Miközben a kriptodevizák már év elején elérték csúcsukat és azóta estek, most csak begyorsult a zuhanásuk, az olaj, és az úgynevezett FAANG részvények (Facebook, Amazon, Apple, Netflix, Google) a közelmúltig szakadatlanul emelkedtek, teljesen irreális magasságokig. Végül október elején eljött a tetőzés, majd pedig megkezdődött a viharos eladási hullám. A mértékek elsőre meglepőnek tűnnek: 20-40 százaléka részvényeknél, 30 százalék az olajnál pár hét alatt.
Túl logikus
Ha megpróbálunk összefüggést találni, hogy miért éppen ezek az eszközök zuhannak, akad egy kézenfekvő válasz: ezek voltak rendkívül túlértékeltek. A kriptodevizák fundamentálisan semmit nem érnek, fizetőeszköz sem lett belőlük, az olaj úgy emelkedett majdnem a 2014-es magasságokig, hogy közben nőtt a kínálat. Az említett részvénycsoport némely tagja pedig a cégek amúgy nem kicsi árbevételéhez és nyereségéhez képest irreális árakat ért el.
A kérdés már csak az, hogy tud ilyen logikus lenni a piac, amikor általában ritkán szokott az lenni, és miért most, az amerikai hálaadási ünnepek, na meg mikulás előtt történik mindez, amikor igen ritkán kerül sor összeomlásra. Még a 2008-as válságban is tartottak egy pihenőt az eladók ebben az időszakban. Nos, csak egy magyarázat tűnik reálisnak: most ért véget a nagy jegybankok pénznyomtatási, vagy pénzszórási programja, amellyel a gazdasági növekedést és a szokatlanul alacsony inflációt akarták felpörgetni.
Elapadt a pénzeső
Amerikában már évekkel ezelőtt véget ért a program, az Európai Központi Bank októberben minimálisra, havi 15 milliárd euróra csökkentette a sajátját, és december végén be is fejezi. A japán jegybank pedig az utolsó hónapok adatai szerint ugyancsak befejezte a fedezetlen értékpapírvásárlást, még ha ezt nem is kommunikálta egyértelműen. Sok éve először fordul elő, hogy nem jön többletpénz a jegybankoktól, sőt, egyenesen nettó kivonás zajlik.
A pénz, ami a három eszközosztályba lehetővé tette a lufifújást, elapadt, sőt, fogyni kezdett, ráadásul az amerikai államkötvényhozamok is vonzó szintre emelkedtek ahhoz, hogy a pénz a kötvények felé forduljon. A túlárazott termékeket egyszerre akarja mindenki eladni, és olyan sokszoros túlkínálat keletkezik, ami az árakban szabadesést okoz.
Nyilvánvaló, hogy az olajárat is spekulatív, vagyis további drágulásra számító vételek hajtották fel, hisz közben Amerika kitermelése akkorát növekedett, hogy világelső lett, miközben a keresletet visszafogja a megújuló energiaforrások terjedése és az elektromos autó most még lassú, de elkerülhetetlenül felgyorsuló terjedése.
Túl nagyra nőttek
A legtöbb pénzt viszont az említett óriáscégek részvényei nyelték el: a csúcson kettő is volt köztük, az Apple és az Amazon, amelyik több mint ezermilliárd dollárt ért, és azóta csak ők ketten több mint 500 milliárd dollárt vesztettek értékükből. Elsőre úgy tűnt, hogy az Apple fundamentálisan meg is érte az ezermilliárdot éves 50 milliárd dollár fölötti nyereségével, de közben olyan adatok láttak napvilágot, amelyek az iPhone eladások jelentős visszaesésére utalhatnak. Sokakban fel is merül a kérdés: meddig fogja a nagyközönség megvenni az 1000 dolláros mobiltelefont és 1500 dolláros laptopot, amikor a piaci verseny következtében sokkal olcsóbban is kaphatók kiváló termékek?
Ezzel párhuzamosan az is foglalkoztatja az elemzőket és befektetőket, hogy ezek a cégek nem nőttek-e már túl nagyra, olyan szintre, ahol akár el is kényelmesedhetnek, és egy idő után, amikor megjelenik egy konkurens vagy egy új iparág, már csak lefelé van út? Ezt a gondolatot pont az Amazon vezére, Jeff Bezos vetette fel nem rég: a hosszú távú biztonság kérdését firtató dolgozóknak azt mondta, hogy hosszabb távon jó eséllyel csődbe megyünk, mivel nagyon kevés óriáscég tartja meg kivételezett helyzetét sok évtizeden keresztül.
Akár még olcsók is lehetnek
Ez persze arra utal, hogy Bezos előrelátóan gondolkozik, így az ő cégének lesz talán jó esélye arra, hogy hosszú távon is sikeres lehet, mivel odafigyel erre a veszélyre, és elkényelmesedés helyett folyamatosan próbál alkalmazkodni. Mindazonáltal az óriáscégek árazása átértékelődik: már nem a végtelen növekedési potenciált emlegetik, hanem inkább megijednek a túlzott nagyságtól. Így előfordulhat, hogy az eddig extrémen túlárazott részvények akár indokolatlanul is mélyre eshetnek, ha elhúzódik a folyamat, de ez hozzátartozik a piac lélektanához.
