Irodákat is, kerteket is láttunk már elég sokat. Így, külön-külön. Együtt még csak filmeken. Olyanokon, amikben a 21. századi munkahelyeket mutatják be. Főleg skandináv helyek ezek, de ez nem meglepő, arrafelé már régóta benne élnek a természetben és ez visszaköszön az irodisták elhelyezésében is.
Budapesten sem vadonatúj dolog zöldekkel beültetni egy irodateret, számos példa született erre, meg arra is, hogy a több épületnek helyet adó irodaparkokban milyen klassz környezetet lehet kialakítani. Ám olyan töménységben, amit a MOL Campusban láttunk, még nem volt szerencsénk megtapasztalni.
A minap felengedtek minket azzal az útravalóval, hogy ezt a kertet „a pálmaházat idéző hangulatával elcsendesedésre és fókuszált munkavégzésre találták ki.”
És tényleg..
A kert feeling egyébként végig vonul a monstrumon, a kapcsolódó, ötszintes, úgynevezett pódium részen és a tornyon is. Rengeteg nagy méretű élő fa, élő növényfal, cserjék.
Fönn, a 29. emeleti hatalmas tetőterasz egyik falát is ilyen zöld függöny takarja. Gondoltak a vízelvezetésre is, ezért direkt kis réseket hagytak a fenti padlóburkolatban, a vizet persze hasznosítják, ahogy más irodaházakban.
Nem átlagos megoldás, hogy a székházban három emeletenként összetartozó dolgozói szintek (úgynevezett tripletek) vannak, amelyeket egy belső lépcső köt össze. Ezek legalsó szintjein társalgók és teakonyhák találhatók, és mindegyik ilyen hármas egységnek külön-külön megvannak a szociális-és munkaterei: alul a csoportos együttműködésé, feljebb már fókuszált munkavégzésre is alkalmas munkahelyek, a legfelsőn pedig a csendes zónák.
Nyitható ablakot keresve sem találni, üvegportálok vannak ameddig a szem ellát. És a szem elég messze elláthat. Nézzék csak! Ez fogadott minket, amikor kiléptünk a torony legtetején, 120 méteres magasságban található tetőteraszra.
Már most, bárki felmehet, ha fizet. A tervek szerint egy felső kategóriás étteremben is vacsorázhat majd.
