„A meglévő lakásvagyon meghatározó részét képező panellakások lakásminőségének javítása érdekében indokolt kidolgozni és el kell indítani egy hosszú távú „Panelprogram”-ot, ami megoldást kínál többek között a felújításhoz szükséges finanszírozásra és átmeneti lakhatásra a felújítás idejére”.
Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) írta ezt abban a nagy javaslatcsomagban, amit nem régen tett a kormány asztalára. De ne gondoljuk, hogy csak ez a szervezet sürgeti a szaktárcát, megtették már ezt más szövetségek és szervezetek is, köztük a Magyar Nemzeti Bank (MNB), amelyik tavaly az egész építőipar és a lakásépítés jövőjéről készített egy irányelvgyűjteményt és ennek része volt a felújítások szorgalmazása.
Elszigetelt esetek vannak, nincs országos program. De például Debrecenben lesz pénz, a fideszes városvezetés talált 500 millió forintot az idei költségvetésében, erre nyártól lehet majd pályázni. A pénzt hőszigetelésre, a nyílászárók cseréjére és a liftek felújítására adják és legfeljebb a beruházási összeg negyedét fogják így fedezni.
Gálánsabb lett volna a Demokratikus Koalíció (DK), ha kormányt alakíthatott volna tavaly tavasszal. A párt országosan újraindította volna a panelprogramot, amit a régebbi építésű társasházakra szeretett volna kiterjeszteni, s a kötelező önrészt az államkasszából fizették volna. A szocialisták és más ellenzéki pártok is hasonló elveket vallottak, de nem jutottak döntésközelbe.
A mostani Orbán-kormány előtti országlók vezették be a panelprogram fogalmát és magát a programot is, de a 2008-2009-es válság kiszárította azt, 2012-ben leállt. Az első szakaszban több budapesti lakótelepen és néhány régióközpontban végeztek nem teljes, de érzékelhető hatású átalakításokat, szigeteléseket, sok helyütt pár év alatt kicserélték a külső nyílászárókat, napelemek is kerültek a tetőkre, de olyan paneles társasházból kevés volt, ahol mindezt egy menetben megtették.
Orbán Viktor sohasem volt oda ezért a lakástípusért, ha a lakástéma került elé, csakis a tulajdonszerzés lebegett a szeme előtt. Ebben egyetértett vele a Matolcsy György vezette MNB és persze a kereskedelmi bankok is inkább a vásárláshoz szerettek hitelt adni, nem a felújításhoz. Speciális társasházi programja eleve csak az OTP-nek indult, úgy bő tíz évvel ezelőtt. Egyedül Lázár Jánosnak szökött a fejébe számtalan szebbnél szebb gondolat, például az, hogy vissza kell bontani pár szintet a 10 emeletes paneltömbökből és így élhetőbb negyedek alakulhatnak ki. Elhalt a József Attila lakótelep erre vonatkozó átalakítási terve is.
Kinek lenne jó most, ha nagyot fordulna a világ a kormánnyal és hallgatna a szakmára?
Az építőipari alapanyagokat gyártóknak, a kereskedőknek és a kivitelezőknek. A panelek egy-két polccal lejjebb vannak az árakat nézve, mint az új lakóparki lakások vagy a családi házak, így viszonylagos olcsóságuk miatt kevesebb hitel kellene a megvásárlásukhoz, vagyis a panelhívők (pályakezdők, egyedülállók, szegényebb társadalmi rétegek) örülhetnének. Nem ártana ugyanakkor a mostaninál olcsóbb, akár támogatott hitellel segíteni a kivitelezőket, hogy bevállalhassanak ilyen tömeges felújításokat – mondja, megint csak a szakma nagy része.
A jegybank legutóbbi lakáspiaci jelentésében is elismerték, hogy az elmúlt évek 20 ezer körüli megépített éves lakásszáma a fejlesztői várakozások alapján a következő 2 évben a romló gazdasági kilátások miatt fokozatosan akár a felére is csökkenhet, elsősorban az új lakások iránti bizonytalan kereslet miatt. Minden tényező a felújítás felé tereli a keresletet, egyebek mellett a panelek felé. Mert igény és kereslet is lenne minderre.
A panelek felértékelődése töretlen, ráadásul ennek új lendületet adott a rezsidémon. Más lakástípusokkal szemben kiszámíthatóbb ezeknél az üzemeltetési költség, ez ütőkártya az eladáskor. Az értéknövekedés egyébként hihetetlenül magas volt az elmúlt években. A fővárosi lakótelepeken tavaly a 2021-es év átlagos négyzetméteráraihoz képest 19-54 százalékpontos áremelkedést rögzítettek. A Duna House Barométer negyedik negyedéves panel árindexei azonban már az árak rendeződését mutatják a keleti és nyugati országrészben, míg a fővárosban nominál értéken a második negyedéves érték fölött zárta az évet a mutató.
Tavaly a legnagyobb mértékben a Bécsi úti (54 százalék), az újpalotai (40 százalék) és a gazdagréti lakótelep lakásainak négyzetméterárai drágultak, az itt meghirdetett ingatlanok végső ára 38 százalékkal emelkedett. 2022-ben a Fehérvári úti lakótelepen költöttek a legtöbbet a vásárlók, itt átlagosan majdnem 900 ezer forintra rúgott az ár négyzetméterenként, míg 2021-ben 650 ezer forint is elegendő volt egy négyzetméterre ezen a területen. Továbbra is a panelt lehet a leggyorsabban eladni, kereken két hónap alatt. Budán és a belvárosban 58 nap az átlag, a külső pesti kerületekben azonban már 67 nap ugyanezen érték. A régiós központokban 64 napra nőtt az értékesítési idő, míg a megyei jogú városokban 50 napra.
Az ÉVOSZ egyébként nem csupán a kormányt noszogatta, az MNB-nek is üzent. Azt írta, hogy újra kell indítani az MNB Zöld Otthonteremtési Programját, kiterjesztve a lakóingatlanok felújításának finanszírozására is.
„Az inflációs folyamatok ellenére se emelkedjen a hitel kamata maximum 5 százalék fölé, és felújításra is igénybe lehessen venni.” - adták meg a receptet.
A panelprogram önerejét egyébként elég nehéz összeszedni manapság. A sokemeletes házak lakói között sok az egyedülálló idős, nyugdíjas vagy a nem túl eleresztett egzisztenciájú pár. A közgyűléseken gyakori, hogy kiderül: nincs elegendő pénz a felújítási alapban, továbbá az is megszokott, hogy a durván megugró közös költséget sokan nem tudják vagy nem akarják rendben fizetni. Ezáltal nem képződik elegendő pénz, ha mégis lett valahogy, akkor az infláció komoly korlátokat szab annak, hogy a ház milyen felújítást tud bevállalni.
