A napokban derült ki, hogy Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke távozik a szervezet éléről, most pedig a MOK két igen égető kérdésben vár levelére választ az Országos Kórházi Főigazgatóságtól.
Az egyik, hogy 180 fokos fordulattal változik azoknak a dolgozóknak a helyzete, akik az egészségügyi intézményekkel vállalkozói szinten, úgynevezett személyes közreműködői jogviszonyban állnak, ugyanis megszűntetik a jogviszonyukat az egészségügyi szolgálati jogviszony hatálya alá tartozó intézményekben.
Sok munkatárs azt jelezte a kamarának, hogy semmi esetre sem akarnak megválni a vállalkozói létformájuktól a szolgálati jogviszonyért cserébe. Ezért aggályos, hogy
ha nem lesz alternatíva a jelenleg ilyen jogviszonyban foglalkoztatott, vagy a jövőben vállalkozóként a közellátásban részt venni kívánó orvosok számára, inkább a magánellátásban folytatják majd tevékenységüket, tovább nehezítve ezzel a közfinanszírozott ellátásban dolgozók, egyébként is hatalmas terheit.
Ezért a MOK azt kérdezi az OKFŐ-től, hogy
- mi fog történni, ha a határozatlan idejű szerződéssel rendelkezők szerződését rendes felmondással megszüntetik? Mindezt pontosan mégis milyen rendelkezés alapján? És aki szeretne a közfinanszírozott ellátásban egészségügyi tevékenységet végezni vállalkozóként, az elől teljesen elzárják ezt a lehetőséget?
A másik ügy, amiben szintén választ vár egy hete a MOK, az az egészségügyi dolgozók bent ragadt szabadnapjaira vonatkozik. Többen is arról számoltak be, hogy megkapták a megmaradt szabadságaikkal kapcsolatos munkáltatói utasítást, miszerint az időben ki nem vett szabadságaik elvésznek.
A MOK ezt több szempontból is aggályosnak tartja, elsősorban azért, mert a szabadságok kiadása alapvetően a munkáltató joga és kötelezettsége, mivel a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki.
Nos, - ahogy a MOK levelében írja -, amennyiben a munkáltató – például munkaszervezési okokból, vagy a betegellátás zavartalan biztosítása érdekében – a szabadságot kiadni nem tudja, ennek hátrányos jogkövetkezményeit nem szenvedheti el a munkavállaló.
Ezért a MOK azt is kérdezi az OKFŐ-től, hogy
- azt a dolgozót, aki a munkáltató oldalán felmerült okokból nem fér a szabadságához, és ezért az a szabadság a törvény erejénél fogva elvész, milyen módon fogja a munkáltató kompenzálni? Lesz-e jogszabályi szinten ez az ellentételezés szabályozva, esetleg az OKFŐ tervez valamilyen utasítás formájában intézkedni a jogszerű eljárás érdekében?
Az egy hete küldött levelekre a MOK várja az OKFŐ válaszát.
