3p

Mi legyen a pénzünkkel? Tegyük állampapírba? Részvénybe? Ingatlanba? Kriptóba?
A befektetésektől a vagyonkezelésig - újra itt a Klasszis Klub Live!

Jöjjön el személyesen, találkozzon neves szakértőkkel vagy csatlakozzon online!

2024. március 27. 17:00

Részletek és jelentkezés itt!

Szerintem a jegybankok nagy része ugyanazt a hibát követi el, mint a 2000-es évek közepén: azt gondolják, hogy ha a fogyasztói árinfláció "rendben van", akkor nekik semmi dolguk sincs ezen kívül.

Akkor, 2008 előtt, a bankrendszert hagyták elszabadulni, aminek a vége hitelbuborék lett, most pedig a pénznyomtatással és a mesterségesen alacsonyan tartott kamatszinttel az összes eszközosztályban gyártottak le árfolyambuborékot plusz bónuszként a lakásárak egekbe küldésével még komoly társadalmi feszültségeket is generálnak.

A kereskedelmi bankokat mára leszabályozták, a hitelmennyiségekre odafigyelnek - ezt szerencsére jól megtanulták az előző válságból, de az eszközárakkal nem nagyon törődnek. Pedig a jegybankok által létrehozott monetáris kondíciók nem csak a fogyasztói árakra hatnak, hanem az eszközárakra is, s ha ezeket is vizsgálnák, akkor látnák, hogy igencsak túllőttek a célon. Eleve Európában - ellentétben USA-val - a lakásárak nem nagyon szerepelnek az inflációs kosárban. Ha szerepelnének (mondjuk 30% súllyal, kb. mint USA-ban) akkor pl. Magyarországon ezt az inflációs számot látnánk:

A lakásárakon kívül persze egy csomó eszközpiac van még, amelyek helyzete egyáltalán nem érdektelen. A kérdés persze az, hogy kell-e törődniük az eszközárakkal a jegybankoknak. Szerintem igen. Több okból is. Egyrészt az eszközárinfláció vagyoni különbségeket és ezáltal társadalmi feszültségeket generál - erre jó hazai példa hogy nagyon komoly szülői segítség nélkül ma a fővárosban lakást venni fiataloknak gyakorlatilag Mission Impossible. Másrészt az eszközárbuborék definíciószerűen egyszer ki fog pukkadni, aminek komoly negatív gazdasági hatásai lesznek. Ezenkívül az extrémalacsony kamatok torzulásokat okoznak a megtakarításokban, túlzott kockázatvállalást generálnak és gazdaságilag nem hatékony beruházásokhoz vezetnek.

Ezen a téren azért van némi előrelépés, az amerikai jegybank valamennyire érzékeli a problémát és már akkor elkezdte a kamatemelést, amikor fogyasztói árnyomásnak még nem volt jele, viszont Európa továbbra is ott tart, mint a 2000-es évek elején: belesüllyedve az inflációs ortodoxiába, amire legjobb példa volt, hogy 2008 nyarán (az EKB) még képes volt kamatot emelni, illetve 2011 nyarán a görög válság előestéjén szintén. Természetesen mindkét kamatemelést nagyon gyorsan vissza kellett vonniuk. A jegybankok a 2008-as válságból megtanulták, hogy a bankrendszert nem lehet teljesen szabadon kószálni hagyni, de az eszközárak fontosságát valószínűleg csak a következő válságból tanulják meg. Egyelőre azt gondolják, hogy büntetlenül lehet pénzt nyomtatni és a kamatokat nullában tartani, de valószínűleg a következő években ki fog derülni, hogy a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Attól tartok, hogy továbbra sincs ingyenebéd...

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!