeznek. Ezek nem start-up cégek, kicsit későbbi fázisban szállok be, amikor van már prototípus például. Tudósok, mérnökök szellemi termékeit segítem megvalósítani, amit ki lehet vinni a világpiacra.
Ezektől a cégektől is kész megválni, ha befut egy jó ajánlat?
Nálam minden eladó.
Elképzelhető, hogy a jövőben ismét lesz fekvőbeteg-ellátást kínáló befektetése?
Egy ilyen befektetés a normális kockázati tőkét igénylőnél nagyobb és hosszabb távú anyagi elköteleződést jelent, amit ugyan fel tudnék vállalni, de a Róbert Károly Magánkórház értékesítésről szóló szerződésben volt egy klauzula, amely – egyébként az üzleti életben teljesen megszokott módon – nem engedi, hogy a következő időszakban visszalépjek erre a piacra.
Milyen ütemben bővülhet a magán-egészségügy az előttünk álló években?
Egy, a magánszolgáltatóknak készült tanulmány szerint a 28 legnagyobb, egymillió euró feletti bevételű budapesti magánszolgáltatónál 2012 és 2016 között évente átlagosan 18,6 százalékkal nőtt az árbevétel. Meglátásom szerint a következő időszakban ez a növekedési ütem nem lesz tartható. Akármeddig nem lehet növelni az árakat, a versenyközeg ezt nem teszi lehetővé. A lakásrendelőkre gondolok itt elsősorban, mint az árazást is befolyásoló konkurenciára. Jó esetben kétszámjegyű lesz az éves átlagos bővülés. Ezen csak az változtathatna, ha bejönne a co-payment a rendszerbe.
Egyre többen emlegetik, hogy recesszióba fog lépni a világgazdaság. Erre mennyire reagálna érzékenyen a kereslet?
Erről nincs sok tapasztalatunk, mivel a 2008-as válság után pörgött fel a magánpiac. Abban elég biztos vagyok, hogy be fog következni egy korrekció a piacon, csak a mérete a kérdés. A kapitalizmus velejárója, hogy egyszer véget érnek a ciklusok.
Egyetért a magyar miniszterelnökkel, hogy konkrétan az eurózóna kerülhet válságba?
Könnyen lehet, hogy ez megtörténik, de ez nem pusztán az eurózóna válsága lesz, hanem a világgazdaság egészéé. Egy biztos, ha a visszaesés eléri a német ipart, az nekünk, de a szlovákoknak, cseheknek is nagyon fájni fog. Az USA közben át akarja rendezni a világkereskedelmi viszonyokat, és ebben az amerikai elnök nincs egyedül, a gazdasági elit áll mögötte. Növeli a kockázatokat, hogy a dél-európai országok beleroppannak a szociális, jóléti állam fenntartásában. Ami északnak sikerült, az délen – például a kulturális különbségek miatt – nem megy.
A magyar kormány viszont arra készül, hogy a gazdaság 4 százalék felett növekszik a következő három évben.
Úgy legyen. Ez természetesen a világgazdaság állapotától függ: ha nem következik be korrekció - amin nagyon csodálkoznék - akkor tartható ez a bővülés. Nagyon fontos, hogy a politika gyorsan tudjon reagálni a rendkívüli helyzetekre, és ebben szerintem látni jó jeleket. Azt azért látnunk kell, hogy a rendszerváltáskor a magas (külföldi) államadósság és a munkahelyek tömeges elvesztése egy rendkívül súlyos krízist okozott nálunk. Sokan elfelejtik, hogy míg nálunk a foglalkoztatottak 30 százalékának veszett el a munkahelye, a lengyeleknél ugyanez a mutató 20 százalék, a cseheknél 10 százalék volt. Ez bizony nagy különbség. Mint ahogy a Kádár-rendszerből megörökölt államadósság szint is megnyomorított minket – ez is fontos különbség volt például a csehekhez képest. Mire ebből a gödörből kimásztunk volna, jött 2002 után a teljes félreértés, az elhibázott gazdaság (és társadalom) politika.
Ehhez képest 2010 óta tényleg lényeges eredményeket értünk el és ma az ország sokkal jobb állapotban van, mint akkor.
Ettől még nem felejthetjük el azt, hogy kis, nyitott gazdasággal rendelkezünk, a külkereskedelemtől olyan mértékben függünk, ahogy talán egy európai ország sem. Vagy például Európában csak Írországban nagyobb a külföldi tulajdonú vállalatok aránya a hozzáadott érték termelésében, mint nálunk! Ezek miatt a mi sorsunk szorosan összefügg a világgazdaság, azon belül pedig az Európai Unió történéseivel. Gyorsan, rugalmasan kell alkalmazkodnunk a változó környezeti feltételekhez, kihívásokhoz.
Két éve egy interjúban arról beszélt, hogy muszáj lesz kezdeni valamit a demográfiai helyzettel. Mára a kormány programjának hangsúlyos eleme lett a népességszám csökkenésének megállítása. Mikor súgott Orbán Viktornak?
Nem hinném, hogy az én gondolataim hatnak termékenyen a kormányfőre, ha mégis, az megtisztelő. Józan emberek reális számvetés után nem tudnak más következtetésre jutni, csak arra, hogy több gyermek megszületésére van szükség. Az elmúlt negyven évben voltak különböző próbálkozások, értek el részsikereket a kormányok, de összességében kudarc, ami e téren történt. Pedig az OECD-átlag dupláját költjük el családtámogatásra.
Tud erre direkten hatni a politika, vagy hagyni kellene, hogy minden a hálószobában dőljön el?
Szerintem tud hatni, de nagyon óvatosan kell haladni, nem indokolt a türelmetlenség. Figyelemmel kell lenni a kulturális attitűdre. Két társadalmi csoportban születik ma elég gyermek: a deprivált réteg egy részében és a legfelső jövedelmi státuszba tartozóknál. A baj az, hogy a széles értelemben vett középosztályban viszont alacsony ez a ráta. Az alapvető kérdés az, hogyan lehet ezen változtatni.
Azt gondolom, helyes felismerés, hogy a nőkön múlik, lesz-e több gyerek. Arról kellene, hogy folyjon a vita, hogy nekik mire van szükségük egy modern, alapvetően szekularizált társadalomban. Ebben a kérdésben nem lehet siettetni a válaszokat, a kultúrát lassan, de biztosan befolyásoló kezdeményezésekre van szükség. Legyen rang a gyermekvállalás! Ezt nem tartom ördögtől való kezdeményezésnek, de nyilván nagyon ingoványos területen járunk. Az tisztán látszik, hogy pusztán anyagi ösztönzőktől nem várhatunk javulást. Ám ettől még ez kötelező lecke!
Lantos Csaba 1986-ban végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazdász-szociológusként. A Budapest Banknál kötvénykereskedőként kezdte pályafutását, majd 2000-ig a Creditanstalt csoportnál dolgozott, előbb az értékpapír kereskedelmet irányította, később a befektetési alapkezelőt vezette, az utolsó három évben az egész csoportot irányító befektetési bank – a CA-IB – vezérigazgatója lett. A Budapesti Értéktőzsde alapító Tőzsdetanács tagja volt, majd évekig a BÉT Felügyelő Bizottságának elnöke. Kulcsszerepet vállalt a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. 1993-as létrehozásában, és több mint húsz éven át – egészen 2015 végéig – elnökként irányította a KELER-t. 2000-től 2007-ig az OTP Bank igazgatósági tagja, vezérigazgató-helyettese, a lakossági üzletágat vezette. 2007 óta a saját befektető cégét irányítja, mely döntően az egészségügy és az élettudományok területére fókuszál. Emellett a Richter Gedeon Nyrt. igazgatósági tagja, valamint a MET Holding AG Igazgatóságának elnöke. A legrangosabb hazai tudományos elismerés, a Bolyai-díj egyik alapítója. A Széll Kálmán Alapítvány elnöke. Hét gyermek édesapja.
