Az acetilszalicilsavról, azaz az aszpirin hatóanyagáról egy ideje tudni vélik, hogy nemcsak fájdalom- és lázcsillapításra alkalmazható, hanem kis dózisban, rendszeresen szedve alkalmazható szívinfarktus és stroke megelőzésére is, sőt talán bizonyos ráktípusok előfordulását is csökkenti. Folyamatosan születnek újabb és újabb kutatások, amelyek igyekeznek meghatározni, e hosszú távú preventív hatások valóban fennállnak-e, és ha igen, milyen mértékűek, illetve pontosan milyen kockázati csoportokhoz tartozóknak, milyen életkorban, milyen mennyiségben érdemes szednie aszpirint.
Az orvosi ajánlásokat pedig ezek fényében folyamatosan frissítik, egy idén májusi amerikai ajánlás szerint szerint például a kardiovaszkuláris betegségek (CV) primer megelőzése érdekében 60 éves kor felett az aszpirin szedését javasolja. Egyéni kockázatok és megfontolások alapján ez az ajánlás a 40-59 éves korcsoportban is megfontolandónak tartja az aszpirinszedést, melynek ugyan csekélyek az előnyei, de ez „még így is meghaladja a kockázatot”.
Mik is ezek a kockázatok? Ha ugyanezt az ajánlást nézzük, akkor azt olvashatjuk, hogy „az is egyértelműen bizonyított, a felnőttek aszpirinhasználata növeli a gasztrointesztinális vérzések, a koponyaűri vérzések, a haemorrhagiás stroke kockázatát. A veszélyes következmények igen ritkák, de az életkorral egyre gyakoribbak, különösen 60 éves kor fölött.”
Felmérni a kockázatokat
Összességében tehát azt lehet elmondani, hogy mint minden gyógyszeres terápiának, az aszpirin napi rendszerességű, kis dózisú szedésének is vannak előnyei és kockázatai, amelyeket mérlegelni kell, mert ugyan bizonyos esetekben egyértelműen az előnyök felé billen a mérleg nyelve, más esetekben a kockázatok magasabbak lehetnek a vélt előnyöknél, ilyen esetekben viszont a kezelőorvos akkor dönt helyesen, ha nem javallja vagy adott esetben leállítja a gyógyszer szedését.
Nagyon fontos tehát, hogy a kockázatok pontosan legyenek felmérve, hiszen ezen múlhat, hogy valaki végső soron jobb kilátásokat biztosít magának egy gyógyszer szedésével vagy éppen ellenkezőleg. Jelen esetben tehát nem biztos, hogy annyival csökken a szívinfarktus vagy a stroke esélye, mint amennyivel más kockázatok emelkednek.
Ezért is nagyon fontos annak a vizsgálatnak az eredménye, amelyet több mint 16 ezer ember bevonásával végzett el egy ausztrál orvoscsoport. A melbourne-i Monash Egyetem munkatársa, Anna Barker és kollégái átlagosan nagyjából 4,6 éven át követték nyomon a vizsgálatba bevont, 70 év feletti „korukhoz képest egészséges” embert.
A résztvevők fele napi egyszer 100 milligramm aszpirint kapott, a másik felük hatóanyag nélküli placebót. Természetesen – korukból is adódóan – a kísérlet számos résztvevője szedett rendszeresen más gyógyszereket is, ezek hatását a vizsgálatban igyekeztek kiszűrni.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy van-e különbség a két csoport között a súlyosnak minősíthető, kórházi ellátást igénylő esések számában. Az aszpirin egyes vizsgálatok szerint fentebb részletezett pozitív hatásai mellett egyes eredmények szerint a kognitív képességek hanyatlását is lassítja, illetve a csontokat is erősíti, rendszeres szedésének ezáltal tehát elméletben csökkentenie kéne az ilyen súlyos esések számát, a vizsgálat pont ezzel ellentétes eredményre jutott.
Elesettek voltak
A vizsgálat ideje alatt a bevont személyek közül 1400-an estek el legalább egyszer annyira, hogy kórházi kezelésre szorultak, és az aszpirint szedő csoport tagjaival közel 10 százalékkal többször fordult elő ilyen baleset, mint a kontrollcsoporthoz tartozókkal.
A kutatók állítása szerint kizárható, hogy ez a különbség véletlenszerűen jött volna létre, tehát arra jutottak, hogy az aszpirin szedése egyértelműen megemeli ebben a korcsoportban a súlyos esések valószínűségét. Az esésekre jutó csonttörések előfordulásában nem találtak szignifikáns különbséget a két csoport között.
„Minden, idős emberek számára felírt gyógyszer esetében fel kell mérnünk a kockázatokat és az előnyöket, és ebben az esetben – legalábbis szívinfarktus vagy stroke emelt kockázatának indikációja nélkül – határozottan kételkedve kell hozzállnunk az aszpirin felírásának lehetőségéhez, tudván hogy milyen megnövekedett kockázatokat jelent a súlyos esések terén”
- összegezte az eredményeket Anna Barker. Ha tehát valakit kórtörténete vagy más tényezők nem hajlamosítanak szívinfarktusra vagy stroke-ra, annak kétszer is érdemes meggondolnia, hogy szedjen-e ezek megelőzésére kis dózisban aszpirint, tudva, hogy ez a súlyos esések kockázatát is megemeli.
A Brit Geriátriai Társaság munkatársa, Jennifer Burns figyelemre méltónak nevezte az eredményeket:
„Ez egy szakmailag kimagasló minőségű vizsgálat, amely fontos szempontokkal bővíti tudásunkat arra vonatkozóan, hogy érdemes-e alacsony dózisban aszpirint szedetni idős emberekkel, ha az egyik célunk az esések és a csonttörések számának csökkentése.”
A szakértő azt is hozzátette, hogy 80 éves kor felett a britek fele legalább évente egyszer elesik, ezért különösen fontos a kockázatok pontos felmérése. Nem kell mondani, hogy idős embereknél különösen veszélyesek lehetnek a kórházi kezelést igénylő esések, és különösen a csonttörések, hiszen egy ilyen baleset akár ágyhoz kötöttséget is jelenthet, a mobilitás elvesztése pedig az idős emberek általános állapotának gyors romlását hozhatja magával, nem is beszélve a különböző kórházi fertőzések vagy a műtétek jelentette kockázatokról.
Elképzelhető az is, hogy más összefüggések is vannak az adatok mögött. Az acetilszalicilsav vérhigító hatása miatt lehetséges, hogy az aszpirint szedők esetében nagyobb az esélye az esések hatására kialakuló vérzésnek vagy zúzódásnak, és ennek hatására is szorulnak közülük többen kórházi ápolásra, mint az aszpirint nem szedők közül.
Mindenesetre a kérdés mindenképpen további, az ilyen részletekre is fényt derítő kutatásra szorul. Az is biztos, hogy az aszpirin szedése vagy nem szedése csak egy tényező az időskori súlyos esések előfordulásának gyakorisága mögött, és például az általános fizikai, mentális állapot nagyobb mértékben befolyásolja ezt. Utóbbit nehezebb gyorsan fejleszteni, előbbi viszont viszonylag könnyebben javítható gyógytornászok által előírt erősítő és egyensúlyjavító gyakorlatok végzésével is.
