A parlamentben elfogadott törvénymódosítás szerint 2024 novemberétől az ország 123 CT-berendezésből 15, míg az 57 MR-készülékből 8 eshet ki a közfinanszírozott betegellátásból, ha csak a gépeket a tulajdonosok fel nem ajánlják megvételre az államnak.
A Huniko Kft. 1998-tól, azaz 25 éve végez komplex képalkotó diagnosztikai (radiológiai) szolgáltatásokat, működtet önálló kórházi osztályokat a magyar egészségbiztosítási rendszerbe integrálódva. Jelenleg négy államilag finanszírozott ellátást nyújtó helyszínen is dolgoznak (amiből három helyen, Kistarcsán, Diósgyőrben és a budapesti Margit kórházban üzemelő gépek miatt vastagon érinti a céget a meglepetésszerű döntés), és a cégcsoport egy másik tagjának üzemeltetésében további hét helyen csak magánfinanszírozott ellátást nyújtanak az ország több településén.
Gyarmati János ügyvezető - aki egyben a VOSZ Egészségügyi Tagozat Diagnosztikai Szekció vezetője is - szerint azért érthetetlen ez a törvénymódosítás, mert az észszerűség határánál jóval többe fog ez kerülni az államnak. Nem beszélve arról, hogy egy inflációval megterhelt gazdaságiválság-helyzetben lépte meg ezt.
Hogy miért nem lesz olcsóbb az államnak, ha maga végzi a hozzá visszakerülő CT/MR-ellátásokat? Az ügyvezető több okot is említ.
„Egyrészt a járóbeteg-finanszírozás összegszerűségében hét éve változatlan, tehát 2016-tól máig egy fillérrel sem emelkedett az állam által finanszírozott CT/MR szolgáltatás értéke” – mondja.
Másrészt tudni kell, hogy míg a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által finanszírozott magánszolgáltatók önmaguk, saját forrásból vásárolnak berendezést és eszközöket a szolgáltatás teljesítéséhez (ami esetenként sokszáz milliós beruházás), addig az állami szolgáltató (kórház) az infrastruktúrát, gépeket nem a működést finanszírozó bevételekből teremti meg, hanem készen kapja, vagy külön forrást kap rá. Ez tehát az állam szempontjából már pluszköltség.
A Huniko Kft. vezetője azt is hozzáteszi, hogy az állami egészségügyi szektorban végrehajtott béremelések, melyek sokszor megduplázták, vagy megtriplázták az orvosi, és észrevehetően emelték a szakdolgozói béreket is az alapfinanszírozáson felül, külön soron finanszírozott tételek. De a magánszolgáltató nem jogosult a béremelés fedezetét pluszként megkapni.
A béremelésre kifizetett külön emelések pedig összegszerűségükben sokszor már szinte elérik az egy-egy kórház valós termelése szerinti bevételeket, így általánosságban kijelenthető, hogy az államnak a járóbeteg finanszírozás alapkövének számító úgynevezett német pont (a járóbeteg-szakellátás teljesítményegységének forintértéke: 1,98 forint/pont) megtermelése az állami rendszerben nem ennyi, hanem 3-4 forint/pont összegbe is belekerül majd - vagyis a másfél-kétszeresébe.
„Mivel az állami szférába kerülő, korábbi magánszolgáltató által üzemeltetett CT/MR szolgáltatásra is vonatkozhat ez a bérkiegészítés a jövőben, csak a béreknél 1-2 forint/pont pluszköltség is keletkezhet" - teszi hozzá a cégvezető.
Sőt, a magánszolgáltató az 1,98 forint/pont finanszírozás alapján megkapott bevétele terhére fizeti a bérleti díjat az egyébként általa kiszolgált kórháznak, melytől a jövőben a kórház elesik” – magyarázza tovább a nem jól átgondolt döntést Gyarmati János.
De ezzel még nincs vége: a magánszolgáltató iparűzési adót, társasági nyereségadót és egyéb adókat fizet az államnak, melyet az állami szolgáltató nem tesz majd meg.
Valamint ott van az a fontos szempont is, hogy a magáncégek milyen óriási mértékben járulnak hozzá, hogy a kórházi adósságok ellenére is működjön az ellátás.
„Ugyanis a magánszolgáltató hitelezi a megrendelőjét. Hiszen előbb végzi el a szolgáltatást, fizeti ki annak munkaerő-, gép-, fogyóeszköz- és más költségét, a járulékokat és adókat, mint ahogy a szolgáltatás ellenértékéhez hozzájutna. Egyes esetekben ma már egy évet meghaladó fizetési késedelmek is előfordulnak az állami intézmény, mint megrendelő részéről úgy, hogy a magánszolgáltató által elvégzett szolgáltatás árát egy hónappal a szolgáltatás lejelentése után ő már megkapta a NEAK-tól” – árnyalja tovább a képet az ügyvezető, miért nem lesz olcsóbb és hatékonyabb ezzel a törvénymódosítással a CT/MR szolgáltatás az állam számára.
Ezen túlmenően pedig arra is rámutat, hogy bár a törvényi indoklás pár mondattal elintézi a munkaerő kérdéskörét, semmilyen garancia nincs arra, hogy földrajzilag megfelelő eloszlásban rendelkezésre áll majd a megfelelő mennyiségű, képzettségű, tapasztalatú szakorvosi, operátori, asszisztensi munkaerő.
Meglátása szerint ugyanis az államnak dolgozó magáncégek munkaerőinek csak elenyésző része fogja vállalni az állami egészségügyben való részvételt.
„Tele van a rendszer nyugdíjasokkal, akik abbahagyják a munkát, fiatalokkal, akik külföldre vagy más szakmába távoznak majd” – vetíti előre a nem túl fényes jövőt az államosítandó képalkotó berendezések által okozott következményekkel kapcsolatban a VOSZ Egészségügyi Tagozat Diagnosztikai Szekció vezetője.
Egyébként, ahogy sok mindenben, úgy az MR/CT-készülékek számában is le vagyunk maradva a világ országai között. Egymillió lakosra Magyarországon mindössze 10 képalkotó diagnosztikai berendezés jut, míg Lengyelországban 20! A fejlett nyugati országokban egyébként 40-46 készülék az átlag, míg Japánban 111 jut ennyi emberre.
