Nemcsak a ruházati divat változik egyre gyorsabban, hanem otthonunk dizájnja is – miközben fennen hirdeti szinte az összes gyártó és kereskedő a fenntarthatóságot… A dolgot bonyolítja, hogy ma már nem elég, ha ízléses egy lakás, okosnak is (kellene) lennie. Mindennek részleteiről a vasárnap estig látogatható S/Alon Budapest szakkiállításon is tudakozódhatunk.
Ezek az információk főleg azoknak hasznosak, akik felújítás előtt állnak, vagy éppen most vesznek új otthont, hiszen a sokszor magas áron beszerzett bútorokat és más lakberendezési tárgyakat semmilyen divatváltás miatt nem fogjuk egyik évről a másikra lecserélni. Mégis: ha több évtizedes fotókat nézegetünk, pontosan meg tudjuk mondani, melyik évtizedben készült egy szobáról a kép.
Nagyanyáink idejében – főleg vidéken – egy életre szólt a szobabútor. Az ötvenes-hatvanas években még nem nagyon beszélhettünk divatról, azt vette mindenki, amit a bútorboltban – illetve kifinomultabb ízlésűek az Iparművészeti Vállalat üzleteiben – vásároltak. Aztán elérkezett a Domus, meg az Agria és a Réka szekrénysorok ideje. A szekrénysor, mint bútordarab, az utóbbi húsz évben teljesen kiment a divatból, ruháknak, könyveknek ma kicsi, porcelánoknak és poharaknak szintúgy. (Emlékszik még valaki arra, hogy hajdanán a szekrénysorok tetején konyakos meg tokaji aszús üvegek jelezték a család tehetősségét?)
A külföldi trendek beszivárgása, a nívósabb magazinok, az IKEA, a retro meg a vintage felfedezése révén az utóbbi két évtizedben sokat fejlődött a magyarországi lakáskultúra, sőt, a tehetősek körében már megjelentek az egyedi tervezésű otthonok is.
Okos technológia és vintage bútorok
Melyek a legfontosabb jelszavak? Az egyik szaklap szerint az okos technológia és a fenntarthatóság. Ami a hangulatot illeti, a meleg tónusok, a lekerekített, hullámzó formák és a függőlegesen rakott csempék (?) a divatosak. Mindebbe ügyesen bele kell illeszteni a vintage és kézműves bútorokat. Előnyben részesülnek a természetes anyagok és a zöld élettér, a jelző mindkét értelmében. A retro olykor még a szobanövények választékában is jelszó, persze felfrissítve.
A hetvenes évek stílusa a nagy visszatérő, ahogy a patinás szakmagazin cikkírója fogalmaz. A lakberendezésben is visszatérnek egyes korok, de persze soha nem teljesen ugyanúgy, mint az irányzat születésekor. Aratnak a földszínek, a rattan és a bohém megoldások. Ez utóbbiak jellemző példája, amikor egy ebédlőasztal mellett mindegyik szék más, nemcsak fazonját, de színét illetően is. Az ilyen merész megoldások csak olyan térben érvényesülnek, amelyek stílusa ezt megengedi – egy neoklasszikus szobában kevésbé.
Fotó: Depositphotos
Jó ízlés szükségeltetik hozzá, hogy valaki irányzatokat keverjen úgy, hogy az ne legyen zavaró. Az egy stílusban tartott art deco szoba – a jellegzetes virágpolcokkal és csillárral – sosem megy ki a divatból, csakhogy az ilyen eredeti darabokat már nem lehet megfizetni. Ilyenkor természetesen a lakástextileknek, a falfestésnek is nagyon átgondoltnak kell lennie, hogy például egy buja őserdőt ábrázoló tapéta ne nyomja agyon az elegáns szekreter szépségét.
A festőhenger meg a mész reneszánszát éli
Ha már tapéta: reneszánszát éli ez a falborító anyag, mintaválasztéka szezonról szezonra szintén változik, amit persze nem kell komolyan venni, hiszen egy falfelület nagyban befolyásolja az egész szoba hangulatát és meghatározza a bútorokat is, vagy éppen fordítva, tehát ok nélkül nem nagyon cserélgetjük. Divat a retro kézi festőhenger alkalmazása, főleg nyaralókban. Egy másik felületkezelés is népszerű lesz, ez a régi-új mész.
A merész és nagyméretű minták kombinálásához is kifinomult ízlés kell. A klasszikus csíkok ismét menők – no, nem biedermeier stílusban – és változatlanul kedveltek a növényi motívumok. Mindehhez inkább semleges színű kanapé és párnák illenek, a szőnyeg se legyen ordítóan harsogó mintázatú, színben illeszkedjen a tapétához és a bútorkárpitokhoz.
A századközepi stílus a nyerő
A toplistát idén a mid-century, avagy századközepi stílus vezeti, ezután jön a skandináv modernizmus és a minimalizmus. A rusztikus, a shabby (kopott, illetve annak ható, laza) és a klasszikus cottage stílus viszont kissé háttérbe szorul. A szakmai trendek szerint, bár a merész smaragdzöld szín három egymást követő évben is listavezető volt, a tervezők azt jósolják, hogy 2024-ben a zsályazöld veszi át a helyét.
Uralkodni fognak továbbá a praktikusabb földszínek, mint a gazdag csokoládé, az égő narancs, a sötét mustár és rozsdabarna. A kék is kedvelt, a lila szín iránti rajongás alábbhagy, a levendula is háttérbe szorul. Ha most kezdünk neki a lakberendezéshez, nem árt tudni, hogy a korábbi évek nagy kedvencei közül nem olyan menők a geometrikus mintázatok, a gingham (ez esetben tarkán szőtt pamutszövet jellegű) és egyéb kockamintás textíliák, tapéták, a pillangó és bogármotívumok, az intenzív neonszínek: élénkpiros, neonsárga, narancssárga és a neoklasszicista stílus – írja a lakaskultura.hu.
Hova tegyük az örökölt festményt meg a gyűjteményt?
Emiatt persze senki nem fogja kidobni a szecessziós kaspót, a Lingel szekrényt vagy a bolhapiacon vett komódot, de nem árt mindezt tudni, ha épp meguntuk a régi szobát. Az örökölt dísztárgyak, festmények elhelyezése mindig gondot okoz, akárcsak az, hogy számos lakásban szorulnak dobozba, sarokba, garázsba a különféle magángyűjtemények, hobbitárgyak. Ezek bemutatása az egyik legnehezebb feladat és csak csináltatott bútorok vagy installáció révén érvényesülnek szépségeik.
Ami az otthonok „okosságát” illeti, ehhez elsősorban sok pénz kell, ügyes tervezőmérnök meg kivitelezőgárda. Itt nem díszítésről van szó, hanem hosszú távú beruházásokról, melyek célja az energiatakarékosság, a sokat tudó gépek és műszaki szerkezetek kiválasztása és azok beillesztése – vagy épp elrejtése – az enteriőrben.
