A köztársasági elnökök a hivatali idejük eltelte után folytatják jószolgálati tevékenységüket: szervezeteket, személyeket támogathatnak, adományokat nyújthatnak. A magyar jogszabályok értelmében a volt köztársasági elnökök adományozását, különböző szervezetek támogatását nem sújtja adó. A parlament előtt lévő adócsomag ezt a jogot kiterjesztené az éppen hivatalban lévő köztársasági elnökre is, amint erről korábban már beszámoltunk.
Ehhez az szja-törvény 1. számú mellékletének 3.5 pontját kell módosítani. Egy másik törvény - a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról - pedig az adományozásra szánt költségvetési keret feletti rendelkezést biztosítja. Jelen állás szerint mindkét esetben csak a volt köztársasági elnökökre vonatkozik a rendelkezés, a hivatalban lévőre nem. Ezen változtatna a kormány.
Csakhogy van egy el nem hanyagolható részlet, ami mégis különbséget tesz az egykori elnökök között. Az adótörvény ugyanis a hivatali idejét kitöltött volt köztársasági elnökökről tesz említést. A kormány módosítója ezen nem változtatna, de a gazdasági bizottság utóbb benyújtott javaslata már igen. Mégpedig úgy, hogy a szövegből elhagynák a hivatali idejét kitöltött kitételt (77. számú javaslat).
Hogy miért van erre szükség? A bizottsági indoklásból nem leszünk okosabban: más jogszabályokkal való összhang megteremtése érdekében az szja-törvény adómentes jogcímet meghatározó rendelkezésének pontosítása - írták. Ám valami oka mégis kell, hogy legyen, amiért fontosnak tartották ezt a változtatást. Valószínűleg arról van szó, hogy a köztársasági elnökök sorában volt egy, aki nem töltötte ki öt éves hivatali idejét. Schmitt Pál 2010-es kinevezését követően két évig volt hivatalban, amikor a hvg.hu által megszellőztetett plágiumbotrány miatt lemondani kényszerült.
Érthetjük tehát úgy is a bizottsági módosítót, hogy ehhez a helyzethez igazítják - utólag - a vonatkozó jogszabályokat. Ami annyit tesz, hogy Schmitt - akinek az adományozási tevékenysége nyomon követhető a parlament honlapján - a jövőben a többiekhez hasonlóan adómentesen adományozhat. A listából egyébként nem derül ki, hogy az adományozók közül ki volt jogosult a adómentességre, ki nem. Így ebből azt sem tudjuk meg, hogy Schmitt eddig a juttatásait vajon - a törvénymódosítást megelőzően - már adómentesen osztogatta-e. Ha így történt, akkor a jogszabályokban számára nem biztosított módon élhetett az adómentességgel a közcélú juttatások nyújtása során.
